„Nem tehetett mást, lépni kellett. Molnár Zsolt egyszerűen arcába vágta a kesztyűt, megszegte, amit Botka kért, ez pedig kihívás volt a részéről. Lacinak nincs más fegyvere, csak a nyilvánosság. Nem indulatból lépett, átgondolta, amit csinál” – magyarázza a szegedi polgármester egyik pártbéli szövetségese, hogy Botka miért árulózta le Molnár Zsolt országgyűlési képviselőt, korábbi kampányfőnököt, az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának elnökét a 168 Órában.
Botka Lászlót május végén választotta hivatalosan is miniszterelnök-jelöltté az MSZP kongresszusa, s akkor nemcsak a programját és a stratégiáját fogadták el egyhangúan, de olyan jogosítványokat is adtak Botka kezébe, amelyek egyértelműen erős, Molnár Gyula pártelnöknél is befolyásosabb szereplővé tették. Botka úgy lett a párt erős, de nem mindenható embere (akinek például vétójoga lett a választási lista összeállításában, azaz politikai karrierek függnek tőle), hogy a kongresszus után jó egy hónappal már torkig volt azzal, hogy egyes párttársai például szivárogtatással, álhírekkel gáncsolják a törekvéseit. Július első hetében ezért Szegedre hívta a párt vezetését és a frakciót, ahol azt mondta nekik az Index szerint, hogy aki „tovább szivárogtat, rossz híremet kelti, kutatásokat hamisít, annak a nevét be fogom olvasni a kamerába” – Molnár Zsolttal a múlt héten ezt tette.
Lapzártánk idején egyébként túl vagyunk kettejük megbeszélésén: Molnár hétfőn Szegedre utazott rendezni a viszonyát Botkával, aki a jelek szerint egyelőre megelégszik Molnár azon ígéretével, hogy nem fog ellene dolgozni. „A párt további amortizálódása csak Gyurcsányéknak lett volna jó” – véli egy szocialista frakciótag, miközben Botka békülési hajlandóságát az a belátás is indokolhatja, hogy a pártbéli erőviszonyok egyelőre ennyit tesznek lehetővé a számára. Az csak később dől el, hogy mindez hová vezet, Botka céljához vagy a párton belüli bukáshoz.
Túlélési filozófia
Támogatói szerint Botkának reagálnia kellett arra, hogy Molnár Zsolt a nyilatkozataiban szembement az ő – a májusi kongresszuson 96 százalékos támogatást elnyerő – választási stratégiájával. Molnár ismételten a DK-val és a Gyurcsány Ferenccel való kiegyezésről beszélt; utóbbiról Botka azért nem akar hallani, mert továbbra is úgy véli, hogy azt az egymillió szavazót, akik 2010-re elpártoltak a baloldaltól, Gyurcsánnyal semmiképp nem lehet visszaszerezni. Molnár Zsolt tudatosan Botka stratégiája ellen beszélt azon a sztarklikk.hu-n, amelyet a korábbi pénztárnok, Puch László közelségét élvező, az egykori stop.hu-t üzemeltető cég működtet; továbbá Molnár „bűne” az is, hogy nem jelezte, interjút ad a Puch László tulajdonában álló Népszavának, jóllehet, Kerényi Györgynek, a Kossuth rádió korábbi főszerkesztőjének, az MSZP új kommunikációs vezetőjének egyik – Botka által támogatott – újítása a folyton szétbeszélő párt megregulázása, kommunikációjának összehangolása például azzal, hogy az ő tudta nélkül magasabb szintű MSZP-s politikus nem adhat ki még állásfoglalást sem. Egy frakciótag azt mondta minderről, hogy ha Molnár „ezeket a Jobbikban vagy a Fideszben tette volna, már rég kivágták volna”. Hogy Molnár és Botka közt milyen rossz a viszony, arról a Narancs is meggyőződhetett, amikor a szegedi polgármester az irodájában azt mondta lapunknak februárban: „Múltkor Molnár csak azt nem üzente meg a Magyar Időkön keresztül, hogy Botkát nem kell komolyan venni. A Fidesz lapjában még azt is közölte, hogy Lattmann Tamás milyen figyelemre méltó jelölt. Ezt nehéz úgy értelmezni, hogy a pártja jelöltjét támogatja.”
Mindez azonban csak a felszín, a valódi probléma mélyebben húzódik. Néhány hónapja, amikor a képviselői irodaházban jártam egy háttérbeszélgetésen, az egyik szocialista politikus egyszer csak kimutatott a folyosóra, és olyan fideszes kollaboránsokról kezdett beszélni, akiknek csak a túlélés a cél, „hogy legyen meg kábé a mostani mandátumszám, aztán helló. Akik ezt akarják, vannak nyolc-tízen a mostani frakcióból, azok már le is zsírozták a befutó helyeket. Ők azt mondják, a túlélők fogják leváltani az Orbán-rendszert, szerintem viszont ezzel végképp elindulunk a megszűnés felé. Vidéken Gyurcsánnyal öngyilkosság kampányolni”. Merthogy ennek a „társaságnak” az a fixa ideája, hogy a DK-val kell együttműködni, és az ő szószólójuk Molnár Zsolt.
Erőközpontok
Botka júniusban egyértelműen érezte, hogy falakba ütközik a párton belül. „Nem hitte, még az év elején sem gondolta, hogy a Fidesz ennyire benne van az MSZP-ben” – meséli Botkáról egy támogatója. Amikor forrásaink felsorolták ezeket, sose felejtették megemlíteni, hogy mindegyik „körről” megjelent már olyan hír, vagy van róla olyan visszatérő pletyka, miszerint a Fidesz anyagilag is segíti cserébe azért, hogy az MSZP a NER díszlete legyen. Botka környezete biztos benne, hogy ezek a falak épp emiatt emelkedtek a szegedi polgármester előtt, és részben a forráshiánynak, részben ennek tudható be, hogy Botka kampánya nem pörög, illetve nem pörgött eddig jobban.
A Puch László tulajdonában álló Vasárnapi Hírekben (VH) néhány hete megjelent elégedetlen, „nem jönnek a számok” típusú (értsd: a közvélemény-kutatási adatok nem mutatnak népszerűség-növekedést) cikk egyértelmű jel volt Botka számára, hogy a volt pártpénztárnok nem mindenáron érdekelt az ő sikerében. A köztük lévő konfliktus árnyalta be utólag is a plakáttörvény körül történteket, ami fontos állomás volt az egymásnak feszülésben. Az történt ugyanis, hogy miután nem volt meg a Fidesz kétharmada a törvény elfogadásához, az egyeztetések során abban maradt a kormánypárt és a szocialisták egy része, hogy az MSZP benyújtja a saját változatát, amelyet a Fidesz is megszavaz. A szocpártban ezt ma már túl naiv, de nem korrupció vezérelte egyezségnek tartják, és biztosak benne: a kormánypárt megtalálta volna a módját, hogy végül a számára a legkedvezőbbé alakítsa a jogszabályt. Botka ebbe viszont nem akart belemenni, úgy vélte, nem mossa le senki a pártról a kollaboráció stigmáját, ha a plakáttörvényben partnere lesz a Fidesznek, ezért megvétózta a tervezetet. Ami viszont óriási pofon volt Tóth Bertalan frakcióvezetőnek, akit egyesek önálló szereplőnek, mások Puch László bizalmasának tekintenek a pártban. Így Botka közbelépésének az lett az értelmezése, hogy a Fidesz további befolyásolási kísérletét akasztotta meg a pártban. E percepció olyan tényeken alapul, mint hogy például a tavaly év végén Puch László korábbi pártpénztárnok tulajdonába került három lapban (VH, Népszava, Szabad Föld) hirtelen megugrottak az állami hirdetések mintegy 200 millió forintra becsülhető összegben – jelezte néhány hete a Heti Válasz.
Egy másik tömbnek tartják a párton belül Mesterházy Attilát és körét (az ismertebbek közül a borsodi Gúr Nándort sorolják ide). A korábbi elnök-frakcióvezetőnek nincs hatalmi pozíciója az MSZP-ben, sőt több korábbi embere elfordult tőle (például a pártból is kilépő Demeter Márta, de Harangozó Tamást is „Mesterházy-árvának” tartják), ennek ellenére a jelenlegi parlamenti frakció összetétele még Mesterházy hajdani elképzeléseit tükrözi, az ő bizalmi embere például az a Legény Zsolt, aki az MSZP etikai és fegyelmi bizottságának a vezetője. (Ennek akkor lett volna különös jelentősége, ha Botka, és ez a múlt héten nem volt még elképzelhetetlen, nekifut Molnár Zsolt kizárásának, és a testület elé viszi az ügyet.) Mesterházyról két történet kering – ezeket az érintett cáfolta –, hogy a 2014-es kampányban Kőbányán találkozott Habony Árpáddal, illetve hogy az a Garamvölgyi Balázs, aki korábban feltűnt Mesterházy kampánycsapatában, belekóstolt a letelepedésikötvény-bizniszbe is, vagy hogy Polgár Viktor, aki egykor Mesterházy felettese volt a magánszektorban, nemrég az általa elnökölt társasággal pályázott közel-keleti kereskedőházra, sikeresen. Egy szocialista politikus egészen addig ment, hogy az a sok „véletlen” arra vezethető vissza, hogy Mesterházy szövetségese, Tóth Csaba éppen Rogán Antal mellett ül az Országgyűlés gazdasági bizottságában. (Egyébként számos ehhez hasonló meredek, bizonyíthatatlan sztorival gazdagodtunk a szocialistákkal folytatott beszélgetéseink során, amelyek vagy igazak, vagy nem; annyi viszont világosan kiderül ezekből, hogy a pártbéli ellenlábasokat milyen mélyről jövő indulatok mozgatják ebben a konfliktusban. „T. eddig minden elnökét elárulta. Egy ideig Z. seggébe mászott fel, a következő pillanatban már meg is tagadta” – tárulkozott ki a parlamenti frakció egyik tagja a harcostársáról, míg utóbbi azzal nyitott, amikor felhívtuk, hogy ha „valaki a szájára vette a nevemet, akkor én a poklot is rázúdítom!” De hallottunk sztorikat pénzzel bélelt borítékokról, fenyegetésekről, túl sokat költő feleségről, aki piszkos pénzek elfogadásába hajszolja bele politikus férjét, feketekasszákról.)
Ha a Mesterházy Attila és Tóth Bertalan frakcióvezető körül gyülekező csoport kiegészül Molnár Zsolt budapesti táborával (Molnár éveken át volt fővárosi elnök, belső információk szerint sokkal nagyobb a befolyása a budapesti szocialistákra, mint formális vezetőjüknek, Kunhalmi Ágnesnek), lényegében bármit el tudnak érni a pártkongresszuson. Ezért is fontos szereplő Molnár, akinek nem éppen szokványos politikai karrierje tele van fura epizódokkal (például az állítólagos szkinhedmúlt), de az is érdekes, hogy a jogászként végzett Molnár a Fidesztől kapott megbízásokat a 2000-es évek elején, majd oldalt váltva immár Hagyó Miklós környezetéből emelkedett fel, miközben az Index 2014-es cikke szerint ő volt az, aki visszatartotta az előző kampányban a Rogán Antal ingatlanvagyonáról szóló anyagot, és állítólag több szerkesztőséget is végigtelefonált azzal, hogy ne foglalkozzanak a témával. (És valaki Rogánnak is szólhatott, mert a fideszes politikus pont azokban a napokban javította ki vagyonbevallását, miközben a sztori, benne a naponta változó nagyságú lakással, ott volt a szocialistáknál.) Leginkább ez utóbbi esetre alapozva vélik többen a pártban, hogy Molnár „a Fidesz ügynöke”, miközben maga Molnár nyíltan vállalja, hogy jó kapcsolatot ápol több fideszes politikussal. Molnár cáfolatainak hosszú a sora: a kollaborációt több alkalommal, míg a feketekasszák létezését nemrég a Hír Tv-ben tagadta. Utóbbinak az a lényege, hogy az MSZP egy részében keringő pletyka szerint a fővárosi szocialista szervezeteket Molnár Zsolt nem legális forrásból használt pénzekkel tartja életben és függésben magától; ezt a Narancsnak egy szocialista képviselő is állította – ám Molnár Zsolt szerint ez kitaláció.
Persze, a szocialisták közül sem mindenki híve az eddig bemutatott narratíváknak. Szerintük semmi különös nincs abban, ha egy pártban vannak erős emberek, míg a pletykák a Fideszről és szocialista politikusok kapcsolatáról, illetve a kormánypárttól való anyagi függőségről rosszindulatú, tudatosan gerjesztett rágalmak. (A kollaboráció vádjáról lásd keretes írásunkat.) Állítják, Botka „bár jó szándékú, de megvezetik. Heccelhető, és heccelik is”. Molnár Zsolt a Hír Tv-ben azt mondta a múlt héten, hogy kívülről érkezett érdekkör foglyul ejtette az MSZP-t, szerinte Kerényi György nem élvezi sem a frakció, sem az elnökség bizalmát. Sőt van, aki dörzsölt manipulátornak tartja, de Botka befolyásolásánál Kerényin kívül felmerül Ruff Bálint, Botka tanácsadójának a neve is.
Reagál az MSZP
A múlt héten Molnár Gyula pártelnök annyit mondott a Hír Tv-nek, hogy nem tartja árulónak Molnár Zsoltot, majd békítésre hívta Botkát és Molnárt, ám erre a találkozóra végül nem került sor kedden, mivel egy nappal korábban a felek mindent megbeszéltek. Baja Ferenc szintén nem Botka kedvence, Molnár Zsolttal együtt azonnal kitette a régi motorosnak számító Baját a kampánycsapatból, amelybe egyébként Tóbiás József korábbi pártelnök akarta bevinni őket. Baja az árulózás után mondta azt, hogy szerinte nincsenek kollaboránsok az MSZP-ben – amit a Molnár melletti kiállásként értékeltek többen. A Narancsnak egy képviselőt sikerült találnia, aki teljes mellszélességgel kiállt a leárulózott Molnár Zsolt mellett. Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakcióvezetője szerint Molnár nem szolgált rá erre a jelzőre: „Nem tett semmi olyat, ami miatt meg kellene őt bélyegezni. De engem az zavar ebben a helyzetben a legjobban, hogy több energia megy el párton belüli konfliktusok menedzselésére, mint az Orbán-rezsim leváltására. Ezt az ügyet párton belül kellett volna kibeszélni. Botka László és Molnár Zsolt között szerintem nem konfliktus, hanem véleménykülönbség van. Nem erre kíváncsi a választó, pedig ő a legfontosabb. Ez az ügy így árt az MSZP-nek” – mondta a Narancsnak Horváth Csaba, aki szerint egy ilyen konfliktusban „az erősebb félnek nagyobb a felelőssége”. Szerinte Botka és Molnár közt a „Gyurcsánnyal vagy nélküle” kérdés nem jelentős konfliktusforrás; ő egyébként azt gondolja, hogy a korábbi miniszterelnök a több százezer rá szavazó miatt nem kihagyható a szövetségi politikából, főleg nem Budapesten.
Molnár Zsolttal a hétfői szegedi megbeszélés előtt találkoztunk, ekkor cáfolta a Narancsnak, hogy ő lenne a párton belüli szivárogtató. Az viszont gond, hogy a párt támogatottsága nem nőtt az elmúlt hónapokban. „Ha így haladunk, akkor ősszel Vona Gábor lesz az egyetlen kihívója Orbánnak, ez pedig katasztrofális következményekkel jár a baloldalra nézve.” Hangsúlyozta, hogy lojális Botkához, és olyan megoldásban érdekelt, ami érdemi esélyt teremt az országnak a változásra. „Ami két hónapja nagyon egyértelmű volt, ma lehet, hogy alkalmazkodást igényel – utalt arra, hogy Botka stratégiája némi korrekcióra szorulhat –, az a baloldal felelőssége, hogy legyőzze Orbán Viktort, ehhez keressük a megoldást. Egyelőre nem világos, hogy Botka László stratégiája milyen időtávon hozza ezt létre, de az LMP és a DK most kivárni látszik. Ezek a kérdések a baloldali pártoknak lehet, hogy érdekesek, de a választóknak a remény fontos, nem a balos pártok egymáshoz képesti pozíciói.” Molnár nem látja a szövetségi politika alternatíváját, a múlt heti 168 Óra-interjú után szerinte „ez a nyílt vita nagyon káros, én nem vittem volna ki a nyilvánosság elé. Ami most történik, az kizárólag a Fidesznek jó”. A kizárástól nem tart, mert mint mondta, „nem hiszem, hogy Botka ilyen lépésre készülne, ezzel fenyegetni sima személyeskedő zsarolás lenne, de a vita nem személyes, hanem stratégiai természetű”.
Tűzszünet?
A szocialista párton belüli jelenlegi helyzet egyértelműen mutatja az MSZP visszatérő problémáját, a különböző erőcsoportok szerinti széttagoltságot; ezek közül egyik sem emelkedik a többi fölé, legfeljebb szövetséget tudnak kötni egymás ellenében. Botka stratégiája egyértelmű: középtávon a legerősebbé válni párton belül, de a Molnár-ügy azt is jelezte, tisztában van azzal, hogy még nem tart itt, nincs akkora támogatottsága a pártban, hogy egy ilyen ügy végigvitelét bevállalja. Egyelőre visszalépett, jóllehet a tűzszünet „csak addig tart, amíg a felek állják a szavukat” – mondja egy szocialista politikus. Más azt emeli ki, hogy Botka későn kezdte el a tisztogatást, és az átmeneti békében szerepet játszott, hogy az augusztusi kampánykörút előtt Botka nem akart nyílt háborút indítani egyetlen más erőcsoport ellen sem, mivel akkor biztosan nem nőne a támogatottság. Botka azonban nem csak párton belül méretik meg; ha a következő hónapokban nem nőnek a népszerűségi mutatók, és az MSZP legalább a második helyet nem veszi vissza a Jobbiktól, akkor Botka helyzete megrendülhet. Ha viszont Botka marad, akkor a lista-összeállítási jogát gyakorolva aligha fogja engedni, hogy Molnár Zsolt jövőre is országgyűlési képviselő legyen – értesült a Narancs. Molnár visszaszorítása – a békekötés dacára – folytatódott kedden: lapzártánkkor jelentette be Botka, hogy a kampány budapesti részével Tóth József angyalföldi polgármestert bízza meg.
| A kollaboráns sztori „Sajnos a szocialista párton belül vannak olyan erők is, amelyek a fennálló status quóban érdekeltek” – mondta tavalyi Narancs-interjújában az akkor épp az elnöki posztra pályázó Szanyi Tibor (a nyertes végül Molnár Gyula lett). „A NER-rel kollaboráns kollégákról beszélek” – tette hozzá, ám kérdésünkre neveket nem említett. „Számtalan olyan helyzet van, ahol a prominenseink létrehoztak valami modus vivendit. Nekik marhára nem hiányzik, hogy egy meglendült MSZP miatt ellehetetlenítsék őket. Meg utánuk egy halom tényleg fontos emberüket” – érzékeltette a párt EP-képviselője, miért nem érdeke néhányaknak, hogy az MSZP erőre kapjon. Magasabb szinten addig csak Szanyi beszélt arról, hogy a Fidesz betette a lábát a szocialistákhoz. Eddig csak önkormányzati szinten fordultak elő olyan esetek, amelyek fölvetették a kollaboráció gyanúját. Két éve írtunk mi is egy olyan törökszentmiklósi szocialista képviselőről, aki trafikot „nyert” az alföldi városban, miközben a párt országos szinten végig trafikmutyiról beszélt. (Ezt a képviselőjüket egyébként a Narancs ellenében is megvédték.) A XV. kerületben politizál Móricz Eszter, aki ellen megindították a kizárási eljárást a Fidesszel való együttműködés miatt. Vannak történetek Nyíregyházán, Zuglóban, meg máshol is, de ezek alapvetően helyi szintűek. A kollaboránsokról, illetve a jelenlegi Botka–Molnár-vitáról most újra megkérdeztem Szanyi Tibort, aki röviden csak ennyit mondott: „Vannak problémák, amelyeket nem kell megoldani. Ez is ilyen. Át kell lépni rajta, és kész!” Lendvai Ildikó sem kívánta közvetlenül kommentálni a múlt heti Botka-nyilatkozatot, így arra sem válaszolt a Narancsnak, hogy ő maga árulónak tartja-e Molnár Zsoltot. A párt korábbi elnöke szerint a „Botka-interjú azt minősítette árulásnak, ha a két hónapja elfogadott stratégiát nyilvánosan gyengítik. Ezt a gyakorlatot a hétfői egyeztetés lezárta. A stratégia megvalósulásának folytonos belső monitoringja, a változó helyzethez való igazítása természetes és szükséges, ezzel traktálni a közvéleményt nem kell. Botka az MSZP-re tapadt két váddal akart szembenézni. Egyrészt, hogy nem egyfelé húzunk, másrészt, hogy vannak, akik nem is akarják legyőzni a Fideszt. Utóbbi a párt egészére biztosan nem igaz, de egy-két ügy, például Móricz Eszteré felvetette a kollaborálás gyanúját. Ez gyilkos egy párt számára. Botka világossá tette: nem lehet alku. Lehet ezer vita, de abban egyetértés van a pártban: kihívó nélkül nem lehet választást nyerni. És Botka a kihívó.” |
| Célok, támogatók, realitás Ujhelyi István, Gőgös Zoltán, Harangozó Tamás, Komjáthi Imre – Botka legelkötelezettebb támogatóiként őket említik. Botka számos konfliktust bevállalt az elmúlt hetekben, nemcsak párton belül, hanem kifelé is. A DK-val régóta rendezetlen a viszony, a múlt héten pedig az Új Pólus résztvevőit (ideértendő az Együtt és a PM) balekozta le – miközben Botkának az a célja, hogy 2018-ra maga mögé állítsa az ellenzéket egy közös listára úgy, hogy azon Gyurcsány nem szerepelne, de az LMP igen, mi több, a biztos befutó helyekre új arcok, a civil szférából érkezők is felkerülhetnek. Ez a cél egyelőre, finoman fogalmazva, távolinak tűnik. |
