Dokumentum: eltűnt a híressé vált Aulich utcai lakás szerződése a Belváros irattárából!

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2016. november 22.

Belpol

A kerület jegyzője írásba adta, hogy a végül Rogán Antal kedvenc ügyvédjéhez került egykori önkormányzati lakás szerződése ma már nincs meg. Mutatjuk a levelet!

Októberben levelet kaptunk az V. kerületi önkormányzattól. Korábban azért fordultunk a kerülethez, mert szerettük volna kikérni az Aulich utca 3. szám alatti, harmadik emeleti lakás adásvételi szerződését. Az ingatlan ugyanis még Rogán Antal polgármestersége alatt, 2011-ben került Fürstner József fogorvoshoz, majd ezek után a Rogán Antal jobbkezének tartott Kertész Balázs cégébe apportálták, így ma Kertész vállalkozása az igen értékes ingatlan tulajdonosa. (Hogy kicsoda és mennyire fontos szereplő is Kertész, arról az Index nagyívű cikkéből tájékozódhat.)

A most csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban részletesen foglalkozunk a lakással, most egyelőre csak a jegyző említett válaszát publikáljuk, amely tartalmazza azt a mondatot, mely szerint a kért szerződés az irattárban „nem található”. Íme a hivatalos levél, és benne a kulcsmondat, egyből az elején:

false

 

 

 

A csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban más érdekes részlet mellett arról is olvashat majd, hogy jogilag milyen problémák is vannak azzal, ha egy korábbi önkormányzati vagyonelem, ez esetben egy ingatlan adásvételi szerződése egyszerűen csak úgy kámforrá válik. Törvény van rá ugyanis, hogy ez nem történhet meg – állítja jogi szakértőnk.

Nem mellékesen, az Aulich utca 3. szám alatti lakás kedvezménnyel lett Fürstner fogorvosé 2011-ben, és a Blikk korábbi cikke szerint ekkor már évek óta ismerték egymást Rogán Antallal. Megkérdeztük a minisztert, hogy volt-e jelentősége kapcsolatuknak abban, hogy Fürstner 25 százalék kedvezménnyel kapta meg az ingatlant, de a miniszter irodája csak ennyit reagált érdeklődésünkre: kérdéseinkkel forduljunk az önkormányzathoz.

Rogán kezében a híres táska

Rogán kezében a híres táska

Fotó: MTI

 

További részletek a csütörtöki Magyar Narancsban!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.