„Feszült a légkör. Mindenki azt találgatja, hogy az új kormányzati narratíva célzott támadás-e a bíróságok ellen valamilyen mögöttes szándékkal, vagy pusztán figyelemelterelésről van szó, arról, hogy a propaganda megtalálta a cigányokat és a bűnözőket a migránsok után” – így jellemzi a bírók körében uralkodó hangulatot egy vidéki nagyvárosban bíróként dolgozó forrásunk, aki aktív tagja a Magyar Bírói Egyesületnek is.
A folyosói beszélgetések azután élénkültek meg a bíróságokon, hogy január 9-i sajtótájékoztatóján Orbán Viktor számba vette azokat a bírósági ítéleteket, amelyek úgymond sértik az emberek igazságérzetét. Ide sorolta a gyöngyöspatai roma diákok szegregált oktatása miatt megítélt kártérítést és a fogvatartottaknak az embertelen börtönkörülmények miatti kártalanítását. A miniszterelnök arról is beszélt, hogy kezdeményezi a feltételes szabadlábra helyezés szabályainak felülvizsgálatát, miután decemberben egy győri férfi a szabadulása után megölte 10 éves fiát és 13 éves nevelt lányát. A férfit korábban öt év fegyházra ítélték emberölési kísérlet és kiskorú veszélyeztetése miatt, de a teljes büntetés letelte előtt kiengedték, pártfogó felügyelet elrendelése mellett. Továbbá bár Orbán azt mondta, a kormánynak nincs teendője Szeviép-ügyben, a mintázatba beleillik, hogy a kormányközeli sajtó a Pesti Srácok vezérletével számos cikkben összeférhetetlenséggel vádolta az építőipari vállalkozás vezetőit decemberben másodfokon felmentő Szegedi Törvényszék bíróit. Az ügyben több fideszes politikus is megszólalt, mivel a Szeviépet a kormánypárti közlemények előszeretettel emlegetik a Botka László vezette szegedi önkormányzathoz közel álló cégként.
A bíróságokat leginkább azok a politikusi nyilatkozatok hozzák kellemetlen helyzetbe, amelyek folyamatban lévő ügyeket érintenek. A szegregációs perben az állam felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához, Szeviép-ügyben pedig az ügyészség fellebbezett a felmentő ítélettel szemben, így ott a Szegedi Ítélőtábla mondhatja ki a végső szót. Forrásunk szerint az ítélkező bíró egy ilyen politikailag terhelt ügyben patthelyzetbe kerül: ha a kormánynak kedvező irányban változtat az ítéleten, nem mossa le magáról, hogy engedett a nyomásnak, ha viszont fenntartja az alsóbb fokú bíróság döntését, Soros-ügynökként könyveli el a kormányoldal.
Természetben
„Lehet szakmai alapon kritizálni bírósági ítéleteket, de a miniszterelnök bírálata eltérő megítélés alá kell, hogy essen, mint akár más politikusoké. Biztosan nem fér bele a normális közéleti vita kereteibe, hogy Orbán Viktor elfogadhatatlannak nevez egy ítéletet, ráadásul olyan ügyben, ahol kúriai felülvizsgálat van folyamatban” – mondja Vig Dávid, az Amnesty International Magyarország igazgatója. Vig szerint a kormányzati kommunikáció a hajléktalanok után most a cigányok és a fogvatartottak csoportját pécézte ki, olyan témákat talált, amelyekben a közvélemény 90 százaléka valószínűleg a kormány oldalára állítható, a médiakampány így alkalmas az ellenkező oldal mellett érvelő emberi jogi szervezetek és a bíróságok tekintélyének csorbítására.
A gyöngyöspatai iskolaügyet a politikai közbeszédbe még év elején dobta be Horváth László fideszes parlamenti képviselő, a „Soros-hálózat pénzszerző akciójának” titulálva a pert. A kártérítési keresetet a gyöngyöspatai Nekcsei Demeter Általános Iskola 63 egykori vagy még akkor is aktív cigány tanulója nyújtotta be 2016-ban az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) segítségével, miután a Kúria is kimondta, hogy az iskolában 2004-től szegregáltan tanították a cigány gyerekeket, akik így rosszabb minőségű oktatásban részesültek többségi társaiknál. A kártérítést 2018-ban első fokon az Egri Törvényszék is indokoltnak tartotta, a Debreceni Ítélőtábla pedig idén szeptemberben másodfokon még fel is emelte a megítélt összeget, így 62 tanulónak összesen 99 millió forint jár, fejenként 300 ezer és 3,5 millió forint közötti tételekben. A kárt az iskolát fenntartó gyöngyöspatai önkormányzatnak, illetve a Klik illetékes tankerületének kell megtérítenie.
Horváth László nyilatkozatából egy ideig úgy tűnhetett, hogy az ügyben már a Kúria is kimondta a végső szót, a legfelsőbb bírói fórum azonban egyelőre csak az államnak a végrehajtás felfüggesztésére tett indítványát utasította el, így január 17-ig az alpereseknek a folyamatban lévő felülvizsgálati eljárástól függetlenül is fizetniük kellett volna. De nem fizettek. Orbán sajtótájékoztatóján ezt úgy magyarázta, hogy a „gyöngyöspataiak” felől nézve nem lenne igazságos, ha a helyi cigányok „mindenféle munkavégzés nélkül” jelentős összegekhez jutnának. A miniszterelnök a szegregáció tényét is megkérdőjelezte, konkrétan azt sejtetve, hogy a cigány tanulók nem származásuk, hanem eltérő képességeik miatt kerültek külön osztályba, ahol egyébként is „felzárkóztató oktatás” folyt.
Később a kormány mintha taktikát változtatott volna. Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára január 17-i nyilatkozatában már nem tagadta a szegregációt, sőt, azt is elismerte, hogy a cigány tanulókat trauma érte az elkülönítés miatt. Azonban „az emberek igazságérzetét és a több mint 60 érintett sorsának jobbra fordulását az szolgálná, ha a kártérítést nem készpénzben, hanem más formában, oktatásként, képzésként kapnák meg” – mondta az államtitkár, és a perben az állam képviselői hivatalosan is ajánlatot tettek a „természetbeni” kárpótlásra. A CFCF kuratóriumi tagja, Farkas Lilla szombaton Gyöngyöspatán járt, és nyilatkozatot kért az iskola volt tanulóitól az ajánlatról. Azt mondja, akik eddig kitöltötték a papírt, nem fogadták el a képzéssel történő kártalanítást, igényt tartanak a pénzre. Hogy ezek után mi fog történni, az nem egyértelmű, a felperesek elvileg kezdeményezhetik az ítélet végrehajtását, de ezzel azt kockáztatnák, hogy ha a Kúria később ellenük dönt, vissza kell fizetni a pénzt. Valószínűbb, hogy megvárják a Kúria ítéletét, hacsak nem jutnak addig mégis valamilyen egyezségre a kormánnyal.
Még homályosabb, hogy mi lesz Orbán Viktor másik mumusával, a rossz börtönkörülmények miatt indított kártérítési eljárásokkal. Bár Tuzson Bence kommunikációs államtitkár korábban bejelentette, hogy felfüggesztik a kártérítések kifizetését, egy kedden megjelent kormányhatározat szerint a felfüggesztés csak „a jogszabályok által biztosított legvégső időpontig” szól. A kormány tehát az utolsó pillanatban kifizeti a már jogerősen megítélt összegeket – jogászok szerint eddig is ez volt a gyakorlat. Arról sincs szó, hogy leállítanák a vélhetően több ezer folyamatban lévő eljárást, Varga Judit igazságügyi miniszter viszont felül fogja vizsgálni a szabályozást, így elképzelhető, hogy valamikor a jövőben megszűnik a belföldi kártalanítás lehetősége.
Nincs elég élettér
A fogvatartottaknak amúgy magyar jogszabály alapján jár a kártérítés annak ellenére, hogy Orbán az EU Bíróságát és „a rabokat bujtogató ügyvédeket” hibáztatta az összességében milliárdos kifizetésekért. Az eljárást maga az Orbán-kormány vezette be 2017. január 1-től, miután a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (ez az Európa Tanács, nem pedig az EU mellett működő bíróság) egy 2015-ös ítéletében megállapította, hogy rendszerszintű problémák vannak a magyar börtönkörülményekkel. Kádár András Kristóf, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökének tájékoztatása szerint a máig érvényes szabályok szerint akkor jár kártérítés a fogvatartottnak, ha 4 négyzetméternél kevesebb „élettér” jutott neki a cellájában, az egyéb körülmények – például nem megfelelő világítás vagy szellőzés, rovarok, a WC nem elégséges leválasztása – növelhetik a megítélt összeget. A 2017-es törvény naponta 1200 és 1600 forint közötti összeget irányoz elő, ami a korábbi strasbourgi ítéletek nyomán járó kompenzáció 40–50 százaléka.
Először a börtönparancsnok felé kell panaszt előterjesztenie a fogvatartottnak, aki megpróbálja házon belül megoldani a problémát, illetve az országos parancsnoksághoz is fordulhat, hogy a rabot másik börtönbe, jobb körülmények közé helyezzék. A túlzsúfoltság miatt azonban kevés eset rendeződik így, a legtöbb ügy a bíróságon végződik; első fokon a megyei törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja, másodfokon a törvényszék hoz végzést, de arra is volt már példa, hogy az Alkotmánybíróság adott igazat egy fogvatartottnak a bíróságokkal szemben.
A kormány a börtönkörülmények javulásával magyarázza, hogy újraszabnák a kártalanítási rendszert, vagy ahogy ők fogalmaznak, véget vetnének a „börtönbiznisznek”. A férőhelyek száma valamelyest tényleg nőtt 2015, az irányadó strasbourgi ítélet óta, de még messze van az elvárhatótól. A javulás egy része ráadásul kreatív hatósági „matekozás” eredménye. 2017 előtt 3 négyzetmétert számoltak el egy férőhelynek, de a cellák alapterületéből ekkor még minden bútor területét le kellett vonni; 2017 óta már 4 négyzetméter a norma, ebbe viszont a mosdót és a WC-t leszámítva a bútorok is beleszámítanak, tehát például egy emeletes ágy is élettérnek minősül. Kádár András Kristóf szerint a számítási mód megváltoztatása a fogvatartottak szempontjából hátrányos volt, amit bizonyít, hogy 2016. december 31. és 2017. január 1. között a statisztikákban 13 922-ről 14 325-re nőtt a férőhelyek száma. A kormány emellett börtönné alakította a kiskunhalasi idegenrendészeti központot, voltak kisebb bővítések is, de a megígért nagy börtönépítések egyelőre elmaradtak.
A fideszes nekibuzdulással párhuzamosan a Kúria is bejelentette, hogy joggyakorlat-elemző munkacsoportot állít fel a kártalanítások vizsgálatára. Ezt elvi szinten a Helsinki Bizottság üdvözli, szerintük is nagyon széttartó a bírói gyakorlat, például a napi összegek kiszámításában, vagy abban, hogy milyen időközönként várják el új panasz benyújtását a fogvatartottaktól. Kérdés persze, mennyire lesz alapjogi szemléletű a vizsgálat eredménye – teszi hozzá Kádár András Kristóf. Hasonló munkacsoport vizsgálja a legfelső bírói fórumon a feltételes szabadlábra helyezés gyakorlatát is, ezt a győri gyilkossági ügy nyomán kritizálta több fideszes politikus és Orbán Viktor is. „Aki más életére tör, azért kap akkora büntetést, amekkorát, mert a bíró úgy ítéli meg, hogy veszélyt jelent a társadalomra. Ki rövidíti ezt le? Milyen alapon?” – értetlenkedett a miniszterelnök.
Jogászok ugyanakkor rámutatnak, hogy éppen az Orbán-kormány által elfogadott, 2013-ban életbe lépett Btk. hozta korábbra a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségét bizonyos bűncselekményeknél. 2013 óta főszabály szerint a büntetés kétharmadának letöltése után szabadulhatnak a rabok, míg korábban a súlyosabb bűncselekményeknél a büntetés háromnegyede vagy négyötöde után nyílt meg ez a lehetőség. Vig Dávid nem tartja jó ötletnek Orbán azon felvetését, hogy az életellenes bűncselekményeknél teljesen szűnjön meg a feltételes szabadlábra helyezés intézménye. „A feltételesnek van egy visszatartó hatása, az elítélt már a börtönben, majd szabadulása után is jobban odafigyel a viselkedésére, hajlamosabb lesz együttműködni a hatóságokkal. Ha nincs feltételes, akkor lehet, hogy később szabadul egy fogvatartott, viszont teljesen kikerül a büntetés-végrehajtás látóköréből, nincs utánkövetés, senki sem felel a reintegrációjáért, ami növelheti a visszaesés kockázatát” – mondja az Amnesty igazgatója.
Mézesmadzag
A győri gyerekgyilkosság ügyében és a Szeviép-ügyben született ítéleteket bíráló megszólalások és cikkek hatására a Magyar Bírói Egyesület is kiadott egy nyilatkozatot, korábban pedig elítélték Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesternek a pártérdekből ítélkező bírók „listázására” tett indítványát. A gyöngyöspatai ügy és a börtönök miatt azonban már nem szólalt fel az egyesület; egy egyesületi tag forrásunk szerint annyira mindennapossá váltak a bíróságokat érő politikusi támadások, hogy kontraproduktívnak tartották volna az önismétlést. Egy kúriai bíróként dolgozó forrásunk azt tartja igazán aggasztónak, hogy már „egyszerű emberek” – cigány tanulók vagy sima elítéltek – ügyeiben született ítéletek is a kormány célkeresztjébe kerülhetnek, míg korábban csak a valóban politikai töltetű ügyeknél éreztek ilyen nyomásgyakorlást, például a Politikatörténeti Intézet kontra Magyar Nemzeti Vagyonkezelő perben. A kúriai bíró hozzáteszi, a bírók ellenálló képességét gyengíti, hogy vezetőik újabban már nem védik meg őket a politika vagy a média felől érkező lejáratástól.
A kormány éppen azután fokozza a nyomást a bíróságokon, hogy Handó Tündének, az Országos Bírósági Hivatal (OBH) korábbi elnökének novemberi alkotmánybíróvá emelésével legalább időlegesen elsimította a bírói kart feszítő ellentéteket. Handó nem volt hajlandó együttműködni az őt ellenőrizni hivatott bírói testülettel, az Országos Bírói Tanáccsal (OBT), míg utódja, Senyei György Barna nem kérdőjelezi meg az OBT működőképességét, sőt elindította a testület hiányzó tagjainak megválasztási folyamatát is. A bírók felé tett kormányzati gesztus volt a tavaly év végén bejelentett jelentős béremelés is, igaz, többen kritizálták, hogy ez az ítélkező bírókhoz képest az igazgatási vezetőknek kedvez, s így növeli a bíróságokon belüli egyenlőtlenségeket.
Vig Dávid szerint Handó menesztése az OBH és az OBT közötti személyes konfliktusokat megoldotta, a rendszerszintűeket viszont nem. A parlamenti kormánytöbbség továbbra sem adott olyan jogköröket a bírói tanács kezébe, amelyekkel hatékonyan tudnák ellenőrizni az OBH elnökét. Egy decemberben elfogadott, bíróságokat érintő salátatörvény ugyanakkor számos részletszabályával tovább korlátozza a bírók mozgásterét. Az új törvény egyebek mellett az állami szervek előtt is megnyitotta az Alkotmánybírósághoz fordulás lehetőségét, amennyiben egy bíróság a tisztességes eljáráshoz való jogukat sérti vagy hatáskörüket korlátozza. A Kúrián mostantól jogegységi panasszal támadható, ha egy bírói tanács eltér egy másik tanács jogértelmezésétől, de a többi bírónak is meg kell indokolnia, ha jogkérdésben el akar térni a Kúria által közzétett bármely ítéletben foglalt iránytól.
„Ennek és az egyes bírók ellen folytatott médiabeli kampánynak lehet olyan hatása, hogy különösen az alsóbb szinteken ítélkező bírókban elfojtja az aktivista hozzáállást, a szokatlan, újító, jogfejlesztő érveléseket” – mondja Vig Dávid. Kádár András Kristóf szerint a bírósági ítéletek kormányzati szapulása, és főleg végre nem hajtása olyan jogállami mélypont, ami a társadalomra is hatással lesz. „Ha a végrehajtó hatalom nem teljesít egy ítéletet pusztán azon az alapon, hogy nem tetszik neki, annak elképesztően pusztító üzenete van. Ezek után, ha mondjuk egy szomszédsági vitában arra kötelez valakit a bíróság, hogy bontsa el a kerítését, miért hajtaná végre? Ha a kormánynak szabad ellenszegülni, az állampolgárnak miért nem?”
| A lengyel módszer Lengyelországban a bíróságok Jarosław Kaczyński Jog és Igazságosság (PiS) pártjának 2015-ös választási győzelme óta a kormány támadásainak célkeresztjében állnak. A PiS számos törvénnyel próbálta aláásni a bírói függetlenséget, és a hozzá közel álló médiában összehangolt lejárató kampányt indított a bírók ellen. Talán a hadjárat hevességével is magyarázható, hogy lengyel bírók a nyilvánosság előtt is magától értetődően kritizálják saját kormányukat, míg magyar kollégáik a háttérbeszélgetéseken is igyekeznek óvatosan fogalmazni. Múlt pénteken az Amnesty International Magyarország meghívására Monika Frackowiak, a poznańi kerületi bíróság bírája és Dariusz Wojciech Mazur, a krakkói törvényszék bírája ismertette a lengyel helyzetet. Véleményük szerint a PiS-kormány egyértelműen a bírói kar politikai alárendelésére törekszik, és az autokrácia felé kormányozza az országot. Azonban erős ellenállást is látnak a bíróknál; azt mondják, kollégáik 95 százalékáról kiderült, hogy nem lehet őket pénzért megvenni, és a társadalom támogatását is érzik maguk mögött. „A tüntetéseken vagy sajtónyilatkozataink alkalmával azt próbáljuk elmagyarázni az embereknek, hogy mivel végső soron minden vitás ügy a bíróságon végződik, amikor a bírói függetlenségről beszélünk, az ő alapjogaikról is szó van” – mondja Monika Frakcowiak. Kaczyński és kormánypártja az orbáni mintát követve az alkotmánybíróság elfoglalásával kezdte a fékek és ellensúlyok kiiktatását, de mára azt is elérték, hogy a nemzeti bírói tanácsban többségbe kerüljenek a politikai kinevezettek. A tanács dönt a bírói kinevezésekről és a bírók előmeneteléről, funkciója tehát a magyar OBH-éhoz hasonló. A bírósági vezetők kinevezési szabályainak módosításával a PiS-kormányhoz hű emberekre cseréltek körülbelül 160 bírósági elnököt és elnökhelyettest, a legfelsőbb bíróságon pedig létrehoztak két új kollégiumot: a bírók fegyelmi ügyeit tárgyalót, illetve a választási, népszavazási és az energetikai-telekommunikációs szektort érintő ügyekben döntőt. Utóbbi két testületet már az átállított bírói tanács töltötte fel bírókkal. A belföldi tiltakozások és az EU felől érkező nyomás hatására azonban a legdurvább lépéseket eddig nem tudta átvinni a lengyel kormány. A teljes legfelsőbb bíróság lecserélését lehetővé tevő törvényjavaslatot 2017-ben Andrzej Duda köztársasági elnök nem írta alá, egy évvel később pedig az EU Bíróságának ideiglenes intézkedése akadályozta meg, hogy a nyugdíjkorhatár leszállításával megszabaduljanak a legtapasztaltabb bíróktól. A múlt héten a parlament ellenzéki többségű felsőháza dobta vissza azt a törvényt, amely a bírók fegyelmi vétségévé tette volna többek között a politikailag befolyásolt bírói tanács kritizálását. Igaz, a bírók zaklatása e nélkül is működik, Frakcowiak ellen például három fegyelmi eljárás is indult már: egy azért, mert „viccnek” titulálta az alkotmánybíróságot, egy azért, mert a bíróságon kívül viselte a talárját, egy pedig azért, mert elmaradása volt az ítéletek írásba foglalásával. Dariusz Mazur szerint a kormányzati támadások összességében a várttal ellentétes reakciót váltottak ki a bírói karból, a dermesztő hatás helyett inkább aktivizálták őket. „Én például húsz évig sosem nyilatkoztam a médiában, semmilyen szervezetnek nem voltam tagja. 2015. december 23. éjszakáján azonban bekapcsoltam a tévét, és láttam, hogy a parlamentben az alkotmánybíróság elfoglalását készítik elő. Egy mélyen keresztény országban karácsony előtt ezzel foglalkoztak – ekkor értettem meg, hogy itt valami rendkívüli történik.” |
