Több százan búcsúztatták Torgyán Józsefet ma délelőtt a Szent István-bazilikában, ott volt Orbán Viktor és felesége, valamint Gulyás Gergely és Jakab István országgyűlési alelnökök és Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter is.
| ||
Az MTI tudósítása szerint a család, a barátok és az egykori politikustársak nevében búcsúzók mindegyike azt emelte ki: Torgyán József életútját a vidék és a vidékiek iránti mélységes elkötelezettség, az elesettek iránti empátia és segítőkészség jellemezte.
Bánk Attila egykori kisgazda frakcióvezető üzenetet küldött,
amelyet fia, Bánk Levente olvasott fel. E szerint „Torgyán József számára az első a család volt, de töprengései, aggódásai legfontosabb témájaként a vidék és annak sorsa jelent meg. Bánk a politikust a vidéki kisember megalkuvás nélküli képviselőjeként, a vidék Magyarországának vitathatatlan védelmezőjeként jellemezte.
| ||
Az egykori munkatársak, barátok nevében emlékező Sinóros-Szabó Botond szerint Torgyán felkészült, nyitott, érzékeny, igazságszerető és alázatos ember volt, aki mindig megmaradt embernek, gavallérnak, posztja utolsó ikonikus politikusának, egykori helyettes államtitkára, Kósa Ferenc pedig azt emelte ki, hogy
Torgyán József nem volt agrárszakember,
de évtizedes tapasztalatokat és sikereket felmutató tagokból állította össze csapatát.
Január 22-én bekövetkezett halála után lapunk így búcsúzott Torgyán Józseftől: „Fáradhatatlanul járta a vidéket, és nemcsak szónokolt, hanem meghallgatott is: a vesztesek és az egzisztenciájukat féltők közül
sokan pedig hálásak voltak
e gesztusáért. Voltunk a fénykorában jó néhány nagygyűlésén, láttuk az övéi között: a Torgyán iránti rajongás a legtöbb esetben tényleg szívből jött.
| ||
Méltánytalan lenne eltagadni tőle, hogy »rózsadombi ügyvédként« – ellenfelei a kisgazda vezető műparasztságán ironizáltak e kifejezéssel – ráérzett a földkérdésben az elemi igazságérzet kielégítetlenségére. De
politikája mindössze abból állt, hogy híveit folyamatosan kábította:
megoldást soha nem kínált semmire, csak mondta, amit követői hallani akartak tőle – és ezzel évtizeden át kulcspozícióban volt képes tartani magát és a szervezetét. Széllelbélelt politikai kalandor volt – pályája és tündöklése azonban nem tekinthető a magyar politika véletlen balesetének.”
