„Kiválogatták a bizonyítékokat” – Bárándy Péter a Narancsnak

  • narancs.hu
  • 2017. június 22.

Belpol

Múlt csütörtökön új eljárásra kötelezte az elsőfokú bíróságot a „röszkei terroristaperben” a Szegedi Ítélőtábla. Ma megjelent, friss lapszámunkban az első fokon még 10 évre ítélt Ahmed H. védőjével, Bárándy Péter volt igazságügy-miniszterrel olvashatnak interjút.

Magyar Narancs: Túl a fokozott médiafigyelmen, Ahmed H. ügyében jogászként talált érdekességet, olyasmit, ami precedenst teremthet?

false

 

Fotó: MTI

Bárándy Péter: A terrorcselekmény vádban megjelenő formája egy zsarolás-, kényszerítésszerű magatartás: egy általában erőszakos, személy elleni bűncselekményt abból a célból követek el, hogy az államot vagy állami szervet valaminek a tűrésére, valaminek a megtételére vagy az attól való tartózkodásra kényszerítsem. Ezt a tényállást azokra a bűncselekményekre találták ki, amelyek méltán vonják maguk után a legsúlyosabb büntetést, mint a repülőgép-eltérítés vagy a hasonló, az össztársadalmi rendet, az állami cselekvés szabadságát támadó cselekmények. Ugyanakkor a nyelvtani értelmezésbe sok olyan magatartás is beleillik, amelyről józan ésszel érezhető, hogy nem jelent a terrorizmushoz mérhető fenyegetést az államberendezkedés számára. Egy családi konfliktus is elfajulhat odáig, hogy az erőszakot alkalmazó fél a rendőrséget akarja rávenni valaminek a megtételére vagy eltűrésére. Ez természetesen súlyos dolog, de nagyon távol áll az igazi terrorista magatartásától. Az Ahmed H.-ügy vádiratában szereplő eseménysor sem mérhető a klasszikus, és ma sajnos a világ számos pontján előforduló terrorcselekményekhez. De másodfokon nem ez volt a kérdés. Azt mondta ki a bíróság, hogy az elsőfokú ítélet megalapozatlan volt. Mintegy kiválogatták azokat a bizonyítékokat, amelyek a vádlott terrorcselekményben való bűnössége mellett szóltak. Ezeket értékelték, miközben figyelmen kívül hagyták a bűnösség ellen szóló bizonyítékokat.

Teczár Szilárd interjúra teljes terjedelmében a friss Magyar Narancsban!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.