Magyar Narancs: A rendőrség a jelenleg rendelkezésre álló információk szerint garázdaság és hivatalos személy elleni erőszak gyanújával indított eljárásokat a zavargások miatt őrizetbe vettek ellen. Nem a rendpártiság kérdezteti velem, de ön szerint ez a két minősítés megfelel a képernyőről többé-kevésbé mindnyájunk számára ismert cselekmények súlyának?
Tóth Mihály: Kezdjük az egyszerűbbel. A husáng és a kockakő alkalmas az élet kioltására, ezért a rendőrök bántalmazásával a szemünk láttára valósult meg a felfegyverkezve és csoportosan elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak. Ez már önmagában elég súlyos, ha pedig valakiről megállapítható, hogy mindennek a szervezője vagy vezetője volt, az még komolyabb büntetőjogi felelősséget vet fel. A garázdaság erőszakos magatartást feltételez, ami megvalósulhat személy ellen vagy dolgok ellen. Ha személy ellen valósul meg, akkor lehet testi sértés, ha dolog ellen, akkor rongálás. De ha egy adott cselekmény elkövetőjét a törvény a testi sértés vagy a rongálás miatt a garázdaságnál súlyosabb büntetéssel fenyegeti, akkor az előbbi minősítéseket kell alkalmazni. Ezért azt gondolom, hogy garázdaság valószínűleg nem lesz megállapítva, hacsak azoknál nem, akik csak padokat borítgattak fel, vagy nem túl jelentős anyagi javakat zúztak össze.
MN: Vagyis azokat, akik például a tévészékház előtt, az események fősodrában törtek-zúztak, a dologi károk tekintetében valószínűleg csak rongálással fogják gyanúsítani?
TM: Igen. Én azonban kezdettől fogva azt mondom, hogy biztosan megállapítható egy súlyosabb, közrend elleni bűncselekmény is. Ugyanis azt hallottam, és ezt azóta megerősítették, hogy a Magyar Televízió nem önként, a műsoridő lejárta miatt volt kénytelen az adását beszüntetni, hanem mert vandál pusztítók behatoltak az épületbe, és lehetetlenné tették az adás folytatását.
MN: A "közérdekű üzem működésének megzavarására" gondol?
TM: Igen. Az, hogy ez a bűncselekmény az elmúlt évtizedek bűnügyi statisztikáiban egyetlenegyszer sem fordult elő, nem jelenti azt, hogy nem létezik.
MN: A Btk. felsorolja, hogy mit tart közérdekű üzemnek. A tévére ezek közül csak a "távközlési üzem" vonatkozhat. Ön szerint tehát a távközlési és műsorszóró infrastruktúra mellett a szerkesztőségek is távközlési üzemek?
TM: Természetesen, hiszen a hírszolgáltatás is közérdekű tevékenység.
MN: Ezzel az erővel egy újság szerkesztősége is közérdekű üzem.
TM: Azt gondolom, hogy igen. De egy újságnál csak akkor zavarnák a közérdekű üzem működését, amikor éppen szerkesztenek, és a támadás miatt azt kénytelenek beszüntetni.
MN: Mennyire egyértelmű a szakirodalom abban a tekintetben, hogy a tévé közérdekű üzem-e?
TM: Teljesen egyértelmű. Nincs olyan tankönyv vagy kommentár, ami ne vonná ebbe a körbe. Ha viszont a televízió ellen olyankor intéznek támadást, amikor nincs adás, akkor nem zavarják a közérdekű működését.
MN: Sólyom László a minap a zavargások elítélésekor hangsúlyosan köztörvényes bűncselekményekről beszélt. Ön szerint mire gondolhatott?
TM: Ennek a fogalomnak igazából csak a rendszerváltás előtt volt értelme, amikor meg kellett különböztetni a politikai bűncselekményeket a köztörvényesektől. Ma, ha úgy tetszik, minden bűncselekmény köztörvényes.
MN: Utalhatott arra az államfő, hogy senki ne keressen politikai indítékot az erőszakos cselekmények mögött? A politikai motiváció ugyanis súlyosabb büntetőjogi megítélést vonhat maga után.
TM: Lehetséges, de valószínűleg inkább azt akarta nyomatékosítani, hogy a Szabadság téri erőszakos cselekmények az esetleges politikai indítékoktól függetlenül is súlyos büntetőjogi megítélés alá esnek.
MN: Beszéljünk az állam elleni bűncselekményekről, merthogy itt nyilvánvalóan ez is felmerülhet.
TM: A "rombolás" állam elleni bűncselekmény, és kiemelt intézmények, kiemelt üzemek politikailag motivált rongálásával valósítható meg.
MN: Mennyire egyértelmű a törvény a politikai indíték megállapítását illetően?
TM: A törvény rombolásnak minősíti, ha valaki az alkotmányos rend megzavarásának céljából rongál például egy hírközlő üzemet. Persze kétséges, hogy ez bizonyítható-e, mert a célzatot a büntetőjogászok mindig nagyon nehezen állapítják meg: az objektív tényekből kellene következtetnünk az emberek tudatára, hogy elkövetés közben mire gondolhattak. Nem könnyű arra a következtetésre jutni, hogy a rendbontók célja az alkotmányos rend megzavarása lett volna.
MN: Ha a hírközlő üzem rongálása során a tömeg a kormányfő távozását követeli, az minősülhet az alkotmányos rend megzavarásának?
TM: Persze. A törvényesen megválasztott intézmények törvényes működése az alkotmányos rend része. Ha ezt erőszakos cselekmények révén meg akarják változtatni, vagy ezt követelik, azzal megvalósíthatják ezt a tényállást.
MN: Egy másik olvasat szerint a tüntetők felháborodtak a kormányfő beszédén. Néhányan írtak egy petíciót, amiben egyebek mellett a kormányfő távozását követelték. Szerették volna ezt a televízión keresztül nyilvánosságra hozni. Ezt a tévéelnök - amúgy teljes joggal - elutasította. Az események ekkortól már nem a törvényes keretek közt folytak, megjelent az erőszak, de egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is fennállt a résztvevők politikai célzatossága.
TM: Elképzelhető. És büntetőeljárás-jogi elv, hogy ha egy bűncselekmény nem igazolható egyértelműen, akkor nem róható a felelősségre vont személyek terhére. Ha nem állt fent mindvégig az alkotmányos rend elleni célzatosság, akkor azt kell mondanom, hogy a dolog csak a közrend elleni bűncselekmények kategóriájába sorolható.
MN: Van még más, esetleg releváns államellenes bűncselekmény. A törvény szerint a "lázadás" olyan tömegzavargásban való részvétel, amelynek célja például a kormány akadályozása alkotmányos jogköre gyakorlásában, erőszakkal vagy azzal fenyegetőzve. Ha azt követelem, hogy takarodjon a kormányfő, ezzel akadályozom a jogköre gyakorlásában?
TM: Azt gondolom, hogy igen, ha ennek a követelésemnek erőszakos cselekedetekkel adok nyomatékot.
MN: De a rendőrök bántalmazásával, a gyújtogatással, kukák felborításával miként akadályozom a kormányfőt a kormányzásban?
TM: Sokan félreértik ezt a tényállást. Nem csak az lázadás, ha én a kormányt vagy annak valamelyik tagját konkrétan a személyében kényszerítem valamire. A lényeg, hogy az erőszakos cselekményekben testet öltő tömegzavargás közvetlen célja legyen például a kormány elmozdítása, lemondásra kényszerítése. Ha azt állítják, márpedig állították, hogy az erőszakos cselekményeket addig folytatják, amíg a kormányfő le nem mond, az felfogható erőszakkal való fenyegetésnek. A teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy egyáltalán nem erőltetett a "terrorcselekmény" vagy ennek kísérlete felvetése sem, hiszen ennek lényege súlyos, erőszakos bűncselekmény elkövetésével az állami szerv tevésre, nem tevésre vagy tűrésre kényszerítése. Ez a bűncselekmény már alapesetben akár életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntethető.
MN: Amúgy melyik minősítéssel járhat jobban az elkövető?
TM: A közérdekű üzem működésének megzavarása, ha különösen nagy, azaz 50 millió forintnál nagyobb vagyoni hátrányt okoz, 5-15 év szabadságvesztéssel sújtható, míg a lázadásért csak 2-8 év jár. Vagyis nem feltétlenül kedvező, ha sikerül megúszni az államellenes besorolást.
MN: Spekulatív a kérdés, de ön szerint mit fognak megállapítani a rendőrök?
TM: Az fog kirajzolódni a sorozatos kihallgatásokból, hogy a kormány elleni célzat egyértelműen nem igazolható. Keveredett egyfajta elkeseredés az öncélú vandalizmussal, és ez, valamint a tömeg önhergelése okozta az erőszaksorozatot. Nem volt meg az az egyértelmű államrend elleni irányultság, ami az ilyen cselekményeknél a kétséget kizáró bizonyíthatósághoz szükséges. Ezért nem lesz kifogásolható, ha arra a következtetésre jutnak, hogy ez egy sajátos közegben zajló és a szokásosnál súlyosabb futballhuliganizmus volt.
MN: Ami politikai célt tűzött a zászlajára?
TM: Ami jelen esetben egy politikai szituáció meglovagolásán mérgesedett el. A jelszavak, a "ria-ria-Hungária" meg a "Gyurcsány, takarodj!" kétségessé teszik, hogy egyértelműen a politikai berendezkedést támadták-e, ami az ilyen tetteket állam elleni bűncselekménnyé emelheti. Ugyanakkor biztosan megállapítható, és mégsem veti fel senki, hogy egy akár 15 évvel fenyegetett, közrend elleni bűncselekmény is megvalósulni látszott, aminek a megállapításához nem kell sok mérlegelés. Ahhoz, hogy megállapítsuk, mi volt a motiváció, a fejekbe kéne látni. Ha az ügyész nem teljesen biztos a politikai motivációban, nem kell erőltetnie ezt a vonalat. De nem érzem úgy, hogy a dolgokat elbagatellizálnák, nem a súlyuknak megfelelően kezelnék. Amint hallom, 140 embert letartóztattak, vagy ennyi eljárás indult. Nem szabad rossz néven venni, hogy az eljárásoknál azt a bűncselekményt állapítják meg, amihez nem férhet kétség.
MN: Ez igaz, de az államellenes irányultság kimondása elrettentően hathat, és a jövőben a mégoly jogos elégedetlenséget is inkább a politikai útra terelheti.
TM: Ebben igaza van, gondolni kell arra is, hogy milyen hatása van vagy lehet egy ilyen ítéletnek.
MN: Ezt a szempontot mennyire köteles az ügyészség mérlegelni?
TM: Az ügyészség tényeket fog a vád tárgyává tenni, remélhetőleg teljes körű és pontosan vázolt tényeket. Ezeknek a jogi értékelése a bíróság előtt független is lehet az ügyészség minősítésétől, mivel a bíróságot nem köti az ügyészség minősítése. Mi most csak hipotéziseket tudunk felállítani, ők viszont egyenként végignézik a felvételeket, és alaposan mérlegelik, hogy melyik tényállás milyen cselekmények kapcsán valósulhatott meg.
MN: Mennyire érdemes mindennek kapcsán a Btk.-t újragondolni?
TM: Sok olyan véleményt hallottam, hogy szegényes a büntető törvénykönyv, és nincs minden esetre felkészülve. De rengeteg olyan tényállás van a Btk.-ban, amit tanítunk az egyetemen, amelyeket elemeznek a kommentárok, ám szinte senki nem veszi komolyan, mert valószínűtlen, hogy valaha is konkrét formában megvalósulnak. És amikor igen, akkor mindenki azt mondja, hogy ugyan már, az egy ennél sokkal súlyosabb bűncselekményre vonatkozik. Éppen most kell azzal szembesülnünk, hogy a Btk.-nk nem rossz. Alkalmas az ilyen jellegű bűncselekmények megítélésére, csak épp bátran kell a paragrafusokat használni, ha úgy érezzük, hogy alkalmazhatók. Nem érzem azt, hogy kodifikációs kényszer állt volna elő, mert most olyan dologgal szembesültünk, ami büntetőjogilag nem értékelhető. Nagyobb problémának tartom, hogy óvatosságból, a dolgok túldimenzionálásától való félelemben, esetleg politikai meggondolásokból nem fogják a helyükön kezelni ezeket a cselekményeket. Pedig ha azt akarják, hogy ne mindennapos gyakorlattá váljanak, ahogy eddig nem voltak azok, akkor ezeket így kellene kezelni. Az állam elleni bűncselekmény nem csak akkor valósul meg, ha katonák lövöldözni kezdenek a parlament üléstermében. Lehetnek enyhébb és súlyosabb formái. És elég megdöbbentő képsorokat kellett végignéznünk arról, ami a televíziónál folyt.
MN: Mit gondol azokról a bűncselekményekről, amelyekkel a miniszterelnököt vádolja Orbán Viktor? Felmerült a hűtlen kezelés, a választás rendje elleni bűncselekmény és a közérdekű adatokkal való visszaélés.
TM: A hűtlen kezelés a tényleges vagyonkezelői kötelezettség megszegését jelenti, csakhogy a miniszterelnök nem vagyonkezelő, akkor sem, ha adott esetben az ország pénzéről dönt.
MN: A Btk. tiltja, hogy a választókat megtévesztéssel próbálják befolyásolni. A negyedéves hiányadatok áprilisi kötelező közzétételének elmulasztásáról a pénzügyminiszter maga ismerte el, hogy nem akarták - jellemző módon a valósággal - befolyásolni a választókat.
TM: Ez igaz, de ezzel az erővel minden olyan választási ígéret, aminek hiányzik a fedezete, e körbe vonható. Itt inkább a közérdekű adatokkal való visszaélés gyanúja merülhet fel, már ha megismerhető a pontos tényállás. Az államháztartási törvény ugyanis előírja a közérdekű adatnak minősülő hiány pontos közlését, az első választási forduló előtt egy hónappal. Büntetőjogászként azt kell gondolnom, hogy ha ezek az adatok eddig rendszeresen közzé voltak téve, majd akkor, amikor felmerült, hogy a kormány szempontjából kedvezőtlenül befolyásolhatják a választókat, szándékosan elhallgatták azokat, akkor felmerül a közérdekű adat eltitkolása. A közlésre kötelezett személy, aki feltehetőleg a Pénzügyminisztérium államtitkára, esetleg vétséggel gyanúsítható.
MN: De felbujtóként, ami persze igen nehezen bizonyítható, felmerülhet a kormányfő büntetőjogi felelőssége is.
TM: Ha az illetékes utasításra cselekedett, akkor az, aki utasította, ennek a cselekménynek a felbujtója lehet. De választási bűncselekményről nem lehet szó, mert a választók megtévesztése aktív, tevőleges magatartást jelent, ilyet pedig senki nem állít. A büntetőjog fontosabb és súlyosabb dolog annál, semmint hogy hozzá nem értő emberek politikai eszközként próbálják felhasználni.
