Demjén Ferenc: Sokan bedőlnek annak, hogy változtatni kellene

  • narancs.hu
  • 2024. december 8.

Belpol

Nagyon szereti a zenész a kormányt, majd elmagyarázza, hogy valójában ő is sokszor kritizálta dalaiban az előző rendszert.

Egészen erős íve van Demjén Ferenc Indexnek adott interjújának, hiszen a 2021-ben a Fidesz közelébe sodródott lap egy percig sem finomkodik, és egyből felteszi a Nagy Kérdést: miért vállalja Demjén rendszeresen a politikai véleményét. Azért is érdekes ez, mert Demjén évről évre lelkesebb támogatója a Fidesznek, emiatt már az első válaszában elmondhatta, hogy amikor 1989 előtt ő változást akart, az rendben van, viszont aki most akar változást, az csak bedőlt valaminek. 

  
Demjén Ferenc
Fotó: MTI/Krizsán Csaba
 

„Akkor vállaltam fel nyíltan a véleményem, amikor nyilvánvalóan nem értettem egyet a fennálló rendszerrel, és úgy láttam, hogy változásra van szükség. Most is vállalom a nézeteimet, mert pontosan az történt, amit ígértek és reméltem. Nagyon csodálkozom azokon, akik mintha már elfelejtették volna mindazt, ami Magyarországon a rendszerváltás előtt és után történt. Úgy tűnik, most sokan bedőlnek annak, hogy változtatni kellene, pedig most épphogy fordult a kocka, szerintem jelen pillanatban a változás semmiféle jóval nem kecsegtetne. Miért változzon a véleményem, ha alapvetően pozitív felfogással állok a világ dolgaihoz, egészséges világnézetem van? Másrészt miért ne legyek rá büszke, hogy hova tartozom?” – fejtette ki gondolatait Demjén, hogy aztán hosszasan fejtegesse, milyen sokat változott a világ, és Magyarország is tényező lett közben.

„Persze, megértem az embereket is, mert a nemzetközi politikai problémák erőteljesen hatnak ránk, emiatt sokan úgy érezhetik, hogy reménytelen a helyzetünk. De eszükbe kellene jutnia, hogy mennyi minden változott pozitív irányba, micsoda fejlődés történt, egyáltalán, mekkora előrelépés, hogy bekerültünk a nemzetközi közéletbe. Magyarország már nem egy lezárt tábor, senki sem parancsolja meg nekünk, hogy mit tegyünk. Most mindent szabad. Engem egyébként nem az ideológiai kérdések, hanem a látható, elért eredmények foglalkoztatnak. Szabad vagyok, végre nem kell a hátam mögé figyelnem, hogy ki hallja, amit mondok, szabadon beszélhetek” – lamentált kicsit, hozzátéve, hogy reméli, "a fiatalabb generáció, az értelmiség is venni fogja lapot. Rájönnek, kiknek, mit és mennyi mindent köszönhetünk."

Az egyébként fiatal korában hasig kivágott bőrszerkóban fellépő Demjén ezután a fiatalságot és a közízlést siratta, kifejtve, hogy „a szabadság nem egyenlő a szabadossággal”. Az interjú legerősebb része az, amikor az előző rendszerről beszél: bár Demjén és a zenekara is különösen sikeresek tudtak lenni a Kádár-rendszerben – miközben más zenészeket tiltottak vagy börtönbe zártak –, Demjén úgy emlékszik rá, hogy kritizálták a rendszert:

„Néha még én is szégyelltem magam, hogy nem írtam rendszerellenes, forradalmian politikai dalokat, pedig elhiheti, hogy tudtam volna. De azért minden egyes dalban kódolva volt a véleményem – úgy, hogy a sanzonbizottság nehogy észrevegye, de még így is kihúztak olykor pár sort. Ilyen ma már elképzelhetetlen.”

 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.