Ráadásul a váci, a kaposvári püspök és a pannonhalmi főapát is ugyanazért kért bocsánatot: a katolikus papság köreiben időtlen idők óta szemérmetlen természetességgel folyó pedofil disznóságokért, a permanens gyermekbántalmazásért. A váci püspök „mindazoktól, akiket valamilyen bántalmazás ért az egyház szolgálattevői részéről”. A kaposvári püspök „Istentől, a gyermekektől és a fiataloktól, akiket bántalmazás ért egyházi személyek részéről”. A pannonhalmi főapát pedig „mindazoktól, akiket szerzetesközösségem tagjai és egyházam szolgálattevői megsebeztek, bántalmaztak, akikkel szemben visszaélést követtek el”.
S azt se higgye senki oktalanul, hogy ennyivel el is van intézve a dolog a részükről. Nem, koránt sincs ezzel vége. A váci püspök például imádkozni is fog. Nem is egyedül. „Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.” (Eszerint az elkövetők nem kértek/kérnek bocsánatot, de most nem ez az érdekes). A kaposvári püspök nem csupán imádkozni, de még böjtölni is fog – havonta egyszer. Ráadásul ő sem egyedül. „Bárki szabadon csatlakozhat a kezdeményezéshez, hogy havonta egy teljes napot – a hónap bármely napját – szigorú böjttel, vagyis kenyéren és vízen, valamint egyórás szentségimádással, vagy szemlélődő imádsággal, vagy szentírásolvasással töltsön az egyház megtisztulásáért, a kölcsönös figyelem, a tisztelet és a szolidaritás kultúrájának növekedéséért az egyházban és a világban.” A kölcsönös figyelem, a tisztelet és a szolidaritás kultúrájának növekedéséért, világos.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
