A Tisza Párt új operatív vezetője már 2017-ben odamondott Orbánnak

  • narancs.hu
  • 2025. február 3.

Belpol

Amikor még Magyar Péter a Fideszre szavazott, Pósfai Gábor a gyűlöletkampányok ellen emelt szót.

„Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda Felebarátodnak. Ha már Húsvét van”

– írta Pósfai Gábor a Facebookon 2017-ben, amikor még a Decathlon magyarországi ügyvezetője volt. Akkor Orbán húsvétkor arról beszélt, hogy a tüntetésektől még a békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere. (A poszt azóta nem nyilvános, de a 444 idejében szemlézte.) Pósfai azt írta, „keresztény emberként akár ezt ki is kérhetném magamnak és számonkérhetném rajta a Tízparancsolat különböző pontjait”, de még nagyobb baj, hogy „aljasul megint előjön az uszítás, a magyar emberek tudatos egymással szembe fordítása”.

Magyar Péter hétfőn délután jelentette be, hogy Radnai Márkot az operatív vezetői poszton Pósfai Gábor váltja, akit úgy mutatott be:„Számára mindig a »csapat volt az első«, előszeretettel vonta be akár több száz munkatársát is a céget érintő legfontosabb döntésekbe. Ez a felhatalmazó vállalti kultúra védjegyévé vált és ezt kívánja a mostani csapatépítésben is kamatoztatni.”

Pósfai Gábor vállaltan jobboldali emberként beszélt magáról a nyilvánosságban, de azt írta, a kormányzati uszításnak drámai következménye van Magyarországon.

„Csak egy vélemény lehet helyes. Csak nekünk lehet igazunk. Mindig háborúzni kell. Elmúltnyolcév, magánnyugdíjpénztárak, Gyurcsány, Bajnai, kizsákmányoló multik, migránsok, EU, Simicska, Brüsszel, Soros – állítsunk meg mindenkit, mindenki ellenünk van! Mindig más a hibás. És közben embereket, barátokat, családokat fordítanak egymás ellen a demagóg, sokszor teljesen alaptalan és értelmetlen érvrendszerükkel.”

Sőt, kifogásolta azt is, hogy a Fidesz kettős mércét alkalmaz: „Tüntetni, akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki.” És felszólalt a multik és a bankok elleni hangolás, a NER kaszinóbizniszei és a Nemzeti Dohánybolt-mutyi ellen is.

Pósfai Gábor 2018-ban, szintén a Decathlon vezetőjeként arról beszélt a Magyar Nemzetnek, hogy a tao-pénzek nagy része korrupció áldozata lesz, így nem csoda, hogy több sportág teljesítménye: „A társaságiadó-kedvezmény rendszere egyébként nagyon jó kezdeményezés, főleg akkor, ha arra használnák itthon a támogatást, amire kellene. Így például az utánpótlás fejlesztésére kérik a pénzt, majd sok helyen a felnőttcsapatnál az idegenlégiósok bérét fedezik belőle úgy, hogy az említetteket utánpótlásedzőként írják be a rendszerbe. Magyarországon a taón keresztül befolyt pénzek nagy része elvész, és a legtöbb támogatás, nem véletlenül, mindig egy irányba halad, így nem csoda, hogy több sportág teljesítménye visszaesett” – mondta. Pósfai úgy látta, ebben a rendszerben megjelentek az úgynevezett közvetítők, akik bizonyos jutalékért – ami általában 15-20 százalék volt – cserébe hoztak volna számukra szerződő partnereket. A stadionépítéseket akkor óvatosan bírálta, leginkább azért, mert a jövőt figyelmen kívül hagyva a létesítmények fenntartására és üzemeltetésére nem gondolt senki. „Noha rengetegszer kerestek meg minket sok száz milliós, milliárdos projektekkel, mi ilyen célra sem céltámogatást, sem pedig taotámogatást nem adtunk. Még mielőtt rákérdez: igen, azért, mert a mi pénzünk elveszne ebben a hatalmas projektben, és finoman szólva sem tudnánk nyomon követni a felhasználását.”

2023-ban, amikor már Ausztriában dolgozott, Pósfai interjút adott a Válasz Online-nak – korábban visszautasította az ilyen felkéréseket. Akkor bevallotta, hogy 2006-ban tiltakozott a Gyurcsány-kormány ellen, kint volt tüntetni.

„Az sem titok, hogy 2010-ben a Fideszre szavaztam, történelmi lehetőségnek láttam az akkori kétharmadot – azóta meg azt látom, hogy bár nem minden rossz, ami történt, távolabb kerültünk attól, aminek a megvalósítására én a szavazatommal akkor felhatalmazást adtam. 2017-ben még láttam esélyt, hogy ez megfordulhat, azért is írtam ki magamból, amit éreztem. Csakhogy az elmúlt öt-hat évben sem javult a helyzet.”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.