„Csöndben tűrnek és szenvednek”

Dózsa Csaba László egészségügyi közgazdász az eltékozolt évek és tízmilliárdok következményeiről

Belpol

Tizenöt év alatt rengeteg egészségügyi fejlesztési terv készült el, de a miniszterelnök inkább a sportba fektetett. Ha a 2026-tól hivatalba lépő új – akár fideszes, akár tiszás – kormány csupán célzottan költi el az egészségügyre szánt pénzeket, már azzal is jelentős eredményeket érhet el.

Magyar Narancs: Az ön közreműködésével egy tanulmány keretében megvizsgálták, hogy az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében az onkológiai ellátást érintő betegutakhoz társított célkitűzések miképpen valósultak meg. (A tanulmány részben 2023-as kutatásokra, valamint 2024-es adatokra támaszkodik, 2025 februárjában publikálták az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja című tudományos folyóiratban – B. M.) Hol kezdődik a betegút?

Dózsa Csaba László: Az első érzékeléssel, a tünetekkel. Az enyhébbeknél bemegyünk a patikába, veszünk fájdalomcsillapítót, vagy elmegyünk a háziorvoshoz. Ha a háziorvos kompetenciáján túlmutat a betegség, akkor a pácienst speciális ellátásra, például kardiológiára, gasztroenterológiára, neurológiára küldi. Az igazi gond a bonyolultabb helyzetekben jelentkezik. Az ember érzi, valami baja van, de a vizsgálatok nem feltétlen jelzik, mi az. Az orvos ezért hazaküldi, majd kiderül pár év múlva, hogy valamilyen ritka kór lépett fel.

MN: A betegek bolyonganak az ellátórendszerben, mire diagnosztizálja őket valaki.

DCSL: Az elvesztegetett idő súlyos következményekkel járhat. Külföldön dolgoznak ún. esetmenedzserek, akik tájékoztatják a beteget, hogy hová és mikor kell mennie, és rá is kérdeznek, hogy ezt megtette-e. Ha megjön a lelet, szólnak, merre menjen tovább. Német­országban, Hollandiában, Franciaországban – amelyeknek a fajlagos GDP-je két és félszerese a magyarénak, s nem 4–5, hanem 8–9 százalékát fordítják a közfinanszírozott egészségügyre – ezt úgy oldják meg, hogy több tízezer szakdolgozót, szervezőt vonnak be, akik rád néznek, kiküldik a leleteket, felhívnak, elküldenek, visszahívnak, szervezik a kivizsgálást és a terápiás lépéseket. Nálunk tudatos egészségpolitikai programozás és menedzsment ­hiányában sokszor a folyamat félúton elakad, elveszítünk betegeket. Sőt a helyzet még ennél is rosszabb: a kapacitáshiány, szűk keresztmetszetek miatt a legtriviálisabb betegutak sem működnek. A három-hat hónapos előjegyzési idők alatt romlik a beteg állapota, és elveszíti a hitét, hogy időben hozzájuthat a fontos kezelésekhez.

MN: Hol a betegút vége?

DCSL: A befejezhető ellátásnál, ha például orvosolható trauma történt, vagy az akut fertőzés antibiotikummal levezényelhető. Krónikus betegségnél a gyógyszeres kezelés beállításánál, a kontrollvizsgálatok felállításánál. Hospice-palliatív ellátás keretében, végső stádium esetén elkísérik a beteget a haláláig.

MN: A tanulmány szerint évente 72–75 ezer daganatos betegséget diagnosztizálnak Magyarországon. A lakosságra vetítve az uniós átlagnál nagyjából 30–33 százalékkal többen halnak meg nálunk, ez a legrosszabb mutató az EU-ban. 2020-ban majdnem 17 ezren haltak meg szűrések, kezelések hiányában.

DCSL: Óriási a nyomás a magyar egészségügyön, hogy a daganatgyanús eseteket kiszűrjék. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy nincs megfelelő „onkológiai éberség”, azaz sem a lakosságnak, sem az egészségügyi személyzetnek nincs a fejében, hogy a véres vizelet a vesedaganat tünete lehet. Az emésztési problémák, fájdalmak gyomordaganatot is jelezhetnek. Ha egy fogorvosorvos benéz a szájba, és lát egy szuvas fogat, tegye meg, hogy egy perc alatt körbevilágítja a szájüreget, nincs-e benne képződő daganat. Korai fázisban, 90 százalékban ezek eltávolíthatók – ha áttét képződik, akkor viszont nehezen elkerülhető a halálos kimenet. A 17 ezres halálozásban ez is benne van. Nem lehet mindent a szűrővizsgálatok hiányára fogni. És akkor vissza is tértünk az esetmenedzserekhez. Ma már a mesterséges intelligencia segítségével le lehetne fejleszteni egy programot, applikációt, virtuális asszisztenst, amely kiválthatja az emberi erőforrás egy részét. Nálunk meg a temetők tele vannak olyan emberekkel, akiket az ellátórendszer elégtelensége és alacsony szervezettsége miatt vesztettünk el az elmúlt évtizedekben. Luxus, ami a magyar egészségügyben zajlik, hogy főorvosok, főigazgatók szervezik egyesével az ismerőseik betegellátását és betegútját.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.