A szerk.

Bocsánatot kértek

A szerk.

Az elmúlt másfél hétben csak úgy záporoztak a katolikus egyház vezetőinek bocsánatkérései (3 db).

Ráadásul a váci, a kaposvári püspök és a pannonhalmi főapát is ugyanazért kért bocsánatot: a katolikus papság köreiben időtlen idők óta szemérmetlen természetességgel folyó pedofil disznóságokért, a permanens gyermekbántalmazásért. A váci püspök „mindazoktól, akiket valamilyen bántalmazás ért az egyház szolgálattevői részéről”. A kaposvári püspök „Istentől, a gyermekektől és a fiataloktól, akiket bántalmazás ért egyházi személyek részéről”. A pannonhalmi főapát pedig „mindazoktól, akiket szerzetesközösségem tagjai és egyházam szolgálattevői megsebeztek, bántalmaztak, akikkel szemben visszaélést követtek el”.

S azt se higgye senki oktalanul, hogy ennyivel el is van intézve a dolog a részükről. Nem, koránt sincs ezzel vége. A váci püspök például imádkozni is fog. Nem is egyedül. „Imádkozunk az ilyen jóvátehetetlen cselekedetek áldozatainak lelki békéjéért, a sebek begyógyulásáért, és az elkövetők helyett bocsánatot kérünk.” (Eszerint az elkövetők nem kértek/kérnek bocsánatot, de most nem ez az érdekes). A kaposvári püspök nem csupán imádkozni, de még böjtölni is fog – havonta egyszer. Ráadásul ő sem egyedül. „Bárki szabadon csatlakozhat a kezdeményezéshez, hogy havonta egy teljes napot – a hónap bármely napját – szigorú böjttel, vagyis kenyéren és vízen, valamint egyórás szentségimádással, vagy szemlélődő imádsággal, vagy szentírásolvasással töltsön az egyház megtisztulásáért, a kölcsönös figyelem, a tisztelet és a szolidaritás kultúrájának növekedéséért az egyházban és a világban.” A kölcsönös figyelem, a tisztelet és a szolidaritás kultúrájának növekedéséért, világos.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Szétestek

Scholz kancellár vereséggel végződött bizalmi szavazása megnyitotta az utat a februári előrehozott választások felé. A szélsőséges pártok megerősödése miatt az új, várhatóan kereszténydemokrata kancellárnak mégis össze kell majd fognia az eddig kormányzó szociáldemokratákkal.

A békére még várni kell

Szűk két hét leforgása alatt az Észak-Szíriából induló iszlamista felkelők bevették Damaszkuszt. Az utolsó órákban orosz titkosszolgálati segítséggel Moszkvába menekült Bassár el-Aszad elnök a családjával együtt. Távozásával legalább fél évszázados történet ért véget – de még inkább az I. világháború után kialakított gyarmati rendszer egyik utolsó közel-keleti eleme változott meg – végérvényesen.