Brutális lesz az állam megfigyelő hatalma

Belpol

Központi kamerarendszert építenek, nem engedik a bírói kontrollt.

Holnapi nyomtatott lapszámunkban írunk a Belügyminisztérium törvénytervezetéről, mely a létező térfigyelő kamerák felvételeit központi tárhelyen gyűjtené. A többek között bankok közelében, tömegközlekedési eszközökön készített felvételek szabadon hozzáférhetőkké válnának a rendőrség vagy épp a titkosszolgálatok számára. Közben a kormány felemás módon kívánja orvosolni azt a strasbourgi bíróság által jogellenesnek tartott állapotot, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a titkos megfigyeléshez csupán az igazságügyi miniszter engedélyét kell beszerezniük. Bírói kontroll továbbra sem lesz, a kormány tervei szerint a megkérdőjelezhető függetlenségű Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kapna szerepet az engedélyezéseknél.

Két rövid részlet a cikkből:

„Igaz, hogy a hagyományos eszközök nehezen veszik fel a versenyt az elszabadult európai terrorizmussal. De ez a tervezet a másik végletre, az orwelli államra hajaz, ezért ebben a formájában biztosan nem támogatjuk” – magyarázza Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke. Hozzáteszi: bár a bizottság hallott róla, hogy a BM dolgozik egy ilyen tervezeten, részletes tájékoztatást nem kaptak, így nem is tárgyalhattak a témáról.

(…)

Az egyébként kétharmados, tehát valamekkora ellenzéki támogatást is igénylő törvénytervezetet azért is bírálják, mert csak a 2018. június 29-ét követően – tehát jóval a választások után elrendelt – megfigyelésekre kellene alkalmazni. Arra Szabó Máté Dániel mutat rá, hogy a fő kontrollszerepbe emelt NAIH nem különül el sokkal jobban a végrehajtó hatalomtól, mint az igazságügyi miniszter.

Teczár Szilárd írása teljes terjedelmében a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.