MaNcs 32. évf. 04. sz. (2020-01-23)
2017-ben Ferenc pápa a nagycsütörtöki katolikus szertartás keretében több rab – közöttük tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt és muzulmán vallású fogvatartott – lábát mosta meg. A pápa ezzel követte a jézusi példát (a Megváltó a tanítványai lábával tett hasonlót), nem katolikusok számára is bemutatva az alázat és a társadalom alján lévők iránti megértés fontosságát.
„Ha összefoglalóan kell az előttünk álló évről mondanom önöknek valamit (…), akkor azt mondhatom, hogy a 2019-es év még választási év volt Magyarországon. Tehát ami előttünk van, a következő több mint két év, már a kormányzásról kell, hogy szóljon…” – szólta el magát évindító „sajtótájékoztatóján” Orbán Viktor, de csak viccelt alighanem, hisz’ alig néhány perccel a nagy ígéret után – mintha el is felejtette volna, miről beszélt addig – újra nyakig volt a kampányban.
Pokorni Zoltán hegyvidéki polgármester (és hajdani oktatási miniszter, Fidesz-elnök, -alelnök és frakcióvezető) kérésére eltávolították a nagyapja nevét viselő rézlapot a második világháború áldozatainak állított (közismert nevén: turulos) kerületi emlékműről.
Mire vezércikkünk megjelenik, az olvasó talán már megismerkedhetett az új Nemzeti Alaptantervvel.
Az elmúlt hetek bírósági ítéleteket támadó nyilatkozataival a kormány a cigányok és a fogvatartottak ellen hangolja a közvéleményt, de az új ellenségkép építése közben a bíróságokba vetett közbizalmat is rombolja, tovább nehezítve a független ítélkezést.
Hányan hagyták el az elmúlt években az országot, elnéptelenedik-e az ország? Vannak-e még Magyarországon bevándorlók, és ha vannak, kik azok? Migrációs folyamatokról, vendégmunkásokról, a kormányzati propaganda hatásairól beszélgettünk.
Decemberben államosította majdnem a teljes hazai lombikprogramot a kormány. A szakma azóta is találgatja, kinek áll érdekében a magánklinikák felvásárlása, az állami támogatások növelése. Garancia arra ugyanis nincs, hogy ezek után több gyerek születik, vagy a szegények is hozzáférnek a költséges beavatkozáshoz.
A Fidesz már kevésbé tudja megszólítani azokat a fiatalokat, akik az Orbán-érában nőttek fel – legalábbis ez az uralkodó vélemény manapság. De mennyire igazolható ez adatokkal?
Az orosz elnök bejelentette, hogy átpofozza az ország alkotmányát. Megnéztük, hogyan tenné lehetővé számára a változtatás, hogy negyedik – és feltehetőleg utolsó – elnöki mandátumának lejárta után is a kezében tartsa a hatalmat.
Kosztolányi 86 éve halott, Esti Kornél egy percet sem öregedett. A hetedik kerületben portyázik, a haverjaival kocsmából kocsmába vetődik, monogramját festékszóróval fújja falakra. Verseket ír, melyek senkit nem érdekelnek, sosincs pénze. Bárkit felhív az éjszaka közepén csak ugratásból, de szemtől szemben még egy idősödő prostituáltat sem merne megbántani.
Énekes-szólólemeze jelent meg, tavaly, Free Sounds nevű formációjával jazzalbumot adott ki, miközben valóságos díjeső hullott rá: februárban a Story magazin és az Artisjus díjazta, decemberben Prima Primissima díjas lett.
El kell ismernünk, a Sláger FM kreatív stábjának van tehetsége ahhoz, hogy médiafelhajtást kerítsen a tök érdektelen belső változások köré. Még emlékszünk, hiszen magunk is hírt adtunk róla tavaly (lásd: Az elpusztíthatatlan, Magyar Narancs, 2019. június 13.), hogy „gyökeresen” megújult a csatorna.
Mintha valami elromlott volna a valóságérzékelésünkkel. Számtalan példa mutatja, hogy ami azelőtt konszenzuális igazságnak számított, az 2016 után érvényét veszítette. A legutóbbi Nobel-díjas Olga Tokarczuk az írásbeliség marginalizálódásáról, a fikció válságáról beszél, és ezzel nincs egyedül. De van-e kiút mindebből az irodalom számára, és ha igen, merre?
Sir Patrick „Paddy” Leigh Fermor brit író, utazó és katona 1933–1934-ben elgyalogolt Rotterdamból Isztambulba. Az utat megörökítő Erdők s vizek közt c. könyve 2000-ben magyarul is megjelent. Nyolc évtizeddel később, 2012-ben Nick Hunt író végigment ugyanezen az úton. A minap nálam szállt meg couchsurferként Budapesten – jó alkalom volt, hogy felidézzük a hét évvel ezelőtti gyalogutat.
A demokrácia: a nép uralma.
Az addig ismeretlen nagyvilág felfedezésének, sőt meghódításának hőskora volt az első világégés előtti átmeneti, boldognak csak erős túlzással nevezhető időszak.
A festő és képzőművész egyéni kézjegyét egyfajta „személyes eklektika” jellemzi, szabadon jár-kel műfajok, anyagok és témák között. Készített olajfestményeket, assamblage jellegű munkákat, objekteket, installációkat és videókat.
A benzinhez kevert bioüzemanyag környezetbarát ötletnek tűnik, de azért akadnak gondok is vele.
Szociális munkás a végzettsége, ugyanakkor jeltolmács, drámapedagógus, tanult újságírást, dolgozott modellként is. Végül színésznő lett, bár nincs róla diplomája. Filmszerepeiért nemzetközi díjakat nyert, jelenleg a Tudás 6alom nevű formáció tagja, és független produkciókban játszik. Monodrámát írt a saját életéről, amely a világ első roma drámakötetében jelent meg.
Rémisztő lenne egy ekkora hollywoodi filmben, hogy a kis náciból a végére kis náci marad.
Hatodik alkalommal rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivált (BIDF), amelynek versenyprogramjából négy filmet ajánlunk.
