Hűtlen kezeléssel vádolja Karcag vezetését a "Sámándob" tervezője

  • narancs.hu
  • 2023. június 30.

Belpol

A pavilont Karcagon állítják fel újra, de a korábbi acélelemeket hagyták szétrohadni, ezért a tervező az Integritás Hatósághoz fordult. 

Bejelentést tett az Integritás Hatóságnál Sárkány Sándor, a 2015-ös milánói világkiállítás magyar pavilonjának tervezője a „Sámándob” nettó 3,8 milliárd forintot felemésztő újjáépítésének ügyében – írja az Átlátszó.

A "Sámándob" néven ismert pavilont 2015-ben Olaszországban állították fel először több mint 2 milliárd forintért, majd a magyar kormány úgy döntött, hogy hazahozza, végül Karcagra szánták "sztyeppemúzeumnak".

A pavilon nagy része fából készült, ami a pavilon tervezője, Sárkány Sándor szerint még külföldön szétrohadt. A vasszerkezet 2017-ben jutott el Karcagra, de mivel sokáig nem volt elég pénze az önkormányzatnak, hogy újból felépítsék, így addig egy cég telephelyén tárolták. 

A Sámándob újbóli felállítása 2020-ban még 2,6 milliárdba került volna, de a karcagi önkormányzatnak akkor nem volt rá pénze, 2021-ben pedig már nettó 3,8 milliárd forintért vállalta a munkát a budapesti Zeron Zrt. és a székesfehérvári Peszter Kft. konzorciuma. A közbeszerzési felhívás szövegében az szerepelt, hogy „a teherhordó acél- elemei (a lebontott pavilonból származó egyedi acél termékek kötelezően felhasználandóként kalkulálandók) az Ajánlatkérő rendelkezésére állnak, ezeket Ajánlatkérő megrendelői szolgáltatásként térítésmentesen biztosítja a beruházás megvalósításához”. 

Mivel azonban a karcagi önkormányzat a szabad ég alatt, évekig hagyta rozsdásodni a pavilon elemeit, így nem lehetett azokat visszaépíteni. Sárkány Sándor, a pavilon főtervezője beadványában az Integritás Hatóságnál most az elmaradt újjáépítés kivizsgálását kéri, szerinte ugyanis a nem megfelelő tárolással „hűtlen kezelést elkövetők felelősségre vonása politikai alapon elmaradt”. 

Sárkány szerint a Sámándob Karcagra kerülésekor szigorú feltételekhez kötötték, hogy hogyan lehet tárolni az épület acélszerkezetét, de ezt nem tartották be, a szabad ég alatt rohasztották azt, ezért „Karcag elöljárói a hűtlen kezelést bizonyíthatóan elkövették. A közpénz hatékony és észszerű felhasználása, törvényessége nem valósult meg”.

Az önkormányzat honlapjára feltöltött táblázat szerint a NÉPSZER Nagykunsági Építő és Szerelő Kft.-vel kötöttek bérleti szerződésst a bontott építési anyagok lerakodására és raktározására, bruttó 46 millióért: 2017 és 2022 között bruttó 41 millió forintot költöttek az épület elemeinek raktározására, a 2017-es lerakodás 5 millió forintba került.

Azt nem tudni, milyen felhasználható része maradt az eredeti pavilonnak és mit építettek be, mi az, amit lefestettek, és mi az, amit újragyártottak, ugyanis a vállalkozó egy korábbi levele szerint bizonyosan van olyan is, amit újra kellett gyártani. A Sámándob 2023 március óta már szerkezetkészen áll Karcag városában, a kivitelezés határidejét viszont már meghosszabbították, az épületnek elvileg augusztusra kellene elkészülnie.

Mint ismert, az Integritás Hatóság létrejöttét az Európai Unió szorgalmazta az uniós támogatások lehívásának feltételeként, a szervezet feladata az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos csalás, összeférhetetlenség, korrupció vagy más jogsértés kivizsgálása, bár büntetőeljárást nem folytathat és vádat sem emelhet.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.