Idén is elkészült a firenzei European University Institute (Európai Egyetemi Intézet) Centre of Media Pluralism and Media Freedom médiapluralizmust vizsgáló kutatása, a Media Pluralism Monitor (MPM). A felmérés során helyi kutatók bevonásával térképezték fel a médiaviszonyokat és a médiapluralizmust fenyegető lehetséges kockázatokat az Európai Unió 27 tagállamában, valamint Albániában, Montenegróban, az Észak-macedón Köztársaságban, Szerbiában és Törökországban.
Magyarországon Bleyer-Simon Konrád (az Európai Egyetemi Intézet kutatója), Polyák Gábor (az Eötvös Loránd Tudományegyetem kutatója) és Urbán Ágnes (a Budapesti Corvinus Egyetem kutatója) végezték az adatgyűjtést. A jelentés Magyarországra vonatkozó része lesújtó képet fest a hazai média helyzetéről. Az uniós tagállamok között hazánk abszolút sereghajtónak számít, az összes vizsgált ország közül pedig csupán Törökországan aggasztóbb a helyzet a média függetlenségét és sokszínűségét illetően. A 2022-es évet bemutató tanulmány ráadásul számos ponton detektál drasztikus romlást az egy évvel korábbi állapotokhoz képest.
Az elmúlt évek MPM országjelentései azt mutatják, Magyarországon folyamatosan növekednek a médiapluralizmust veszélyeztető kockázatok. Ennek elsődleges forrása a kormány és a kormányközeli szereplők egyre agresszívabb térfoglalása a médiapiacon, miközben a médiára vonatkozó szabályozások egyre homályosabbak, a hiteles és hivatalos információkhoz való hozzáférés pedig egyre nehezebb. Mindennek köszönhetően a friss felmérésben hazánk csak az alapvető védelem (56 százalék) tekintetében kapott közepes besorolást, míg a további három vizsgált területen magas kockázatok jelentkeztek:
- a piaci sokszínűség 86 százalékban,
- a politikai függetlenség 80 százalékban,
- a társadalmi inkluzivitás pedig 75 százalékban bizonyult veszélyeztetettnek.
Információ és infláció
Az alapvető védelem területén a szólásszabadság (49 százalék) és az újságírói szakma védelme (54 százalék), valamint a hagyományos média elérhetősége és az internethez való hozzáférés (21 százalék) mellett az információhoz való jog szabályozási biztosítékainak meglétét, végrehajtásának hatékonyságát, továbbá a médiaszektort szabályozó testületek függetlenségét és hatékonyságát is felmérték. Utóbbi kettő esetében esetben a jelentés magas (81 és 73 százalék) kockázatról számol be.
Az információhoz való jogot elsősorban a közérdekű adatokhoz való hozzáférés súlyos korlátozottsága veszélyezteti. A kutatás során készített interjúk során általános tapasztalatként került elő, hogy a hatóságok a legtöbb esteben egyáltalán nem működnek együtt az adatigénylőkkel, másrészt
„az információkérések figyelmen kívül hagyása vagy elutasítása éppúgy gyakori, mint a rossz minőségű, szkennelt, olvashatatlan és kereshetetlen pdf-fájlok küldése.”
Az információhoz való jog védelmének és a médiahatóság függetlensége, hatékonysága tekintetében ráadásul a jelentés alapján mindössze egy év alatt is drasztikusan romlott a magyarországi helyzet. Utóbbi az egy évvel korábbi 53 százalék helyett már 73 százalékban, míg előbbi 44 százalék helyett 81 százalékban tekinthető veszélyeztetettnek. Igaz, az eltéréshez hozzájárul, hogy az idei értékelésben a korábbi fordulókhoz képest mélyebb jogi elemzésre került sor, ami a jogi változók kockázatainak értékelése során magasabb pontszámokat eredményezett.
A piaci sokszínűség területén ezúttal is minden mutató magas kockázati értéket jelez. A médiatulajdonlás átláthatósága 83 százalékban, a digitális piacok pluralitása 72 százalékban, míg a kereskedelmi és tulajdonosi befolyás hatása a szerkesztői függetlenségre 95 százalékban jelent meg kockázatként. A minden tekintetben kiugró kockázati értékekkel rendelkező területek közül kiemelkedik a hazai média erőteljes koncentráltsága, ami a legutóbbi 72 százalékhoz képest – jogi tényezők alapján számítva – 2022-ben már 96 százalékos kockázati értékkel jelent meg.
Ugyancsak jelnetős eltérést mutat a médiafenntarthatóság veszélyeztetettége, ami 75 százalékról 83 százalékra ugrott. A tanulmány szerint ez a magas kockázati érték a kedvezőtlen bevételi, valamint a csökkenő foglalkoztatási és fizetési tendenciákból, nem utolsó sorban pedig az állami támogatások hiányából ered. A jelentés mindemellett kitér arra is, hogy
bár a Magyar Reklámszövetség adatai szerint 2021-hez képest minimálisan nőttek a bevételek, a magas infláció miatt ez reálértéken valójában kétszámjegyű, több mint tíz százalékos csökkenést jelent.
Az inflációs és a gazdasági problémák ráadásul a független hírmédiumok innovatív üzleti modelljeinek (crowdfunding, paywall, freemium stb.) bevételi forrásait is veszélyeztethetik, hiszen a magyar társadalom csupán egy kis szegmense engedheti meg magának a független médiumok támogatását.
A kiakadt műszer
A politikai függetlenség tekintetében az audiovizuális médiával, az online platformokkal és választásokkal (63 százalék), valamint az erőforrások állami szabályozásával és a médiaszektor támogatásával (63 százalék) kapcsolatban közepes, azonban a médiumok politikai függetlensége (83 százalék), a közszolgálati média irányításának és finanszírozásának függetlensége (96 százalék), továbbá a szerkesztőségi autonómia (97 százalék) terén kiugróan magas kockázatot regisztrált a friss felmérés.
Utóbbi adat esetében érdekesség, hogy a kockázat teljes hiányának vagy totalitásának látszatát elkerülendő, a tanulmányban a különböző mutatóknál a 0-s pontszámok 3 százalékos, míg a 100-as pontszámok alapértelmezés szerint 97 százalékos kockázatként jelennek.
A Media Pluralism Monitor képzeletbeli műszere tehát egészen egyszerűen kiakadt a szerkesztőségi autonómia veszélyeztetettségének mérésekor.
A társadalmi inkluzivitás területén a kisebbségek médiához való hozzáférésén kívül (57 százalék) minden vizsgált szempont alapján magas kockázatról lehet beszélni. A helyi és regionális közöségek médiához való hozzáférése 77 százalékban, a nemek közötti egyenlőség 74 százalékban, míg a dezinformáció és a gyűlöletbeszéd elleni védelem 73 százalékban jelenik meg kockázati tényezőként a médiapluralizmus tekintetében. A legmagasabb kockázat (93 százalék) a médiaműveltséggel kapcsolatban jelentkezik, mivel az erre fókuszáló intézkedések nem alkotnak átfogó stratégiát Magyarországon. A médiaműveltség fejlesztése komoly hiányosságokkal küzd a oktatásban, a felzárkóztatást célzó projektek pedig éppen a társadalom legsebezhetőbb rétegeit nem érik el. Ilyen körülmények között pedig a következő évek MPM-jelentéseiben sem számíthatunk fényesebb eredményekre.
