Uniós felkészülés és változás a jog világában: A törvény dzsungele

  • Bugyinszki György
  • 2003. március 27.

Belpol

Az Európai Unió közös, csaknem 100 ezer oldalas joganyaga hazánk csatlakozásának napjától túlnyomórészt nálunk is kötelező érvényűvé válik. Hol tart manapság az oly´ sokat emlegetett jogharmonizáció? Felkészültek-e a gyakorló bírák és jogászok, illetve a jogászképzés a csatlakozásra? Mi történik, ha a nemzeti és a közösségi jog ellentmond egymásnak? Hogyan módosul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság szerepe a belépés után?

Az Európai Unió közös, csaknem 100 ezer oldalas joganyaga hazánk csatlakozásának napjától túlnyomórészt nálunk is kötelező érvényűvé válik. Hol tart manapság az oly´ sokat emlegetett jogharmonizáció? Felkészültek-e a gyakorló bírák és jogászok, illetve a jogászképzés a csatlakozásra? Mi történik, ha a nemzeti és a közösségi jog ellentmond egymásnak? Hogyan módosul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság szerepe a belépés után?

n "A jogharmonizáció folyamata tíz éve tart" - mondta lapunknak Németh Anita, az Igazságügyi Minisztérium (IM) Európai Közösségi Jogi Főosztályának a vezetője, hozzátéve: például az 1988-as, gazdasági társaságokról szóló törvényt is már e szellemben alkották.

Az 1991-ben megkötött társulási megállapodás 1994. február 1-jei hatálybalépése után

Magyarország kötelezettséget vállalt

arra, hogy a majdani tagság érdekében jogszabályainkat a közösségi elvárásokhoz közelítjük. Ez a fokozatosan véghezvitt program amellett, hogy teljesítette az elvárásokat, Magyarország átalakulását is segítette. A jogharmonizáció első szakaszában - 1991-től - kialakult, hogy a jogközelítés milyen rendszerben történjék, és hogy kik a felelősei, továbbá beindult maga a harmonizáció is. A csatlakozási tárgyalások 1998-as megkezdésétől a felkészülés e tekintetben is intenzívebbé vált, sőt egyes területeken a harmonizáció érdemben meg is történt. Jelenleg, a tárgyalások befejezte után kisebb kiigazítások vannak még hátra; néhány területen az utolsó érdemi jogközelítés, illetve annak előkészítése, hogy az uniós döntéshozatali mechanizmusokban hatékonyan tudjunk részt venni.

A főosztályvezető sajnálatosnak tartja, hogy a joganyag közelítésének fokozatosságára az elmúlt években nem helyeztek kellő hangsúlyt, ezért is alakulhatott ki az a tévhit, hogy egy év alatt kell a magyar jogrendet az uniós elvárásokhoz igazítani - holott számos jogszabályunk tartalmaz olyan jogharmonizációs klauzulát, amely a részbeni vagy teljes közelítést jelzi.

A közösségi jogrendnek vannak olyan forrásai is (például a közösségi rendeletek), amelyek a belépés után

közvetlenül alkalmazandók

Ezeket a normákat tehát nem kell beépíteni a hazai joganyagba, a magyar jogalkotók sok esetben mégis így jártak el (azzal, hogy majd a csatlakozással hatályon kívül helyezik azokat), hogy az átállás zökkenőmentesebb legyen.

A ma mintegy 80-100 ezer oldalnyi közösségi joganyag az idők során egyre csak duzzadt, és egyre több területet ölel fel. Ez utóbbi tendencia - például a közösségi, illetve az uniós jognak a büntetőjog szférájába történő "bemerészkedése" - számos vitát eredményezett, hiszen sokan úgy vélik, nem mindenhol van szükség a közös gondolkodásra. Az amszterdami szerződés óta egyre fontosabb a szubszidiaritás elve, vagyis az, hogy párhuzamos (közösségi és tagállami) hatáskörökben a közösség fellépése akkor megengedett, ha a kérdés tagállami, szubnacionális szinten hatékonyan nem rendezhető. A határokon átívelő problémák kezelésére (például környezetvédelem, szervezett bűnözés) értelemszerűen a közösségi szintű megoldások indokoltak. A jelenlegi tagországok szerint a közösségi joggal összhangba hozott jogi normák az éves jogalkotás 70-80 százalékát teszik ki. Ez a nemzeti parlamentek szerepének az újragondolását is felveti, hiszen az Európai Parlament képviselőit külön választják az uniós polgárok, az együttdöntési eljárásokra nem minden területen kerül sor, a tanácsban pedig a kormány képviselői vesznek részt. Németh Anita úgy látja: a nemzeti szuverenitás korlátozásáról szóló vitákban nem jelenik meg kellő hangsúllyal az, hogy a tagjelölt országok keze a jogalkotás terén már ma is jelentősen meg van kötve - pontosan azért, mert a felvétel feltétele, hogy az adott ország megfeleljen az uniós jogrendszernek. Amúgy sem lehetne figyelmen kívül hagyni ezeket a normákat, hiszen gazdaságilag és kulturálisan egy régióban vagyunk. A belépés ehhez képest minőségi változást hoz, hiszen részt vehetünk a döntések meghozatalában, érvényesíthetjük a befolyásunkat. Ez olyannyira így van, hogy a tárgyalások tavalyi lezárása óta olyan átmeneti rendszer működik, amelynek keretében már most megkapjuk a közösségi jogszabálytervezetet, és jelezhetjük, ha annak a tartalma sérti Magyarország érde-keit.

Németh szerint a csatlakozás jogszabályokkal kapcsolatos velejáróit az egyszerű állampolgár nem nagyon fogja érzékelni, éppen a már említett fokozatos jogközelítés miatt. A hátralevő egy évben ugyanakkor különösen fel kell gyorsítani a felkészülést a mezőgazdaságban és a regionális politikában. A csatlakozástól az igazságszolgáltatási szerveknek, elsősorban a bíráknak a közösségi jog tükrében kell értelmezniük a magyar jogszabályokat, vagyis figyelembe kell venni az Európai Bíróság értelmezési gyakorlatát, amelynek egyébként monopóliuma van a közösségi jog "megfejtése" terén. A jogalkalmazó szerveknek erre fel kell készülniük; tudniuk kell, hogy a rendszerben hol a helyük.

Az elméleti képzés mindenesetre évek óta zajlik, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala számos tréninget szervez. Az általános felkészítésen túl mára már témaspecifikus programok is vannak.

Ha a bíróság azt észleli, hogy egy hazai jogszabály a közösségi jogba ütközik, akkor - a magyar szabályozást félretéve - a közösségi normákat alkalmazva kell eljárnia, nem pedig az Alkotmánybírósághoz fordulnia.

Az ítélőtáblák itthoni felállításának az volt az egyik indoka, hogy a Legfelsőbb Bíróságot tehermentesítsék, hogy a legfőbb bírói fórum mindenekelőtt az ítélkezés egységessége felett őrködjék. A csatlakozással ezt a közösségi jog terén az Európai Bíróság látja el; felmerül tehát, mi lesz a Legfelsőbb Bíróság (LB) funkciója az uniós rendszerben. Németh Anita kiemelte: a csatlakozástól függetlenül is fontos a hatékony igazságszolgáltatás megteremtése, melyben az LB-nek megvan a szerepe, de ebbe nem tartozik bele az Európai Bíróság joggyakorlatának direkt közvetítése a magyar bíróságok felé.

Bár Magyarországon nincsen precedensjog, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a bírósági joggyakorlatot. Ez még inkább így van az Európai Bíróság esetében, mivel e testület határozatainak az ismerete elengedhetetlen. Mi több, a nemzeti bíróságok előzetes döntésért folyamodhatnak az Európai Bírósághoz a közösségi jog helyes értelmezése érdekében, ami szükségessé teszi, hogy a magyar bírák számára is hozzáférhetők legyenek az Európai Bíróság döntései. Németh szerint az Európai Unióban a jogi kultúra terén az angolszász, illetve a kontinentális jogi hagyományok sajátos elegye alakult ki, és ez bizonyosan színesíti a magyar jogéletet is. Az IM a jövőben több kiadvány megjelentetését is tervezi, éppen a magyar bírák felkészülését is elősegítendő. A gyakorló jogászok számára a Magyar Ügyvédi Kamara, a közjegyzők, a végrehajtók kamarája és az ügyészség is szervez továbbképzéseket. A jogi karon valamilyen formában folyik már a közösségi jog oktatása, továbbá a jogi szakvizsga követelményei közé is beépül a közösségi jog számonkérése.

Bugyinszki György

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Ebben nem lesz dicsőség

Talán az izraeli „béketeremtés” sikere, illetve az azt követő frenetikus, globális, és Donald Trump személyes béketeremtői képességeit külön is hangsúlyozó ünneplés sarkallta az elnököt arra, hogy ismét feltűrje az ingujját az ukrajnai rendezés érdekében, és személyes találkozóra siessen Vlagyimir Putyinnal.

Legyetek gonoszok!  

Nagy terjedelemben ismertette a Telex egy a laphoz eljuttatott hangfelvétel alapján Orbán Viktor vasárnapi beszédét, amelyet a Harcosok Klubja „edzőtáborában” tartott 1500 aktivista előtt, a zánkai Erzsébet-táborban.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.