Az Európai Unió közös, csaknem 100 ezer oldalas joganyaga hazánk csatlakozásának napjától túlnyomórészt nálunk is kötelező érvényűvé válik. Hol tart manapság az oly´ sokat emlegetett jogharmonizáció? Felkészültek-e a gyakorló bírák és jogászok, illetve a jogászképzés a csatlakozásra? Mi történik, ha a nemzeti és a közösségi jog ellentmond egymásnak? Hogyan módosul a Legfelsőbb Bíróság és az Alkotmánybíróság szerepe a belépés után?
n "A jogharmonizáció folyamata tíz éve tart" - mondta lapunknak Németh Anita, az Igazságügyi Minisztérium (IM) Európai Közösségi Jogi Főosztályának a vezetője, hozzátéve: például az 1988-as, gazdasági társaságokról szóló törvényt is már e szellemben alkották.
Az 1991-ben megkötött társulási megállapodás 1994. február 1-jei hatálybalépése után
Magyarország kötelezettséget vállalt
arra, hogy a majdani tagság érdekében jogszabályainkat a közösségi elvárásokhoz közelítjük. Ez a fokozatosan véghezvitt program amellett, hogy teljesítette az elvárásokat, Magyarország átalakulását is segítette. A jogharmonizáció első szakaszában - 1991-től - kialakult, hogy a jogközelítés milyen rendszerben történjék, és hogy kik a felelősei, továbbá beindult maga a harmonizáció is. A csatlakozási tárgyalások 1998-as megkezdésétől a felkészülés e tekintetben is intenzívebbé vált, sőt egyes területeken a harmonizáció érdemben meg is történt. Jelenleg, a tárgyalások befejezte után kisebb kiigazítások vannak még hátra; néhány területen az utolsó érdemi jogközelítés, illetve annak előkészítése, hogy az uniós döntéshozatali mechanizmusokban hatékonyan tudjunk részt venni.
A főosztályvezető sajnálatosnak tartja, hogy a joganyag közelítésének fokozatosságára az elmúlt években nem helyeztek kellő hangsúlyt, ezért is alakulhatott ki az a tévhit, hogy egy év alatt kell a magyar jogrendet az uniós elvárásokhoz igazítani - holott számos jogszabályunk tartalmaz olyan jogharmonizációs klauzulát, amely a részbeni vagy teljes közelítést jelzi.
A közösségi jogrendnek vannak olyan forrásai is (például a közösségi rendeletek), amelyek a belépés után
közvetlenül alkalmazandók
Ezeket a normákat tehát nem kell beépíteni a hazai joganyagba, a magyar jogalkotók sok esetben mégis így jártak el (azzal, hogy majd a csatlakozással hatályon kívül helyezik azokat), hogy az átállás zökkenőmentesebb legyen.
A ma mintegy 80-100 ezer oldalnyi közösségi joganyag az idők során egyre csak duzzadt, és egyre több területet ölel fel. Ez utóbbi tendencia - például a közösségi, illetve az uniós jognak a büntetőjog szférájába történő "bemerészkedése" - számos vitát eredményezett, hiszen sokan úgy vélik, nem mindenhol van szükség a közös gondolkodásra. Az amszterdami szerződés óta egyre fontosabb a szubszidiaritás elve, vagyis az, hogy párhuzamos (közösségi és tagállami) hatáskörökben a közösség fellépése akkor megengedett, ha a kérdés tagállami, szubnacionális szinten hatékonyan nem rendezhető. A határokon átívelő problémák kezelésére (például környezetvédelem, szervezett bűnözés) értelemszerűen a közösségi szintű megoldások indokoltak. A jelenlegi tagországok szerint a közösségi joggal összhangba hozott jogi normák az éves jogalkotás 70-80 százalékát teszik ki. Ez a nemzeti parlamentek szerepének az újragondolását is felveti, hiszen az Európai Parlament képviselőit külön választják az uniós polgárok, az együttdöntési eljárásokra nem minden területen kerül sor, a tanácsban pedig a kormány képviselői vesznek részt. Németh Anita úgy látja: a nemzeti szuverenitás korlátozásáról szóló vitákban nem jelenik meg kellő hangsúllyal az, hogy a tagjelölt országok keze a jogalkotás terén már ma is jelentősen meg van kötve - pontosan azért, mert a felvétel feltétele, hogy az adott ország megfeleljen az uniós jogrendszernek. Amúgy sem lehetne figyelmen kívül hagyni ezeket a normákat, hiszen gazdaságilag és kulturálisan egy régióban vagyunk. A belépés ehhez képest minőségi változást hoz, hiszen részt vehetünk a döntések meghozatalában, érvényesíthetjük a befolyásunkat. Ez olyannyira így van, hogy a tárgyalások tavalyi lezárása óta olyan átmeneti rendszer működik, amelynek keretében már most megkapjuk a közösségi jogszabálytervezetet, és jelezhetjük, ha annak a tartalma sérti Magyarország érde-keit.
Németh szerint a csatlakozás jogszabályokkal kapcsolatos velejáróit az egyszerű állampolgár nem nagyon fogja érzékelni, éppen a már említett fokozatos jogközelítés miatt. A hátralevő egy évben ugyanakkor különösen fel kell gyorsítani a felkészülést a mezőgazdaságban és a regionális politikában. A csatlakozástól az igazságszolgáltatási szerveknek, elsősorban a bíráknak a közösségi jog tükrében kell értelmezniük a magyar jogszabályokat, vagyis figyelembe kell venni az Európai Bíróság értelmezési gyakorlatát, amelynek egyébként monopóliuma van a közösségi jog "megfejtése" terén. A jogalkalmazó szerveknek erre fel kell készülniük; tudniuk kell, hogy a rendszerben hol a helyük.
Az elméleti képzés mindenesetre évek óta zajlik, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala számos tréninget szervez. Az általános felkészítésen túl mára már témaspecifikus programok is vannak.
Ha a bíróság azt észleli, hogy egy hazai jogszabály a közösségi jogba ütközik, akkor - a magyar szabályozást félretéve - a közösségi normákat alkalmazva kell eljárnia, nem pedig az Alkotmánybírósághoz fordulnia.
Az ítélőtáblák itthoni felállításának az volt az egyik indoka, hogy a Legfelsőbb Bíróságot tehermentesítsék, hogy a legfőbb bírói fórum mindenekelőtt az ítélkezés egységessége felett őrködjék. A csatlakozással ezt a közösségi jog terén az Európai Bíróság látja el; felmerül tehát, mi lesz a Legfelsőbb Bíróság (LB) funkciója az uniós rendszerben. Németh Anita kiemelte: a csatlakozástól függetlenül is fontos a hatékony igazságszolgáltatás megteremtése, melyben az LB-nek megvan a szerepe, de ebbe nem tartozik bele az Európai Bíróság joggyakorlatának direkt közvetítése a magyar bíróságok felé.
Bár Magyarországon nincsen precedensjog, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni a bírósági joggyakorlatot. Ez még inkább így van az Európai Bíróság esetében, mivel e testület határozatainak az ismerete elengedhetetlen. Mi több, a nemzeti bíróságok előzetes döntésért folyamodhatnak az Európai Bírósághoz a közösségi jog helyes értelmezése érdekében, ami szükségessé teszi, hogy a magyar bírák számára is hozzáférhetők legyenek az Európai Bíróság döntései. Németh szerint az Európai Unióban a jogi kultúra terén az angolszász, illetve a kontinentális jogi hagyományok sajátos elegye alakult ki, és ez bizonyosan színesíti a magyar jogéletet is. Az IM a jövőben több kiadvány megjelentetését is tervezi, éppen a magyar bírák felkészülését is elősegítendő. A gyakorló jogászok számára a Magyar Ügyvédi Kamara, a közjegyzők, a végrehajtók kamarája és az ügyészség is szervez továbbképzéseket. A jogi karon valamilyen formában folyik már a közösségi jog oktatása, továbbá a jogi szakvizsga követelményei közé is beépül a közösségi jog számonkérése.
Bugyinszki György
