Brutális lesz az állam megfigyelő hatalma

Belpol

Központi kamerarendszert építenek, nem engedik a bírói kontrollt.

Holnapi nyomtatott lapszámunkban írunk a Belügyminisztérium törvénytervezetéről, mely a létező térfigyelő kamerák felvételeit központi tárhelyen gyűjtené. A többek között bankok közelében, tömegközlekedési eszközökön készített felvételek szabadon hozzáférhetőkké válnának a rendőrség vagy épp a titkosszolgálatok számára. Közben a kormány felemás módon kívánja orvosolni azt a strasbourgi bíróság által jogellenesnek tartott állapotot, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatoknak a titkos megfigyeléshez csupán az igazságügyi miniszter engedélyét kell beszerezniük. Bírói kontroll továbbra sem lesz, a kormány tervei szerint a megkérdőjelezhető függetlenségű Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) kapna szerepet az engedélyezéseknél.

Két rövid részlet a cikkből:

„Igaz, hogy a hagyományos eszközök nehezen veszik fel a versenyt az elszabadult európai terrorizmussal. De ez a tervezet a másik végletre, az orwelli államra hajaz, ezért ebben a formájában biztosan nem támogatjuk” – magyarázza Molnár Zsolt, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának szocialista elnöke. Hozzáteszi: bár a bizottság hallott róla, hogy a BM dolgozik egy ilyen tervezeten, részletes tájékoztatást nem kaptak, így nem is tárgyalhattak a témáról.

(…)

Az egyébként kétharmados, tehát valamekkora ellenzéki támogatást is igénylő törvénytervezetet azért is bírálják, mert csak a 2018. június 29-ét követően – tehát jóval a választások után elrendelt – megfigyelésekre kellene alkalmazni. Arra Szabó Máté Dániel mutat rá, hogy a fő kontrollszerepbe emelt NAIH nem különül el sokkal jobban a végrehajtó hatalomtól, mint az igazságügyi miniszter.

Teczár Szilárd írása teljes terjedelmében a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvasható.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.