A kormányváltás óta 95 per indult a Magyar Nemzet ellen. Ezek közül nem egy végződött azzal, hogy a bíróság kimondta: a kifogásolt állítások nem a valóságnak megfelelő közlések. A Narancs a bírósági irattárakban annak járt utána, hogy a jelenlegi kormányzati ciklusban mely írásaiért perelték be a lapot, és miért veszíti el a lap e sajtóperek többségét. Vizsgálódásunk során főleg a híroldalakon megjelenő tényállításokra koncentráltunk.Medgyessy Péter, László Csaba, Gyurcsány Ferenc, Draskovics Tibor - néhány név a nyertes felperesek közül. A brókerbotrány haszonélvezőjeként (VIP-listás) vagy felelőseként (banki vezető) feltüntetett kormánytisztviselők a nyáron nagyjából egy időben fordultak helyreigazításért az igazságszolgáltatáshoz, és e perek a gyorsított eljárásokban mostanában értek véget. A pervesztések híre a közvéleménynek a nyíltan a Fidesz politikai céljai szolgálatába állított lappal amúgy sem szimpatizáló részét megerősítette abban a hitében, hogy a Magyar Nemzet szükségképpen hazudik, míg az újság munkatársaiban, olvasóiban az üldözöttség érzetét mélyítette tovább. Ez utóbbira utalt Liszkay Gábor, a Magyar Nemzet igazgató-főszerkesztője is, amikor a Narancsnak elmondta: bár a K&H Equities VIP-listájáról baloldali lapok, így a Figyelő, a Magyar Hírlap, a Népszabadság és a Népszava is beszámoltak, érdekes módon mégis csak a Nemzet ellen indultak helyreigazítási perek. Nevek valóban megjelentek más újságokban is, ám a brókerügy átláthatatlansága miatt e lapok zöme Liszkayéknál jóval óvatosabban bánt az "érintettséget" taglaló minősítésekkel, és a különböző fénymásolt listákból, brókernoteszekből származó nevek közül sem annyira egyértelműen a politikai preferenciáik alapján szemelgettek, mint a Magyar Nemzet.
A kormányváltás óta 95 per indult a jobboldali napilap ellen. 76 sajtó-helyreigazításra irányult, 19 felperes pedig személyhez fűződő jogainak megsértése miatt kártérítési pert indított. A periratok tanulmányozását némileg megnehezítette, hogy a budapesti bejegyzésű sajtószervek (köztük a Magyar Nemzet) pereit a 2003 júliusától hatályos reformig első fokon a Pesti Központi Kerületi Bíróság, másodfokon a Fővárosi Bíróság (FB) tárgyalta, az azóta beadott keresetek ügyében viszont első fokon az FB, másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla jár el. (Mivel november elején a bírósági munkatársak segítőkészsége ellenére a periratok közül csak 82 volt hozzáférhető, az összesített adatok tájékoztató jellegűnek tekintendők.)
Az előző kormányzati ciklus utolsó teljes évében, 2001-ben 161 sajtópert kezdeményeztek Budapesten, ezek közül csak hétben (4 százalék) volt alperes a Magyar Nemzet. A kormányváltás évében, 2002-ben 151 fővárosi sajtóperből 39 (26 százalék) indult a lap ellen, az idén október 28-ig iktatott 189 beadványból pedig 56-ban (30 százalék) alperesek Liszkayék. Összehasonlítás-képpen: a három "baloldali" napilap ellen 2002-ben összesen 32, 2003-ban 38 sajtóper indult.
A vizsgált 82 perből 15-öt (18 százalék) jogerősen az újság nyert meg. A 15-ből hét keresetet formai okok (elkésettség, kereshetőség hiánya, hiánypótlás elmulasztása) miatt, érdemi vizsgálat nélkül utasítottak el, nyolc esetben a keresetet a bíróság az eljárás során nem találta megalapozottnak. A többi 67 perből a lapot 43 esetben első fokon, 24-ben pedig - legalább egy állítása miatt - másodfokon, jogerősen helyreigazításra kötelezték.
Liszkay Gábor lapunknak kifejtette: a Magyar Nemzet pervesztéseiről szóló számokat árnyalja, ha megvizsgáljuk, hogy a bíróság az egyes esetekben milyen arányban rendelkezett a perköltség viseléséről. A sajtó-helyreigazítási perek sajátossága ugyanis az, hogy ha három perbe vont állítás közül a bíróság csak egynél rendeli el a helyesbítést, akkor többnyire az alperes újság minősül pernyertesnek, és ezt tükrözi a költségviselés megítélt aránya is. Jogtechnikai szempontból Liszkaynak igaza van: ezzel a mércével mérve a Magyar Nemzet az összes per körülbelül 30 százalékában számít pernyertesnek. Csakhogy egyrészt a bíróság a sérelmezett tényállítások tekintélyes részénél nem azért nem rendelte el a helyreigazítást, mert azok megalapozottságát az újság meggyőzően bizonyította, hanem mert úgy ítélte meg, hogy az állítás valójában véleményalkotás, amivel szemben csak sokkal szűkebb körben érvényesíthető a helyreigazítási igény. (A Magyar Nemzet ügyvédje egyébként éppen erre bazírozva a tárgyalásokon rendszeresen próbál tényállításokat véleményként megjeleníteni, több-kevesebb sikerrel.) Az egyes, jogerősen megalapozatlannak talált állítások megítélése emellett nem függhet a perbe vont többi állítás számától, súlyától és sorsától, a pernyertes személyétől: egy problémás kijelentés nem lesz "igazabb" attól, hogy más megkérdőjelezett állítások helytállónak bizonyultak. Részben éppen ezért ragaszkodnak a bíróságok ahhoz, hogy a helyreigazítások kommentár nélkül jelenjenek meg. (Egy idevágó, értékelésünk szerint irodalmi kvalitásokkal bíró önigazolási kísérlet az In memoriam Ö. I. című keretes cikkünkben olvasható.)
A Magyar Nemzet ellen indított perek számának és arányának megugrásában, de a sorozatos pervesztésekben is jelentős szerepet játszik, hogy vezető ellenzéki sajtóorgánumként a napilap a jobboldali nyilvánosság faltörő kosa. A hírbe hozott személyek, cégek érintettségét, felelősségét
sokszor már a címükben
megelőlegező cikkek (lásd A címet őt magát nézzük című keretes írásunkat) azonban gyakran keltik azt az érzetet az olvasóban, hogy a napilap a köztájékoztatással egyenrangú küldetésének véli az ellenfélnek tekintett politikusok lejáratását. Így érthető, ha a megtámadott politikusok a szokásosnál vehemensebben keresik a lehetőséget, hogy fogást találjanak a Nemzet anyagain, hiszen minden egyes megnyert per és jogerősen megalapozatlannak bizonyuló állítás vagy híresztelés az újság és az abban megjelentek hitelét csökkenti.
Fogást pedig nem nehéz találni - legalábbis a Magyar Nemzet főszerkesztője szerint. A korábban évekig sajtóperes ügyvédként dolgozó Liszkay Gábor úgy látja, hogy a lap által sorra veszített K&H-s perek az egész magyar sajtót sújtó alkotmányos hiányosságra utalnak a sajtó-helyreigazítás jogi szabályozása tekintetében; az utóbbi hónapok gyorsított eljárásai pedig a statáriális ítélkezésre emlékeztetik Liszkayt, aki szerint ez nem tekinthető jogállami módszernek. Ezért, mint mondja, hamarosan az Alkotmánybírósághoz fordulnak, hogy a testület kötelezze a jogalkotót arra, hogy a személyiségi jogi szabályozás sajtó-helyreigazításra vonatkozó részeit hozza összhangba az alkotmány egyéb rendelkezéseivel. A sajtótörvény, a polgári törvénykönyv és a polgári perrendtartás jelenleg hatályos szabályegyüttese Liszkay szerint a jogbiztonságot veszélyezteti: "Az, hogy olyan ügyek, melyek a társadalom életét jelentősen befolyásolják, nyilvánosságot kapjanak, jelentős társadalmi érdek. Tájékoztatási kötelezettségünk van, aminek eleget teszünk. Ha ezt mi nem vállaljuk, akkor a közélet azzal az információ-halmazzal, amit amúgy tényszerűen a felperesek a bíróságon nem cáfolnak, szegényebb lenne."
Mindezt könnyen el lehetne intézni azzal, hogy különös, ha egy korábban felperesi képviselőként több nagy helyreigazítási pert nyert rutinos sajtóügyvéd nem a főszerkesztői szék elfoglalásakor, hanem csak egy vesztes persorozatot követően látja elérkezettnek az időt a jogszabály-módosítás kezdeményezésére - de a probléma ennél nagyobb figyelmet érdemel. A sajtó-helyreigazítási perekben az alperes újságnak a jelenlegi szabályozás értelmében már az első tárgyaláson bizonyítania kell, hogy kérdéses állítása nem volt légből kapott. A bíróság nem foglal állást a peresített információk konkrét valóságtartalmának kérdésében, hanem azt vizsgálja, hogy a bemutatott bizonyítékok hitelt érdemlőek-e. Ha tehát a bíróságon a felperes - Liszkay idézett kijelentésével összhangban - nem tudja cáfolni az újság által közölt információt (ami olyan, néha dehonesztáló állítások esetében, mint "A ismerte B-t", vagy "X itt és itt járt", valóban elég körülményes lenne), az még nem jelenti azt, hogy a lap állítása szükségképpen igaz. Liszkay arra hivatkozik, hogy lehetetlen egy olyan, mégoly szenzációs leleplező erejű állítást igazolni, amit adott esetben csak egy fénymásolt, de nem hitelesített irat, a neve elhallgatását kérő és ezért okkal védendő informátor által elmondottak, valamint a folyó rendőrségi nyomozásnak a cikk megjelenésekor még titkosnak számító adatai bizonyíthatnak. Csakhogy a jogalkotó szándéka szerint éppen azért szigorú a sajtóperekben a bizonyítékok mérlegelése, hogy ez óvatosságra ösztönözze a közvélemény formálásában nagy szerepet játszó sajtót, és kellően elrettentse a szerkesztőket koholmányok közlésétől.
Liszkay állítja: soha nem jelenik meg olyan cikk az általa jegyzett lapban, amivel tudatosan előre vállalnák egy bukott per lehetőségét. A K&H Equities Kulcsár Attila-féle VIP-listáján szereplő neveknél azonban irrelevánsnak tűnik, hogy tudatosan szaladt-e bele a lap a késbe. Abban semmi kivetnivaló sincs, hogy a Magyar Nemzet megemlítette a kedvezményezett ügyfelek listáján szereplő Altus Rt. és Gyurcsány Ferenc kapcsolatát. A bíróság múlt heti jogerős hatá-rozata szerint viszont ezzel "azt a hamis látszatot keltette, hogy Gyurcsány Ferenc sportminiszter gazdasági vállalkozásán keresztül személyében érintettje a K&H Equities botrányának". A lap a "sportminiszterhez köthető" Altus Rt.-ről azonban nem mint haszonélvezőről, hanem mint a "sikkasztás sértettjéről" írt - ami összességében még akkor is elviselhető sérelemnek tűnik, ha a következő félmondatban már Pokorni Zoltán "elkövetőzik".
Sokkal problematikusabb
a Nemzet azon eljárása, mellyel a korábban a K&H vagy az Inter-Európa Bank (IEB) vezetői székében ülő, ma fontos kormányzati pozíciókat betöltő politikusok szerepét vizsgálta. A kormányfő, a kabinetfőnöke és a pénzügyminiszter esetében ugyanis a lap cikkei nem az érintettséget, hanem a pénzmosás miatti felelősséget pedzegették. Sokat elárul azonban, hogy a lap a bíróságon még azután is ragaszkodott például a kormányfő felelősségét felvető kijelentéseihez, hogy a dokumentumokból feketén-fehéren kiderült: a kérdéses időszakban Medgyessy Péter már nem dolgozott az IEB-nél. László Csaba esetleges felelősségére, mulasztásaira is csak azután lett volna helyes utalni, hogy a cikk írói pontosan megismerték a bankigazgatók közötti hatáskörmegosztás részleteit. Ilyen információkkal azonban a lap még az elsőfokú tárgyaláson sem tudott szolgálni, a bíróság határozata szerint pedig a vezetőség általános felelősségéből nem következik automatikusan az érintett egyéni, személyes felelőssége. A lap állításaival szemben Draskovics Tibor jelenlegi kabinetfőnök sem felügyelőbizottsági, sem más tisztséggel nem rendelkezett olyan társaságnál, ahol a milliárdos sikkasztás fő gyanúsítottja dolgozott. A szintén nem jogerős ítélet szerint továbbá a kabinetfőnök és Kulcsár Attila között a lap közlésével ellentétben nem volt személyes kapcsolat - vagyis az érintettek denunciálására törekvő szándék elég egyértelműnek tűnik. Liszkay Gábor a következőkkel magyarázta lapunknak a történteket: "Ha egy adott szervezeten belül történik egy nemzetközi méreteket öltött bűncselekmény-sorozat, akkor annak a banknak az akkori vezetői, menedzsmentje felelős a szervezetileg alá tartozó egységeken belül történtekért, hiszen a prémiumot is azért kapják, mert az alájuk tartozó egységek jól dolgoznak. Ez egy elvi kijelentés volt, amire azonnal ráugrottak a kormányzati tisztviselők."
Ennél is egyértelműbb volt a lap eljárása például a Proware Kft. ügyeit boncolgató cikkekben. Jogerős határozatokkal az FB a Magyar Nemzet mintegy
húsz kijelentését kötelezte
helyreigazításra. A problémás állításokról a lap nemhogy nem rendelkezett bizonyítékkal, de többségük obskúrus informátoroktól származott, és tényszerűen nem felelt meg a valóságnak, amit a közintézmények átvilágításával foglalkozó cég a bíróságon be is bizonyított. A "hibák" között szerepelt kilencvenszeres nagyságrendű (!) összegbeli tévedés, első fokon elítéltnek titulált, valójában büntetőperbe nem is fogott szakértő, törvénytelen eszközökkel készítettnek mondott, valójában nem törvénysértő jelentés, minisztériumi és miniszterelnöki hivatali, valójában meg sem történt vizsgálatokról szóló állítás.
Még jobban kilógott a lóláb abban a háromrészes cikksorozatban, amelyik Mester Lászlónak, a XVIII. kerület szocialista polgármesterének "hanyagságát" tárta fel tavaly szeptemberben, az önkormányzati választás kampányának derekán. A jogerősen valótlannak bizonyult állítások között olyan apróságok szerepeltek, mint hogy a felperesi önkormányzat felélte a teljes vagyonát, illetve 14 milliárdnyi (!) vagyona Mester polgármestersége alatt négymilliárdra apadt, az 1994-es nullszaldóval szemben a költségvetési hiánya hárommilliárd forint lett, és szinte ingyen adott el egy 900 milliós ingatlant. Érdemes felidézni a cikkek címeit is: Egy elhanyagolt fővárosi peremkerület; Szégyellik a polgármestert; Rohamrendőrök egy kerületi tüntetésen. Liszkay Gábor erre annyit reagált, hogy a zöldügyek feltárásában (az egyik megalapozatlan állítás a pakuratavak visszavételével kapcsolatos gondatlanságra vonatkozott) a Magyar Nemzet élenjár a magyar sajtóban, jóllehet az rengeteg érdeket sért, és ezért nagy bátorság kell hozzá. (Ide tartozik, hogy a tárgyidőszakban a lap ténylegesen környezetvédelmi témájú cikk ügyében is veszített el jogerősen sajtópert: nem tudta bizonyítani, hogy a Dimer Kft. által rendszeresen a csatornába engedett anyag valóban "kétes" eredetű lett volna; ez azonban alig kisebbítette az amúgy erős oknyomozó anyag erényeit.)
A Magyar Nemzet utóbb alaptalannak bizonyult, politikai tartalmú állításait azonban nem kizárólag baloldali prominensek sérelmezték. A beszédes Szegfűk, tulipánok, mákvirágok című, 2003 májusában megjelent, az Antall-kormány alatt történt privatizációs visszaélések kapcsán az egykori MDF-es és KISZ-es csoportok közötti átjárást taglaló (némileg megkésett) kétoldalas anyag miatt négy per is indult. A felperesek között Széles Gáboron kívül csak jobboldali politikusok találhatók (Kádár Béla, O`sváth György, Pongrácz Tibor és Raskó György). A perbe vont, például az akkori Állami Vagyonügynökség döntéshozóinak, Raskónak és Pongrácznak a növényolajgyárak átjátszásában vállalt szerepét, a kétes privatizációs ügyek eltűrését elemző súlyos állítások mellett szinte eltörpülnek azok a szintén peresített kijelentések, hogy mi volt Széles autójának a rendszáma, levegőnek nézte-e O`sváthot Antall József, és ki járt egy iskolába Helmuth Kohllal. A cikket alapvetően beárnyékolja, hogy éppen azokat a politikusokat tünteti fel a legrosszabb fényben, akik így vagy úgy ma is útjában állnak az ellenzék fő erejének, a Fidesznek.
Bár a következő téma cikkei az általunk vizsgált időszakot megelőzően, 2000-ben és 2001-ben jelentek meg, Vásárhelyi Mária ügye több okból is ide kívánkozik. Egyrészt hónapokon át visszatérően ugyanazt a hamis kijelentést adták a szájába, másrészt e miatt éppen néhány napja nyert jogerősen kártérítési pert a Magyar Nemzet ellen. A megítélt 600 ezer forintos nem vagyoni kárpótlás azért jár a médiaszociológusnak, mert a lap több alkalommal súlyosan megsértette személyiségi jogait és emberi méltóságát, annak ellenére, hogy már az első alkalommal tájékoztatta a lap munkatársát arról, hogy a szóban forgó állítás nem felel meg a valóságnak. Az általában a lap véleményoldalait színesítő kijelentés arra vonatkozik, hogy Vásárhelyi szerint Magyarországon olyan publicisztikák jelentek volna meg, amelyek arról szólnak, hogy a baloldali médiaszociológusok bőréből lámpaernyő készíthető. Ilyesmit Vásárhelyi valójában sosem mondott. A bíróság a kártérítés kiszabásakor figyelembe vette a jogsérelem súlyosságát és ismétlődő jellegét. Liszkay Gábor a Vásárhelyi-ügyhöz annyit fűzött hozzá, hogy az összeget természetesen kifizetik, de attól még ténykérdés marad, hogy "krokodilbőrből lámpaernyőt nem lehet csinálni". Szerinte parciális ügyben nyert a (baloldali) médiaszociológus, mert "a lényegi bélyeget, amit akartak, nem sikerült ránk sütni". Egyúttal kijelentette: ő személy szerint nem kapott Vásárhelyi Máriától értesítést a kérdéses állítás megalapozatlanságáról.
Sajátos
a Magyar Nemzet eljárása, melylyel a jogerősen megítélt helyreigazítások többségét kezeli. A Magyar Nemzet Online-on (www.mno.hu) az említett 24 helyreigazításból a "helyreigazítás" kulcsszóra, illetve a felperesek nevére történő, az egyes ítéletek közzététele óta tartó időszakra vonatkozó keresések 14 esetben voltak eredménytelenek (a lista a Hej, igazítsad! című keretes anyagban található). A többi tíz helyreigazítás, ha nem is feltétlenül az eredeti cikkel megegyező helyen és betűméretben (e téren egyébként valamennyi lap gyakorlata kifogásolható), de rendben megjelent. A hiányosságokra vonatkozó észrevételünkre a főszerkesztő azt válaszolta: "Az ítéletek szabotálása nem kenyerünk", jogerősen megítélt helyreigazítás csak adminisztratív hiba miatt maradhatott ki az újságból, és ő nem tud ilyenről. Liszkay állításának ellentmond, hogy Keller László idén augusztusban 600 ezer forintos nem vagyoni kártérítési keresetet nyújtott be a Pesti Központi Kerületi Bíróságon személyhez fűződő jog megsértése miatt. Azt kifogásolta, hogy három különböző, a személyével és a hivatalával foglalkozó korábbi cikkhez kapcsolódó helyreigazítás a jogerős határozatok dacára sem jelent meg a Magyar Nemzetben. Mint a főszerkesztő elmondta, minderről a Narancs tudósítójától értesült, jóllehet a keresetlevél beadása előtt Keller írásban is kért tőle tájékoztatást a helyreigazítások megjelenéséről. (Liszkay Gábor ígéretet tett arra, hogy munkatársai a hét végén eljuttatják lapunkhoz a 14 renitens helyreigazítás megjelenésének helyét és időpontját, ám a listát a hétfői lapzártáig sem kaptuk meg.)
A napilap tényellenőrzési módszerei iránt is érdeklődtünk, igaz, ilyesmire - talán az egyetlen HVG kivételével - a magyar sajtóban sehol nem jut külön figyelem. Liszkay elmondta: elvárják, hogy az újságíró, ha egy mód van rá, a leírt tényekről írásos dokumentummal rendelkezzen. A hitelesnek elfogadott, de a sajtótörvény és a lap etikai szabályzata által védett informátorokkal folytatott beszélgetéseket szalagra rögzítik ugyan, de kilétüket még a perek során sem áll módjukban nyilvánosságra hozni. A főszerkesztő elismerte: munkatársai nem dolgoznak hiba nélkül, de a lap belső rendszerében e hibákat egyrészt szankcionálják, másrészt a perköltség továbbhárításával anyagilag is érdekeltté teszik őket a pontosságban.
Feltehetően így járt az a munkatárs is, aki, miután nem találta a Kendermag Egyesület bejegyzését a cégbíróságon, idén májusban veretes publicisztikában tört pálcát az illegális társaság felett - holott a társadalmi szervezeteket a megyei bíróságokon kell bejegyeztetni, és a Kendermagot korábban a Pest Megyei Bíróságon annak rendje s módja szerint bejegyezték. Igazságtalan volna ugyanakkor minden hiba mögött szándékosságot látni: a Magyar Nemzet újságírói is emberből vannak, éppúgy tévedhetnek, mint bárki más. Ilyesmire gondolhatott a főszerkesztő is, amikor lapunknak a tanulságokról kijelentette: "Az, hogy az utóbbi időben az ellenünk indított perek és - a matematikai szabályoknak megfelelően - a vesztett perek száma is megnőtt, a mi részünkről gondosabb odafigyelést igényel, de stratégiai váltást a szerkesztőség életében nem jelent."
Miklósi Gábor
A címet őt magát nézzük
Néhány hangzatos cím, mely a később helyreigazítani rendelt állítást előlegezte meg:
"Százmilliókat herdált el a Malév elnöke"
"Fantomkender"
"Baja Ferenc gazdálkodik vagy garázdálkodik?"
"Draskovics és Kulcsár"
"SZDSZ-es szál a sikkasztási botrányban"
"Menekülnek a Külügyminisztériumból"
"Kampányolt a Pesti Est"
Hej, igazítsad!
Nem találhatók helyreigazítások a www.mno.hu-n az alábbi, jogerős bírósági ítélettel megalapozatlannak talált állításokat tartalmazó cikkekre vonatkozóan.
Felperes A cikk címe és a megjelenés dátuma
Medgyessy Péter Kormányválság Medgyessy miatt (2002. július 19.)
Domino Bau 23 Kft. Kárt okozott az illegális építkezés (2002. július 24.)
Proware Kft. Közpénzt emésztő vizsgálódás (2002. szeptember 9.)
Dimer Kft. Veszélyes anyagok a lefolyókban (2002. szeptember 26.)
Proware Kft. A Proware perre megy az OEP-pel (2002. november 8.)
Vásárhelyi Júlia (kegyeletsértés) Még egyszer utoljára (2002. november 17.)
Tóth András Tamás A baloldal és a klerikális reakció (2002. december 10.)
Széles Gábor Pénzt, pénzt, pénzt! (2002. december 10.)
Széles Gábor Széles nagy üzlete (2003. január 10.)
Proware Kft. Légi mentőknél is vizsgálódik a Proware (2003. február 2.)
Juszt László Mínusz 800 (2003. április 10.)
Varju László Varju érintett a vadászházügyben (2003. május 2.)
Magyar Bálint Magyar Bálint házat vett (2003. május 4.)
Kendermag Egyesület Fantomkender (2003. május 15.)
In memoriam Ö. I.
"Medgyessy kontra Magyar Nemzet
A Fővárosi Bíróság a mai napon jogerős ítéletet hozott abban a sajtó-helyreigazítás iránti perben, melyet dr. Medgyessy Péter miniszterelnök indított a Magyar Nemzet szerkesztősége ellen. A Fővárosi Bíróság részben megváltoztatta a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletét, és a helyreigazítás szövegéből törölte azt a részt, mely - a jogerős ítélet szerint - feleslegesen ismételte a tényeket, valamint olyan megállapítást tett, melynek kimondására a bíróságnak nem volt hatásköre. Így mellőzte annak kimondását, hogy a Magyar Nemzetben közölt iratot nem Medgyessy Péter készítette és írta alá, valamint hogy Medgyessy Péter nem készített III/III-as jelentést. (A törölt rész szó szerint: >>A valóságban a megjelentetett iratot nem Medgyessy Péter készítette és írta alá, ő nem készített III/III. jelentéseket.i a helyreigazítás megítélt szövegét."
Magyar Nemzet, 2002. december 18.
(A helyreigazítás megítélt szövege a legjobb tudomásunk szerint azóta sem jelent meg a lapban - M. G.)
