A szombathelyi püspök is bocsánatot kért a kiskorúakkal szemben elkövetett bűnökért

  • narancs.hu
  • 2025. január 2.

Belpol

Székely a sokadik egyházi ember, aki legalább beismeri, hogy gondok vannak az egyházban.

Székely János szombathelyi megyés püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Caritas in Veritate Bizottságának elnöke is bocsánatot kért az egyház által elkövetett bűnök miatt – írja a Magyar Kurír. Székely nem az első bocsánatkérő. Marton Zsolt váci, Varga László kaposváro és Felföldi László püspökök, illetve Hortobányi T. Cirill pannonhalmi főapát is eztette korábban.

Székely január elsején a Sant’Egidio közösség budapesti fáklyás felvonulásán vett részt, ahol a beszédében így fogalmazott: „A 2000. jubileumi év nagyböjtje elején Szent II. János Pál pápa bocsánatot kért a keresztények által elkövetett bűnökért nagyon nagy bátorsággal, alázattal. Mi sem tehetünk másképp, bocsánatot kell kérnünk, azokért a bűnökért is, amelyeket papok, szerzetesek követtek el, igen gyakran kiskorúakkal kiszolgáltatott emberekkel szemben. Bocsánatot kérünk az áldozatoktól, a családtagjaiktól, bocsánatot kérünk a hívő emberektől és a társadalomtól is, amely számára ez óriási fájdalmat, csalódást okozott.”

Arról, hogy ezen túl igényelne-e bármiféle reformot az egyház elég látványos elhallgatási gyakorlatával kapcsolatban, ő sem beszélt.

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.