"Olyan súlyos a bizalomvesztés, hogy nem sok lehetőséget látok a kiegyezésre" - mondta lapunknak még múlt pénteken a szabad demokraták egyik ügyvivője. Pár nappal később, december 8-án beigazolódott a Fodor-Kóka-párharcot egyre reménytelenebbül figyelő politikus félelme: a parlamenti képviselőcsoport háromszori nekifutásra sem tudott vezetőt választani. A hétfő reggeli szavazáskor ugyanis a pártelnök és az újrázni akaró frakcióvezető ugyanannyi voksot kapott (9:9), a mérleg nyelvét jelentő egy szem képviselő pedig képtelen volt eldönteni, hogy kit szeretne támogatni - így mindhárom alkalommal tartózkodott.
Mivel a szavazás titkos volt, nem lehet tudni, kinek köszönhető a patthelyzet. Persze a pártban azonnal beindult a
suttogó propaganda,
a képviselők a folyóson több "gyanúsítottat" is megneveztek, mások arról beszéltek, hogy az SZDSZ-t megosztani akaró szocialisták keze van a dologban, valakit "rábírtak" a tartózkodásra. A voksolást megelőző napokban a lapunk által megkeresett fodorista potentát arra számított, hogy az elnök biztos kap nyolc-kilenc szavazatot, de Kóka emberei is ugyanennyi vokssal kalkuláltak - név szerint felsorolva a potenciális támogatókat. Egyedül az Európa Tanács élére készülő Eörsi Mátyást nem tudták beskatulyázni, de a bizonytalanok közé sorolták Lakos Imre fővárosi politikust, illetve a volt egészségügyi minisztert, Molnár Lajost is.
"Meg akarta szüntetni a kettős hatalmat, erőt akart mutatni" - válaszolt az egyik ügyvivő arra a kérdésünkre, hogy miért kockáztatott Fodor Gábor. Ugyanis a júniusi elnökválasztó küldöttgyűlés után egyszer már megpróbálta átvenni a frakció irányítását, de Kóka akkor is erősebbnek bizonyult nála, nem engedte át Fodornak a posztot. Fodor arra hivatkozott, hogy ellenzékben az elnöknek kell irányítania a képviselőcsoportot, ám Kókának nem volt hova hátrálnia (a 2007-es, számára vesztes elnökválasztás után Fodor megkapta a környezetvédelmi tárcát). Nyáron végül kiegyeztek, a frakcióvezető pedig kitölthette a mandátumát. Időközben az ügyvivő testületben (üt) kényelmes többséggel bíró pártelnök bevette az Országos Tanácsot (ot) is - élére a fodoristának számító Szent-Iványi István került (lásd: Szabad fogásúak szövetsége, Magyar Narancs, 2008. október 10.) -, de a győzelem akkor sem volt átütő, egyetlen szavazat döntött Szent-Iványi javára.
Az ősz folyamán a két politikus többször is összekülönbözött: Kóka nem állt be teljes erővel a nagy jelentőségű rácalmási döntés mögé, amely elutasította a miniszterelnök Megegyezés című cselekvési tervét és szakértői kormány felállítását követelte. A frakcióvezető sokáig azon az állásponton volt, hogy nem szabad csípőből elutasítani a kisebbségi kabinet büdzsétervezetét, a liberálisok parlamenti voksaiért cserébe el kell fogadtatni a szocialistákkal a plafontörvényt és az SZDSZ adócsökkentési javaslatait. Novemberre viszont fordult a kocka, híre ment, hogy Fodor titokban tárgyalt a miniszterelnökkel (ezt az elnök tanácsadója lapunknak cáfolta - lásd interjúnkat a következő oldalakon), Kóka viszont az üt-ben arról beszélt, hogy nemet kell mondani a költségvetés sarokszámaira annak érdekében, hogy december végéig újabb engedményeket lehessen kicsikarni az MSZP-ből.
Forrásaink szerint az elnök többször is megpróbált kompromisszumot kötni a frakcióvezetővel, de nem járt sikerrel. A felek rendkívül bizalmatlanok egymással szemben, egyetlen egyezséget sem tartanak be maradéktalanul. A középen álló liberális politikusok úgy vélik, Fodor vezetői képessége
sok kívánnivalót hagy
maga után: előfordul, hogy a pártelnök napokig elérhetetlen, nem mindig tudja felvenni a ritmust, a politikai huzavonákat - melyek alapítása óta jellemzik az SZDSZ-t - rendszerint a személye elleni támadásként fogja fel. Persze Kóka sem nyughat, a párton belüli törésvonalakat (elsősorban a Kuncze-Pető-Magyar hármas Fodorral szembeni ellenszenvét) ügye-sen kihasználva szítja a hangulatot az elnökkel szemben.
Úgy tudjuk, Fodor október elején még nem akart indulni a frakcióvezetésért, inkább konszenzusos jelöltet keresett. Ám a posztra kiszemelt Gusztos Péter - a párt és a képviselőcsoport megosztottságát látva - végül nem vállalta a megmérettetést. Információink szerint a pártelnök ekkor döntötte el, hogy kenyértörésre viszi a dolgot, megszünteti az SZDSZ-t megosztó kettős hatalmat. A december 5-i ügyvivőin megszavaztatta a foghíjas testületet (a 13 tagból 8-an voltak jelen), és 7:1-es győzelmet aratott. Ezt tudomásunk szerint megfejelte azzal a trükkel, melyet a korábbi elnök, Kuncze Gábor alkalmazott előszeretettel a frakciótöbbség megszerzése érdekében: belengette, hogy ha nem támogatják, lemond. Csakhogy ez most olaj volt a tűzre: a képviselők különféle hívásokat kaptak a hétvégén, melyek a Fodorral szembeni kiállásra biztatták őket.
A lapunk által megkeresett politikusok egy része úgy véli, a mostani szavazás igazi vesztese mégiscsak Kóka János, hiszen megdőlt az az állítás, mely szerint a volt gazdasági miniszter meggyőző többséggel rendelkezik a képviselőcsoportban. A SZDSZ-frakció december 15-én szavaz újra. Az elnöki stábba tartozó Gulyás József lapunknak azt mondta, Fodor nem indul, inkább olyan jelöltet keresnek, aki akár minősített többséget is képes maga mögé állítani.
MSZP: Üres tárakkal
Az MSZP-ben is zajlik tisztújítás, mégpedig felmenő rendszerben (azaz előbb az alsóbb szinteken szavaznak a helyi vezetőkről). A kormánypárt 2009. március 21-22-én (véletlen egybeesés: a Tanácsköztársaság kikiáltásának 90. évfordulóján) tartja a következő kongreszszusát. Forrásaink szerint minimális a belmozgás, legfeljebb néhány poszton lesz változás. "Választások előtt a vezető helyekért soha nincs tülekedés, kevesen akarják vásárra vinni a bőrüket 2010-ben. Annál nagyobb lesz a vetélkedés utána" - ecsetelte a pártban uralkodó hangulatot az egyik képviselő. Egy biztos, a tisztújítás hullámai a pártelnöki magasságot nem érik el, Gyurcsány Ferencnek nem akad kihívója márciusban.
Egyelőre csak Borsodban hallani arról, hogy a jelenlegi megyei elnök, Szabó György nem újrázik, helyette a Kiss Péter-féle Baloldali Tömörüléshez tartozó Gúr Nándor indul. Baranyában kényes a helyzet, nem tudni, hogy az autóbalesetet szenvedett Toller László helyét átvevő, mostanság betegeskedő Tasnádi Péter ismét indul-e - a pártban többen Szili Katalint állítanák a megye élére. Igazi nehézsúlyúmeccs várható viszont Szabolcsban, ha tényleg igaz a hír, miszerint az MSZP jelenlegi elnökhelyettese, Juhász Ferenc elindul Veres János pénzügyminiszterrel szemben. Vannak, akik úgy vélik, ez csak Juhász taktikájának a része. Mivel a jelenlegi posztjával (elnöki kabinetvezető) elégedetlen, az új, főtitkári tisztség kialakításával sikertelenül próbálkozó Lamperth Mónika pedig bejelentkezett az egyik elnökhelyettesi tisztségre - a másik helyettes, Szekeres Imre kirobbanthatatlan -, Juhász egy másik vasat is a tűzbe lógatott. Vannak viszont, akik úgy vélik: akárcsak eddig, a két nagyágyú most is kiegyezik Szabolcsban. Ám mivel Lamperthet Szekeres emberének tartják a pártban, a küldöttek vélhetően nem fogják mindkét tisztséget nekik adni.
Az alelnökök közül Kiss Péter pozíciója megrendíthetetlen, miként egyik forrásunk fogalmazott: "Csak akkor nem győz, ha nem indul." Ám a párt programján dolgozó Hiller István és a kormányzati munkához éppen visszatérő Újhelyi István helye nem garantált - hallani, hogy a posztért Mesterházy Attila is csatasorba áll. Hiller kész lenne átvenni akár a választmány irányítását is, csakhogy Simon Gábor ragaszkodik a tisztségéhez. Kérdés, hogy az elnökségi tagok sorában lesz-e változás: forrásaink itt csak Gráf József és Veres helyét mondták biztosnak. A fővárosban sem várható földindulás, legfeljebb némi tülekedés az alsóbb helyeken Hagyó Miklós, Steiner Pál és a budapesti elnök, Burány Sándor támogatottjai között (utóbbinak nem akad kihívója a budapesti elnöki poszton). Hallani, hogy Hagyó igyekszik minél több embert bejuttatni az elnökségbe, továbbá kérdés, hogy Molnár Gyula szövetségesei közül be bír-e kerülni valaki.