„A Maros közepén derékig ért a víz. Pár éven belül talán eddig sem fog. És a többi folyónk sorsa is hasonló” – mondja Ljasuk Dmitrij természetfilmes a videón, amely tényleg alacsony vízállásnál készült, látszottak a homokzátonyok. Idén július 29-én a valaha mért legkisebb vízszint fölött két centivel, vagyis a megállapított ún. alapponthoz képest mínusz 113 centiméteren állt a dél-alföldi folyó Makónál. Készülő dokumentumfilmjében Ljasuk Magyarország fontosabb folyóit olyan szempontból vizsgálja, hogy az aszályok miatt csökkenő vízhozam és a növekvő vízfelhasználás milyen hatással lehet rájuk.
A klímaváltozást a Maroson tényleg jól lehet szemléltetni, de a zátonyok, szigetek régóta megvannak, és alacsony vízállásnál régen is látszottak.
A magyar állam a környék legnagyobb öntözővíz-felhasználóját, a mezőhegyesi Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt.-t négy évvel ezelőtt 8 milliárd forintos tőkeemeléssel segítette. Ezáltal a mezőgazdasági nagyüzem egy tízmilliárdos beruházás révén megduplázta, 2445 hektárról 5171 hektárra növelhette az egyidejűleg öntözhető területét. A kijuttatható vízmennyiség a korábbi öntözőrendszerre jellemző hektáronkénti éves 100 milliméterről legalább 70 százalékkal növelhető.
A víz a Marosból jön. 2022 októberében adták át a rendszert azzal, hogy Magyarország legnagyobb öntözésfejlesztési beruházása „megteremti az új időjárási körülmények között az intenzív növénytermesztés termésbiztonságát” a megnövelt területen. Idén áprilisban a Fidesz hódmezővásárhelyi–makói választókerületi elnöke, Czirbus Gábor egyperces videót tett közzé arról, hogy helyszíni bejárást tartott Hubai Imre agrárminisztériumi államtitkárral az apátfalvi szivattyútelepnél, megállapítva, hogy „aszály idején is kiválóan működik a víznek a kitermelése”.
Vezetőképesség
Egy hónappal később megmutatkozott, hogy a rendszer mennyire sérülékeny, és nemcsak a csapadékhiány, hanem a klímaváltozással szintén együtt járó, hirtelen lezúduló esők miatt is. A Maros vízgyűjtő területéhez tartozó Korond-patak megáradt, betört a parajdi sóbányába. A patak Parajd alatti szakaszának, majd a Kis-Küküllő és így a Maros vizének sótartalma is megemelkedett. Június 12-én a Kis-Küküllőnél halpusztulást jelentettek. A magyar vízügyi igazgatóság is figyelemmel kíséri a történteket. A román oldalon hígítással próbálják csökkenteni a sótartalmat, a patak vizét csővezetékbe terelték, hogy ne érintkezzen a sóval. Ám ideát fel kell készülni az öntözés korlátozására, mert egy bizonyos sókoncentrációjú vizet nem szabad a földekre vezetni. A Maros vizének vezetőképességi értéke – amely a sótartalmat is mutatja – a korábbi 287–505 mikrosiemens per centiméter (µS/cm) tartományból június 17-re 968–1150 közé emelkedett. A legmagasabb értékeket a cservölgyi és a ferencszállási fővízkivételi pontokon mérték. Ezután – a hvg.hu írta meg – az öntözővíz minősítésére vonatkozó határértéket emelték. Addig 800 µS/cm fölött lehetett korlátozni az öntözővíz-szolgáltatást. V. Németh Zsolt energiaügyi minisztériumi államtitkár a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén beszélt arról, hogy „az élelmiszer-biztonsági, talajvédelmi és természetvédelmi szempontokat figyelembe véve” most már 1500 µS/cm-es vezetőképességig engedélyezett az öntözés.
A Maros nem csak a klímaváltozás hatásai miatt ilyen – a közvetlen emberi beavatkozás is nagyban alakította és formálja.
Kiss Tímea geográfus, geomorfológus a Narancsnak azt mondta, a folyó vízgyűjtő területén, a mellékfolyók mentén Romániában sok tározó épült – ezekből hígították most a sós vizet –, kapacitásuk a teljes Maros-vízhozamnak megfelel. A határ túloldalán annak sem lenne műszaki akadálya, hogy az összes vizet visszatartsák. A legjelentősebb változás a folyó életében mégis a szabályozás volt.
„A Maros volt az első folyók egyike – mutat rá Kiss Tímea –, amelyeken ez a munka lezajlott, mert fontos kereskedelmi útvonalnak számított Erdély és az Alföld között. Eredetileg kanyargott, és szinte vonalzó mentén szabályozták Lippától a Tisza-torkolatig a 19. század közepén, az akkori tudományos ismeretek alapján, teljesítve a kitűzött célt. Azzal nem számoltak csak, hogy a Maros annyi hordalékot szállít, mint a Tisza és a Duna együtt. Az ilyen folyókban, ha szabályozzák őket, zátonyok, szigetek alakulnak ki hordalékból. Így a Maros, amelyen addig gőzhajóval is lehetett járni, néhány évtizeden belül alkalmatlanná vált rendes hajózásra. A szabályozás, ahol ez lehetséges, azóta is folytatódott, partbiztosítással, sarkantyúkkal. A magyar–román határnál, ahol a trianoni egyezmény alapján ez a munka nem folytatható, úgy alakítja a medrét a folyó, ahogy akarja. Arrafelé ezért több a zátony és a sziget.”
A Maros másban is különbözik a Tiszától. Utóbbira a szabályozás egyebek mellett úgy hatott, hogy egyre mélyebbre vájta a medrét, így alacsony vízállásnál a környezetéből a talajvizet is lecsapolja, hozzájárulva a Homokhátság kiszáradásához. A Maros azonban nem annyira mély folyó, így a környezetére ilyen hatást általában nem fejt ki, sőt a magasabban lévő Marosnak elvileg inkább pótolnia kellene a talajvizet, ahelyett, hogy megcsapolná.
Hordalékával áradáskor töltögeti a két gát közötti hullámteret is. A magyarországi szakaszokon a hullámtér földszintje már két, két és fél méterrel magasabban van, mint a gátakon kívüli környék. Ez, ha a parajdi katasztrófát okozó zuhatagnál nagyobb villámárvíz jön, nem annyira szívderítő fejlemény. Arra figyelmeztet, hogy ha a természetben változtatunk valamin, megoldva egy problémát, általában új problémát teremtünk. Ugyanez a hullámtéri feltöltés megfigyelhető, csak kisebb mértékben, a Tisza mentén is (lásd: Így ki fog önteni a Tisza..., magyarnarancs.hu, 2024. június 22.).
„Vannak döbbenetes képek mellékágról, amelybe a bányászat nyomán kialakult bevágódás miatt már nem folyik be a víz. Négy-öt méterrel magasabban áll a kiszáradt meder” – mondja Kiss Timea.
Zabot hegyezni
A magyarországi szakaszon marosi homokot bányásznak, de nem olyan mennyiségben, hogy ne pótlódna. És a szabályozás is zajlik, reagálva a Maros viselkedésére.
A Tiszán és a Maroson 2019-től négymilliárd forint uniós támogatásból és állami pénzből, a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program (KEHOP) révén partbiztosító munka kezdődött. A projekt keretében a Maros mellett Ferencszállásnál 619 folyóméteren fél kilométerrel kijjebb vitték az árvízvédelmi gátat, amelyet már veszélyesen megközelített a medrét alakító folyó. Kövekkel, acélhálóval megerősítették a partot, hogy ne bontsa tovább a víz sodra. A beruházásnak áldozatul esett Ferencszállás futballpályája is, amely az eredeti töltés tövében volt – igaz, akkor már három éve nem létezett helyi focicsapat.
A kifejezetten a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra és a természetvédelmi fejlesztésekre fókuszáló KEHOP forrásból az Országos Vízügyi Főigazgatóság amellett, hogy a Tisza alsó szakaszának egyes erodálódott partszakaszait (Levelénynél, Lúdvárnál és Algyőnél) is megerősítette, a Maros ferencszállási kanyarulatát is rendezte. A projekt leírása szerint erre azért volt szükség, mert a kanyar korábbi állapota rendkívül kedvezőtlen a víz, a jég és a hordalék levezetésének szempontjából, így árvízveszélyes is, ráadásul a folyó egy szakaszon a szabályozási vonala mögé is került. A munkálatokat 2021 tavaszára fejezték be.
A Csongrád-Csanád megyei Ferencszállást a helyiek Kukutyinnak is nevezik – a hiábavaló munkára használt, zabhegyezésre utaló szólás innen ered. Ezen a vidéken egy időben zabot termesztettek – a rengeteg lovat használó hadsereg megbízható felvásárló volt –, a Maros azonban olyankor is elöntötte a termőföldet, amikor nem számítottak rá. Így előfordult, hogy ladikokkal mentettek meg valamennyit a termésből. Sarlóval vágogatták le a zab tetejét, ahol kilátszott a vízből. A falu központi buszmegállója mellett egy ladikos installáció mutatja be ezt a műveletet.
„A környéken kiépült a melioráció, de a rendszerváltás után, hogy sok új földtulajdonos lett, ezeket a dréncsöveket nem gondozták” – mondja a ferencszállási Horváth Ferenc, aki korábban közel 30 hektáron termesztett burgonyát, fokhagymát, búzát és napraforgót. „Erre vigyázni kellett volna. Egy részen még most is, ha a kanálist feltöltik, a dréncsöveken végigfut a víz, átáztatja a földet.”
A működő dréncsövek a fölösleges csapadékot is levezetnék, de belvízzel az egykori gazdálkodó emlékezete szerint több mint tíz éve nem volt gondjuk a környékbelieknek. Viszont krumplit öntözés nélkül már régebb óta nem lehet termeszteni. „Amikor hat évvel ezelőtt hozzáfogtam, hogy elintézzem, 560 ezer forintba került, mire minden engedélyt megszereztem az öntözéshez. Azzal, hogy ingyen adják a vizet, nem oldódik meg minden gond” – mondja Horváth Ferenc, aki egy baráti társasággal minden évben több napot eltölt sátrazva, főzögetve, pecázva egy közeli porondon – itt így nevezik a zátonyt –, amely mínusz 85 centis makói vízállásnál bukkan elő a vízből. Az ő emlékezete az utóbbi néhány évtizedre terjed ki, de mint mondja, azt már ő sem tudja elképzelni (amire pedig van adat), hogy a Maroson olyan uszályok jártak, amelyeket a parton ballagó lovak vontattak. Most nagyrészt meredek part látható, amelynek peremén rögtön kezdődik az erdő. Nagy lecke volt számára, hogy amikor a hullámtéri gyümölcsösükbe kutat szerettek volna fúratni, a szakember nem talált vízadó réteget, pedig mélyre lefúrt, a Maros szintje alá.
A ferencszállásiakat érdekelte a beruházás, ami a töltés odébb rakásával járt, és nem elsősorban a futballpálya miatt. A lakossági fórumon Horváth Ferenc például azt kérte, hogy a hullámtérbe a vízügyi igazgatóság ne csak nyárfát ültessen. Ezt a kérést figyelembe is vették. Ott, ahol a partot kövezéssel, acélhálóval erősítették meg, sétány létesült, a futballpályánál használt kukákat odavitték, padok is kerültek. Azóta ez a hely szerepel a lakókocsis turisták netes térképein mint ideális pihenőhely, mert a partbiztosítás miatt nagy darabon kivágták a fákat, hosszan rá lehet látni a Marosra.
Egy méterrel magasabb
Az új töltésszakasz jól látható, mert legalább egy méterrel magasabb. A törvény szerint ugyanis a gátat a legmagasabb ismert vízállás fölé kell magasítani. Az új töltés ennek megfelelően készült. Más kérdés, hogy ez így csak a törvény betűjének felel meg, az észszerűségnek nem, hiszen a régi töltésszakaszok maradtak akkorák, amekkorák voltak.
A biztosított part közelében található a ferencszállásiak ladikkikötője, amelyet társadalmi munkában építettek évekkel ezelőtt. Ez közösségi rendezvények helyszíne, van vécébódé, raklapdeszkákból ácsolt asztal, főzőállás, korlát, partba vájt lépcső. Itt a Maroson evező kajakosok, kenusok is meg szoktak állni.
„Erre vezetett a határsértők útja is. Előfordult, hogy éjjel elkötötték valamelyik ladikot, hogy átmenjenek vele a túloldalra. Volt, aki odaát kikötötte, hogy a tulajdonos vissza tudja hozni. Más elengedte, úgyhogy a Tiszáról került vissza. Akkor sokan elvitték a ladikjukat Makóra, mert ott őrzött kikötő van.”
A ferencszállásiak az önkormányzat segítségével, pályázattal szerettek volna rég egy kikötőmólót szerezni, hogy könnyebb legyen megállni ladikkal, kajakkal, de ez eddig nem sikerült.
Kívülállóként nézve ez nem olyan nagy veszteség. A Dunakanyarban, Kisoroszinál nemrég 25 méteres úszóművet helyeztek el a folyóban jachtok számára. A beruházáshoz minden engedélyt beszereztek, de olyan parton valósult meg, ahová addig fürödni, evezni, pihenni jártak a környékbeliek. A vízi turizmus e nagyipari formájának terjedése a Dunánál többfelé jellemző. A magáncégek révén készülő jachtkikötőkhöz út épül, parkoló a növekvő autóforgalom miatt. A növényzet egy része eltűnik, lesznek mobil vécék, olykor vendéglátóhelyek, és állandósul a zaj. A következő fokozat az, ami például Szarvasnál, a teljesen beépült partú Körös-holtágnál jellemző. A nyaralókat a tulajdonosok bulizó baráti társaságoknak adják ki. Akik meg horgászni érkeznek, kihasználva a hajnali négytől hatig tartó, viszonylag még csöndes időszakot, füldugót kapnak, hogy éjjel és napközben, amikor nem eszik a hal, tudjanak aludni.
Szerkesztette: Fazekas Zsuzsanna
A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>
Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>
