Indoklásul elég annyit elmondani, hogy a kongresszus megválasztotta az egyetlen elnökjelöltet, aki eddig is a párt első embere volt, újraválasztották mind a nyolc alelnököt, változtatás nélkül elfogadták az elnökség által szerkesztett programtéziseket és szó nélkül bólintottak rá az előre megírt politikai nyilatkozatokra. Hozzászólás nélkül fogadták el az elnökség, a parlamenti frakció és az országos választmány beszámolóját.
Mi ez a nagy nyugalom?
Mi ez a nagy magabiztosság? A jelek szerint álomtagsága van a Fidesznek, a hatvanas évek MSZMP-je sem készülhetett ilyen lazán a kongresszusokra. Azt a kevés számú hozzászólót, akinek bizonyos szakmai kérdésekben más volt a véleménye, mint az előterjesztés alapján az elnökségnek, azzal a biztató ígérettel küldték haza, hogy ha a programtézisekben nem is, de majd a választási programban helyt kaphat az álláspontja.
A naivitást félretéve könnyen választ találhatunk a kérdésekre. A Fidesz egyszerűen nem volt abban a helyzetben, hogy a valós kérdéseket feltegye, hogy a súlyos döntéseket meghozza. A szövetségi politika ügyét például azért nem tűzték napirendre, mert a KDNP belső perében még nem ítélkezett a bíróság. A küldöttek tehát már nem sok vizet zavarhatnak, mert a választásokig nincs több kongresszus. Jelzésértékű intimitásokkal azért izgalomba hozhatták a szervezők az érdeklődőket. A rendezvényre ugyanis nem hívták meg Giczy Györgyöt, csak Isépy Tamást, mintegy jelezve a vergődő kereszténydemokratáknak, hogy a segélynyújtó kéz melyik irányból elérhető. Kizárólag az álmos hangulatnak tudható be, hogy Lezsák Sándor üdvözlő levelének ismertetése után nehézkesen indult be a taps, ám ezt követően a bölcsődei dolgozók szakszervezetének üdvözletét már kitörő lelkesedéssel fogadták a fideszesek.
Történelmi szintre emelte a rendezvény jelentőségét, hogy minden percét egyenes adásban sugározták szét
a cybertérben
Egyszerre hallgathatták a rajongók Deutsch Tamást Bangkokban és Miamiban, Fokvárosban és Grönlandon. Jól be kellett osztaniuk az időt, mert a real audio kapcsolat egyszerre csak 60 érdeklődő számára volt elérhető. A látványosságok közé tartozott még a kongresszus Polg‡ri alternat´va című kiadványa, amelynek hátlapján Stumpf István szembesíti a fideszeseket közelmúltjukkal: "A Fidesz hosszú utat tett meg a radikálisan antikommunista, liberális politikai szervezettől a nemzeti hagyományokat felvállaló, a konzervatív és kereszténydemokrata értékek iránt nyitott mérsékelt középpártig." Nála finomabban talán senki sem fogalmazhatta volna meg ennek hátulütőit: az állampolgárok nem fogadták egyöntetű lelkesedéssel a Fidesz politikai tanulási és azonosságkeresési folyamatának egyes állomásait. A Fidesz mozgásával kapcsolatban tudott újdonságot hozni a kongresszus: a beszédek a radikálisan koalícióellenes közönség ellenére az elmúlt hónapok nyilatkozatainál már nem voltak élesebbek; az ellenzéki pártok közötti nagyotmondás-versenyben a párt nem lép tovább.
Véget érni látszik
az a folyamat, amelyet nevezhetünk Stumpf kedvéért akár azonosságkeresésnek, vagy Bauer Tamás kedvéért akár jobbratolódásnak is. Sikerült elérni oda, ahonnan jobbra lépve már csak veszíteni lehet. A választások előtt egy évvel a Fidesz elérkezett arra a terepre, ahol számára jelenleg a legtöbb szavazat terem. Szétvert politikai intézmények romjaiból kell itt hidegvérű profizmussal várat építeni. A már idézett politológus cikkében azzal bátorította az egyszer már összeomlott párt tagságát, hogy "a négy évvel korábbi, robbanásszerű népszerűségnövekedéssel szemben most egy lényegesen lassúbb és szerves építkezésről van szó".
Érdemi konfliktusok, döntések híján nem maradt más hátra, mint hogy a beszédekkel kerüljenek be a másnapi újságok hasábjaira a Fidesz vezető politikusai. Energiájuk nagy részét azonban arra kellett fordítaniuk, hogy ha nem nagyon tudnak újat mondani, akkor azt legalább frappánsan tegyék. Szájer József és Németh Zsolt például vicceket mesélt. Szájer az állam testét ellepő ragály, a korrupció és a kormányzat fogadkozásainak példázására eresztette meg a következőt: Sírdogál a nyuszi az erdőben, arra megy a medve, és megkérdi: Miért sírsz, nyuszika? Mert megerőszakoltak - zokogja a nyuszi. Hol? Hát a folyóparton. Mikor? Tegnapelőtt... meg tegnap. És most hova tartasz, nyuszi? Hát a folyópartra. Németh Zsolt azt kérdezte: Miért jobb a határon túli magyaroknak, mint az anyaországiaknak? Azért, mert nekik legalább van hova menekülniük.
Deutsch Tamás, a párt korrupció-kommandójának vezetője azzal kezdte, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány egy soha ki nem mondott választási ígéretet teljesít: az önök bizalmából - saját zsebre. Majd közölte, hogy az ÁPV Rt. koalíciós pártok által delegált igazgatósága törvénytelenül egy folyamatosan gyógyszerek hatása alatt nyilatkozó jogásznőt bízott meg 804 millió forintos sikerdíjért, amiből 100 milliós összegek vándorolnak az MSZP és az SZDSZ pártkasszái felé.
Jelszavakból
is jutott: Vigyázat, csalnak! Csak a kezüket figyeljük! Vagy ismét a másik oldalnak: kaparj, kurta, neked is jut! És ez így ment, amíg el nem jutottunk oda, hogy az MSZP és az SZDSZ között már csak annyi a különbség, hogy az SZDSZ jóval kisebb párt. Deutsch meglepetésre bejelentette, hogy 1998-ban az ország a XXI. század első kormányát választja. A Fidesz ehhez mérten nemcsak azt tudja, hogy mit akar holnap, hanem azt is, mit akar maga mögött hagyni. "A teljes múltat vállalva magunk mögött akarjuk hagyni a XX. századot, annak minden mocskát, szennyét, hazugságát és árulását: a nyilas körzetvezetőből kommunista párttitkárrá átvedlett ügyeskedőket, a kommunista rendszer lelkes híveiből párt-, majd demokratikus ellenzékivé fejlődő `véleményformálókat`, az MSZMP KB titkárából nagytőkéssé emelkedett pártfunkcionáriusokat, az önkéntes karhatalmistából miniszterelnökké alakult politikus típusát, a Nagy Testvér figyel téged mozgalomhoz tartozó, egymást s talán minket is megfigyelő szocialista titkos ügynök parlamenti képviselőket."
Orbán Viktor a kórházból
csak az Interneten jutott hozzá a kongresszushoz, de levelében vállalta az elnökjelöltséget. A programtézisek vitáját a vis major miatt Áder János nyitotta meg. Beszédéből megtudtuk, hogy van más választás: a polgári Magyarország. A hasonló című fideszes programdokumentum részleteibe merülve kiderül, hogy a párt szabadelvűségének gyökere a reformkor és a kiegyezés korának szabadelvűségében keresendő. Áder a programtézisek logikáját követve, a koalíció kritikájától kiindulva ismertette a Fidesz elképzeléseit a magyar polgárosodásról és az erős középosztályról.
Trombitás főként magáról beszélt, hogy milyen támadásokat kapott 1995-ös beszédéért, amelyből most részleteket olvasott fel. A támadások egyébként nem érdeklik, csak megerősítik hitében - mondta. Azt viszont nem említette, hogy anno taktikai okokból kellett radikális szöveget nyomnia, de minek is, ha mára tartalommal töltődött a mondandója. Az első nap felét vendégek köszöntői tették ki, vasárnapra tulajdonképpen már csak Lech Walesa maradt. A hajdan jobb napokat is megélt lengyel forradalmár vagy félórát beszélt, többet, mint bárki más a kongresszuson. Ezalatt legalább volt ideje háromszor elmondani ugyanazt, hogy a rendszerváltás után egy ciklussal a nép visszahozta a leváltott rendszer építőit, generációváltás kell, és fogjanak össze a keresztény-konzervatív erők. Ez nagyon tetszett a fideszeseknek.
A tisztújítás tétje abban merült ki, hogy Sasvári Szilárd vagy Fried Miklós legyen-e az elnökség második póttagja. A kortesbeszédek rendben lementek, mindenki támogatott valakit, vita nem volt, Viktor és a többiek befutottak,
Sasvári lett a póttag
Az mindenképpen említésre méltó, hogy senkit sem jelöltek Orbánnal szemben, de hát nincsenek irányzatok, amik közül választani kellene, nagy a nyugi, vérlázítóan nagy a nyugi a Fideszben. Egyetlen küldött akadt, aki nemmel szavazott, amikor Orbánról döntött a kongresszus. Többek meggyőződése szerint ez tudatos húzás volt, így is nagyon hasonlított az egész azokra a választásokra, amikor csak a Hazafias Népfront neve szerepelt a cédulákon.
György Bence
Programtételek
A Fidesz VIII. kongresszusának legfontosabb döntése az volt, hogy egyhangúlag elfogadták a párt programtéziseit. Az anyag az ősszel kiadott, A polg‡ri Magyarorsz‡gŽrt című vitairat tömörített, átdolgozott változata.
Mindenekelőtt megtudhatjuk belőle, hogy a Fidesz olyan szabadelvű néppárt, ahol politikai otthonra lelhetnek, s egyre inkább lelnek is, a konzervatív és kereszténydemokrata eszmék hívei is. (Orbán a kongresszus előtt egy héttel bejelentette, hogy egyre több volt KDNP-s lép be a Fideszbe. A választmány ülésén arra kérte a tagságot, hogy segítsék a belépők otthonra találását.) Az is hamar kiderül, hogy a párt célja: minél több ember számára vonzóvá váljon a polgári életeszmény, és elérhetővé a polgári életforma. Tisztázva az ideológiai vitákat, leszögezik: a Fidesz a legszorosabban a magyar szabadelvűségnek ahhoz az örökségéhez kapcsolódik, amely Széchenyi, Kossuth, Deák, Eötvös, a magyar reformnemzedék közös művében megteremtette az egyéni szabadság és a nemzeti érdek, haza és haladás egységét: a polgárosodás és korszerűsítés ügyét szolgáló társadalmi egyetértést, az érdekegyesítés programját. A szabadelvű gondolat hívei - a XX. századi radikálliberálisokkal ellentétben - az egyéni szabadság eszményének a természetes közösségi formákat nagyra becsülő, a család, a kis közösségek, a vallás értékét tisztelő irányzatát képviselték - olvashatjuk, magyarázandó a keresztény-konzervatív kapcsolatot.
Napjaink világát elemezve megállapítják: a magyar társadalmat a helyzetével való mind nagyobb elégedetlenség járja át. A társadalom nagyobbik felének korábbi egzisztenciális biztonsága megrendült, jövedelme vásárlóerejének nagy részét, másodjövedelmét vagy éppen állását elveszítette. Emellett véleményük szerint szemet szúr, hogy vannak szűk csoportok, amelyeknek tulajdona ugrásszerűen gyarapszik, jövedelme növekszik, fogyasztása bővül, életesélyei jobbak, hatalma mind nagyobb. Az anyag hosszabb elemzést tartalmaz a "mélyebb okokról" is. A társadalom állapotáról így írnak: az állam gyengeségében és az azt körülvevő és működtető demokratikus intézmények gyengeségében a magyar társadalom bizonyos métékben megint csak saját gyengeségét ismerheti fel.
A várakozásoknak megfelelő kritika éri a koalíciót: az MSZP-SZDSZ-koalíció a továbbiakban sem kívánja a rejtett tőkeátcsoportosításnak és tőkefelhalmozásnak, saját kliensei ilyen módon való támogatásának, a gazdasági és a társadalmi közép kiürülésének, a társadalom kétpólusúvá válásának a Kádár-rendszerből örökölt erőviszonyokon alapuló spontán folyamatát megállítani vagy visszájára fordítani. Éppen ellenkezőleg, a rendelkezésre álló eszközökkel tudatosan erősíti ezeket a folyamatokat. Ez a közös gazdaságpolitika és közös klienspolitika - a nagytulajdon támogatásáért folyó versengés - a jelen koalíció pártjainak legerősebb összetartó ereje. Egy lappal később: a szocializmusnak a jelen koalícióban összefogó két utódpártja (!) az államot is úgy formálja át, hogy az mind kevésbé képes az erős társadalmi csoportokkal, a rendszerváltás győzteseivel szemben az érdek- és erőviszonyokat a gyenge csoportok, a rendszerváltás vesztesei javára kiegyensúlyozni.
A célok közt említik, hogy 1998-ban új rendszerváltásra ugyan nem kell törekednünk, de "egyszerű" kormányváltásnál többre, a rendszerváltás eddigi állásának felülvizsgálatára, a kétpólusú társadalmat s egy szűk elit uralmát folytonosan újratermelő rendszer létrejöttének megakadályozására, a rendszerváltás új irányba terelésére van szükség.
