„Az Európai Bizottság nyíltan a Philip Morris és a Spar érdekeit képviseli” – jelentette ki múlt csütörtöki sajtótájékoztatóján Lázár János. A kancelláriaminiszter a bizottság egy nappal korábbi közleményére reagált, amelyben Brüsszel nekiment két, a közelmúltban bevezetett magyar adónemnek.
Az Európai Bizottság két különálló, úgynevezett mélyreható vizsgálatot indított a hipermarketek által fizetendő felügyeleti díj és a dohánytermékek kereskedelmét terhelő adó miatt. A vizsgálatok tisztázzák majd, hogy az említett közterhek összhangban állnak-e az EU állami támogatásra vonatkozó szabályaival. Ezzel egyidejűleg egy végzést is kiadtak, amely átmenetileg megtiltja Magyarországnak ezen adók beszedését egészen addig, amíg nem születik végleges döntés az ügyekben.
Titeket most kicsinálunk
Az Országgyűlés tavaly decemberben fogadta el a dohányipari vállalkozások 2015. évi egészségügyi hozzájárulásáról szóló törvényt – a rendkívüli intézkedésként beharangozott sarc azóta „állandó közteherré alakult” –, a kiskereskedelmi egységek élelmiszerlánc-felügyeleti díját pedig jelentősen felemelték. A vállalkozásoknak június végéig mindkét adót be kellett vallani, de a befizetés határideje még egyiknél sem járt le. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata szerint a két intézkedés felfüggesztése 35-40 milliárd forint kiesést jelenthet a költségvetésnek. De a magyar kormány nem csak ezért fog keményen harcolni vélt igazáért: a különadókról számos elemzés mutatta ki, hogy a területen aktív multinacionális vállalatokat hozzák nehéz helyzetbe, míg a Fidesznek kedves hazai cégeket versenyelőnyhöz juttatják. Ezt az állapotot szeretné fenntartani a kormányzat, ám a bizottsággal ezúttal aligha lesz könnyű dolga.
A bizottság nem a kormány kereskedelempolitikai lépéseinek létjogosultságát vizsgálja, hanem azt, hogy az adók mértéke alkalmas-e bizonyos cégek előnyben részesítésére. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés kimondja, hogy a belső piaccal nem összeegyeztethető az olyan „támogatás”, amely „bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt”, amennyiben az adott tagállam nem tudja ezt objektív alapokon nyugvó érveléssel alátámasztani. Jogosulatlan versenyelőnyt eredményezhet a klasszikus állami támogatások – állami transzfer vagy kedvező kamatozású kölcsön, esetleg egyedi adókedvezmény – mellett az olyan adókötelezettséget előíró jogszabály is, amely progresszivitása (növekvő adókulcsai) révén aránytalanul sújt egyes vállalkozásokat.
Utóbbi kategóriába tartoznak a magyar kereskedelmi szabályozás legújabb vadhajtásai – legalábbis a bizottság előzetes álláspontja szerint. Élelmiszerlánc-felügyeleti díjat 2012 óta fizetnek „az élelmiszerlánc szereplői”, az áruházláncok mellett például a mezőgazdasági termelők, a nagykereskedők és a vendéglátósok is. A díjat a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) hajtja be, és elvileg saját működésére fordítja (emiatt a kormány nem is szereti adónak nevezni a felügyeleti díjat, bár a gazdasági szereplők a tavalyi emelés óta bújtatott különadóként tekintenek rá). A díj mértéke eredetileg az előző évi nettó árbevétel 0,1 százaléka volt, a tavalyi módosítás azonban a „napi fogyasztási cikkeket értékesítő üzleteket” kivette az egységes szabályozás alól, rájuk meredeken emelkedő adókulcsokat állapított meg. A kisker üzleteknek a hatályos törvény szerint az árbevétel 500 millió forint alatti része után egyáltalán nem kell fizetni, az 500 millió és 300 milliárd közötti rész után fizetendő kulcs 0,1 százalékról több lépcsőben 5 százalékra emelkedik, 300 milliárd felett pedig már 6 százalékkal adózik a bevétel. Az új módi nem egyszerűen a kicsiknek kedvez a nagyok kárára, kifejezetten a multinacionális vállalatokat terheli. Mivel a hazai tulajdonú CBA, Reál és Coop franchise-rendszerben működik, az ő üzleteik bevételét nem kell összeadni az adóalap-számításnál, így jellemzően semmit nem fizetnek, vagy a legalacsonyabb kulccsal adóznak. Az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) becslése szerint ugyanakkor a hét külföldi tulajdonú láncnak – Tesco, Spar, Auchan, Lidl, Aldi, Metro, Penny – összesen 20 milliárd körüli többletterhet okoz az emelés.
Hasonló a helyzet a dohánytermékekkel is: a kisebb cégek ezek gyártásából és kereskedelméből származó árbevételük 0,2 százalékát kötelesek befizetni, míg a magasabb árbevételű vállalatokra 2,5 és 4,5 százalékos kulcsok is vonatkoznak. Az egészségügyi hozzájárulás minimális összegét ráadásul 30 millió forintban állapította meg a jogalkotó, így nemcsak a nagyok járnak rosszul, de például az évi ötvenmilliós bevétellel rendelkező Kretek a maga hatvanszázalékos (!) adójával teljesen ellehetetlenül – mutatta ki tanulmányában a Költségvetési Felelősségi Intézet (KFI), hozzátéve, hogy további 50 kis cég számára jelent teljesen ésszerűtlen sarcot a 30 milliós minimum. Az egészségügyi hozzájárulástól 11,5 milliárdos bevételt remél a kormány, Lázár János szerint ebből egy budapesti kórházat építenének (még ha ez nem is szerepel a költségvetésben).
A mélyreható vizsgálat során az érintettek – vállalatok, más tagállamok – véleményének beérkezése után a magyar kormánynak kell megvédenie a két új adót. A nemzetgazdasági tárca illetékesei szívesen emlegetik, hogy korábban a kiskereskedelmi különadón és a telekomadón nem talált fogást a bizottság. Horányi Márton versenyjogász ugyanakkor arra hívja fel lapunk figyelmét, hogy ezeket más logikával, kötelezettségszegési eljárás keretében vizsgálta az EU. A kisker adónál az volt a vád, hogy hátrányosan érinti a külföldi székhelyű vállalatokat, ezzel sérti a letelepedési szabadságot, a telekomadót pedig azért kifogásolta a bizottság, mert azt a kormány nem a távközlési szektor fejlesztésére fordította. Jelen ügyben inkább a reklámadóval szemben indított versenyjogi eljárás szolgálhat támpontokkal, amely idén márciusban ért el a felfüggesztés és a formális vizsgálat stádiumába (a kormány azóta látványosan visszavett az adó progresszivitásából). A bizottság itt leszögezte, hogy a magasabb árbevétel nem jelent automatikusan nagyobb teherbíró képességet, ezért forgalmi alapú adó csak nagyon indokolt esetben lehet progresszív, „például, ha a valamely tevékenység által létrehozott, az adó által kezelni kívánt externáliák ugyancsak progresszív módon növekednek”.
A kormánynak tehát azt kellene bizonyítania, hogy a nagyobb árbevételű – és nem franchise-rendszerben működő – áruházláncok fokozott élelmiszer-biztonsági kockázatot jelentenek, ezért fokozott felügyeleti tevékenységet indokolnak. Ez nem tűnik egyszerű feladatnak. Az pedig első blikkre is egyértelmű, hogy a fogyasztó egészségének romlása teljességgel független a cigaretta gyártójának árbevételétől.
Fizessek, ne fizessek?
Az adó behajtásának vagy a támogatás folyósításának ideiglenes felfüggesztését elég ritkán alkalmazzák az EU-s versenyjogban, a vg.hu információi szerint arra még nem is volt példa, hogy egy országgal szemben egyszerre több felfüggesztő végzést hozzanak. A gyors intézkedések azt jelezhetik, hogy a bizottság erősen valószínűsít egy jövőbeli elmarasztaló határozatot, és abban is biztosak, hogy ezt meg tudnák védeni Magyarországgal szemben az EU Bírósága előtt. A preventív intézkedést indokolhatta, hogy a bizottság szerint az adók beszedése utólagos visszafizetéssel nem helyreállítható mértékben torzítaná a versenyt. Előfordulhatna például, hogy egy kiskereskedelmi vállalat az élelmiszerlánc-felügyeleti díj befizetése miatt válik veszteségessé, márpedig egy másik törvény értelmében 2017-től le kell húznia a rolót annak, aki két egymást követő évben veszteséget termelt.
Vámos György, az OKSZ főtitkára szerint ugyanakkor bizonytalanságot eredményez, hogy az egészségügyi hozzájárulást és az éves felügyeleti díj felét is július végéig kellene befizetni a cégeknek. Ha az Országgyűlés egy hét alatt nem módosítja a kifogásolt törvényeket, illetve sem a Nébih, sem a NAV nem ad ki valamilyen állásfoglalást, akkor a hazai jogszabályok alapján fennáll az adófizetési kötelezettség. Horányi Márton úgy látja, az érintettek megtehetik, hogy nem fizetik be az adót, vagy ha befizetik, önrevízióval egyből kérik is a visszatérítést a NAV-tól. Mindkét megoldás hosszas pereskedésbe torkollhat, de elméletileg az uniós döntésnek felül kell írnia a hazai jogszabályt.
Előfordulhat az is, hogy a kormány betartja a bizottság döntését, és lemond a 35-40 milliárdos bevételről. Romhányi Balázs, a KFI ügyvezetője szerint papíron van ennyi tartalék a költségvetésben. Viszont ha nem érkezik meg a betervezett, de részleteiben egyáltalán nem ismert 169 milliárdos vagyongazdálkodási bevétel, esetleg ismét elszáll a Klik vagy a kórházak költségvetése, rögtön szükségessé válhat ez a 40 milliárd a 3 százalékos deficitcél tartásához. Ebben az esetben a kormány magasabb, de mindenkire egységesen vonatkozó kulcsokkal is elérheti az eredetileg tervezett bevételt, de az sem kizárt, hogy Orbánék új néven vetnek ki adót a kipécézett vállalkozásokra. Erre utalhat Lázár János leplezetlen fenyegetése, miszerint „lehet az Európai Bizottsághoz fordulni, de akkor még többet kell fizetni”. „Az adó tagállami hatáskör, Magyarországnak jogában áll új adókat bevezetni, de ha ki akarnák kerülni a bizottsági döntést, és ugyanazt az adót szednék be más néven, akkor újabb bizottsági vizsgálat indulna, akár panasz nélkül is” – reagál a felvetésre egy bizottságközeli forrásunk.
| Európa legkeményebb biztosa Az említett magyar ügyek vizsgálata Margrethe Vestager, az Európai Bizottság versenypolitikáért felelős biztosának hatáskörébe tartozik, akit az EU egyik legkeményebb tisztviselőjének tartanak. Alig fél éve volt a pozíciójában, de máris ujjat húzott főnökével, Jean-Claude Junckerrel: a bizottság elnöke még az EP-választás előtt azzal kampányolt, hogy lazítana a telekommunikációs szektor trösztellenes szabályain (cserébe elvárta volna, hogy a telekomcégek nagyobb befektetéseket hajtsanak végre az EU-ban). Vestager erről hallani sem akar, idén azt jelentette be, hogy ő inkább bekeményítene, és még tüzetesebben vizsgálná a szektoron belül a cégfelvásárlásokat. Vestagerről azt mondják az Európai Bizottságban dolgozók, hogy elődjével, a spanyol Joaquín Almuniával szemben nem hajlik a zárt ajtók mögötti tárgyalásokra, a lagymatag kompromisszumkeresésre, inkább mindent a hivatalos úton intézne. Álláspontja szerint, ha valaki megszegte a versenyjogot, az fizesse is meg a büntetést, az európai felügyeleti szervekkel nem lehet packázni. Idén áprilisban méltánytalan árazás miatt indított eljárást a Gazprom ellen, mivel az – piaci helyzetével visszaélve – több közép- és kelet-európai tagállamban akadályozta a szabad verseny kialakulását, és piaci áron felül értékesítette a gázt. A kiszabható szankció mértéke elérheti a Gazprom éves bevételének tíz százalékát, azaz a tízmilliárd eurót is. A Google ellen azért kezdeményezett vizsgálatot, mert a piacot uraló kereső a saját webboltját ajánlja elsőként a vásárlási ajánlatokat böngésző felhasználóknak. Itt a büntetés felső határa 6,6 milliárd euró. A magyar kormány számára nyugtalanító lehet, hogy a szociálliberális dán politikus, aki 29 évesen már Dánia oktatási minisztere volt, nem csak a nagy nevekkel szemben lép fel keményen: idén megbüntetett öt európai borítékgyártót is, mivel közösen felnyomták a termékeik árát. A kartellezés közel húszmillió euróba fájt nekik. Ráadásul a francia gazdasági miniszternek, Emanuel Macronnak se adta be a derekát, holott a miniszter rendszeres látogatója Vestagernek; rá szeretné beszélni a biztost, ne gátolja, hogy az amerikai General Electric felvásárolja az Alstom energetikai részlegét. Vestager igen aktív a technológiai szektorban, úgy látja, az internetes vállalkozásoknál annyira gyorsan jönnek az újítások, hogy egy-egy szereplő egyik napról a másikra is elveszítheti piaci részesedését. A Google egy második üggyel is felkeltette a figyelmét: a cég a tervek szerint átírná a mobil operációs rendszerek négyötödét adó Android felhasználási szerződését, ezzel tukmálva saját applikációit a felhasználókra. Emellett Vestager megnézné, miért fizet annyira alacsony adókat az Amazon és az Apple Luxemburgban és Írországban, meg azt is, hogy az Amazonnak, mint a legnagyobb online kereskedőnek, joga van-e nyomást gyakorolni a könyvkiadókra. |
