Magyar Narancs: Az ön közreműködésével egy tanulmány keretében megvizsgálták, hogy az Egészséges Budapest Program (EBP) keretében az onkológiai ellátást érintő betegutakhoz társított célkitűzések miképpen valósultak meg. (A tanulmány részben 2023-as kutatásokra, valamint 2024-es adatokra támaszkodik, 2025 februárjában publikálták az IME – Az egészségügyi vezetők szaklapja című tudományos folyóiratban – B. M.) Hol kezdődik a betegút?
Dózsa Csaba László: Az első érzékeléssel, a tünetekkel. Az enyhébbeknél bemegyünk a patikába, veszünk fájdalomcsillapítót, vagy elmegyünk a háziorvoshoz. Ha a háziorvos kompetenciáján túlmutat a betegség, akkor a pácienst speciális ellátásra, például kardiológiára, gasztroenterológiára, neurológiára küldi. Az igazi gond a bonyolultabb helyzetekben jelentkezik. Az ember érzi, valami baja van, de a vizsgálatok nem feltétlen jelzik, mi az. Az orvos ezért hazaküldi, majd kiderül pár év múlva, hogy valamilyen ritka kór lépett fel.
MN: A betegek bolyonganak az ellátórendszerben, mire diagnosztizálja őket valaki.
DCSL: Az elvesztegetett idő súlyos következményekkel járhat. Külföldön dolgoznak ún. esetmenedzserek, akik tájékoztatják a beteget, hogy hová és mikor kell mennie, és rá is kérdeznek, hogy ezt megtette-e. Ha megjön a lelet, szólnak, merre menjen tovább. Németországban, Hollandiában, Franciaországban – amelyeknek a fajlagos GDP-je két és félszerese a magyarénak, s nem 4–5, hanem 8–9 százalékát fordítják a közfinanszírozott egészségügyre – ezt úgy oldják meg, hogy több tízezer szakdolgozót, szervezőt vonnak be, akik rád néznek, kiküldik a leleteket, felhívnak, elküldenek, visszahívnak, szervezik a kivizsgálást és a terápiás lépéseket. Nálunk tudatos egészségpolitikai programozás és menedzsment hiányában sokszor a folyamat félúton elakad, elveszítünk betegeket. Sőt a helyzet még ennél is rosszabb: a kapacitáshiány, szűk keresztmetszetek miatt a legtriviálisabb betegutak sem működnek. A három-hat hónapos előjegyzési idők alatt romlik a beteg állapota, és elveszíti a hitét, hogy időben hozzájuthat a fontos kezelésekhez.
MN: Hol a betegút vége?
DCSL: A befejezhető ellátásnál, ha például orvosolható trauma történt, vagy az akut fertőzés antibiotikummal levezényelhető. Krónikus betegségnél a gyógyszeres kezelés beállításánál, a kontrollvizsgálatok felállításánál. Hospice-palliatív ellátás keretében, végső stádium esetén elkísérik a beteget a haláláig.
MN: A tanulmány szerint évente 72–75 ezer daganatos betegséget diagnosztizálnak Magyarországon. A lakosságra vetítve az uniós átlagnál nagyjából 30–33 százalékkal többen halnak meg nálunk, ez a legrosszabb mutató az EU-ban. 2020-ban majdnem 17 ezren haltak meg szűrések, kezelések hiányában.
DCSL: Óriási a nyomás a magyar egészségügyön, hogy a daganatgyanús eseteket kiszűrjék. Az egyik legnagyobb kihívás, hogy nincs megfelelő „onkológiai éberség”, azaz sem a lakosságnak, sem az egészségügyi személyzetnek nincs a fejében, hogy a véres vizelet a vesedaganat tünete lehet. Az emésztési problémák, fájdalmak gyomordaganatot is jelezhetnek. Ha egy fogorvos benéz a szájba, és lát egy szuvas fogat, tegye meg, hogy egy perc alatt körbevilágítja a szájüreget, nincs-e benne képződő daganat. Korai fázisban, 90 százalékban ezek eltávolíthatók – ha áttét képződik, akkor viszont nehezen elkerülhető a halálos kimenet. A 17 ezres halálozásban ez is benne van. Nem lehet mindent a szűrővizsgálatok hiányára fogni. És akkor vissza is tértünk az esetmenedzserekhez. Ma már a mesterséges intelligencia segítségével le lehetne fejleszteni egy programot, applikációt, virtuális asszisztenst, amely kiválthatja az emberi erőforrás egy részét. Nálunk meg a temetők tele vannak olyan emberekkel, akiket az ellátórendszer elégtelensége és alacsony szervezettsége miatt vesztettünk el az elmúlt évtizedekben. Luxus, ami a magyar egészségügyben zajlik, hogy főorvosok, főigazgatók szervezik egyesével az ismerőseik betegellátását és betegútját.
MN: A daganatos betegeknél mi múlhat azon, ha akár csak egy napig is csúszik a terápia megkezdése?
DCSL: Az onkológiai ellátásnál hetekben számolunk. A melanómánál pár héten belül olyan áttétek lehetnek, hogy szinte menthetetlenné válik a beteg. Egyszerű dologból indul, ugyanilyen egyszerű lenne eltávolítani, ha korán észlelik. Ugyanez elmondható a vesedaganatokról, a rosszindulatú sejtek pár hét alatt annyira elterjedhetnek a szervezetben, hogy azt már legfeljebb kemoterápiával lehet kezelni. Tüdőráknál szintúgy. Nagyjából a daganatos betegségek 35–40 százalékánál ez a helyzet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
