Bayer Zsolt egyszer már megígérte, hogy nem fog többet gyűlölködni, de nem tartotta be, amit mondott

  • narancs.hu
  • 2017. május 10.

Belpol

„Gyónok. Hiba volt. Az egész az én hülyeségem.”

A hétfői nagy tabáni kávézás előtt szeretnénk a tisztelt nyilvánosság figyelmébe ajánlani Nagy József korábbi interjúját, amelyet Bayer Zsolttal készített.

Bayer ugye azért téma napok óta, azért jelentette fel őt Szél Bernadett, mert a Karc FM-en mások mellett azt mondta: a parlamentben tüntető civileket szerinte a taknyukon és a vérükön kellene kirángatni az épületből, és ha szükséges, akkor szanaszét kell verni a pofájukat. Az Echo tévében később mindenkitől elnézést kért, akit megijesztett. Kijelentéseit azzal magyarázta, hogy a műsor közben fölspannolta magát. „Bocsi mindenkitől, én hülye vagyok.”

Az persze egyfelől üdvös, hogy Bayer Zsolt képes belátni, talán nem cselekedett helyesen, amikor mások megverését helyezte kilátásba, és így egyfajta legitimációját sugallta az erőszakos konfliktusrendezésnek.

Kérdés azonban, hogy mennyire komoly ez a részéről, hihetünk-e neki e szavak hallatán, vagy csak megjátssza magát?

Ezt persze a jövő döntheti e, de azért felidéznénk egy korábbi bocsánatkérését. A már említett 24.hu-s interjúban ugyanis Bayer az orgoványozós mondatáért már ostorozta magát. „...sajnos, nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben” – írta egy korábbi publicisztikájában Bayer, ami ugye arra utalhatott, hogy a zsidókat nem sikerült beásni oda. Erre így reagált Bayer, amikor szembesítették a mondataival: „Gyónok. Hiba volt, az egész az én hülyeségem. Amikor leírtam, itt verjenek agyon, ha eszembe jutott, hogy a bűzről a büdös zsidóra fognak asszociálni. De ha ez bárkinek eszébe juthatott, kár volt. (...) Ha félreérthető voltam, szánom-bánom, nem akartam, és az elkövetkezendőkben sem fogom soha akarni. Sőt fogok is rá figyelni.”

Kérdés, hogy a Karc FM-ben figyelt-e eléggé Bayer, esetleg már rég elfelejtette, amit két éve megígért.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.