Egykapuznak – Tájkép az Orbán–Simicska-háborúban

  • Rényi Pál Dániel
  • 2015.03.09 00:51

Belpol

Mik voltak Simicska emlékezetes, február 6-i dühkitörésének közvetlen előzményei? Milyen piaci változások várhatók a médiában és az építőiparban az Orbán– Simicska-konfliktus következményeként? Összefoglalónkban ezekre keressük a választ.

„Itt nőtt fel, ide köti minden. Számára az az élet, amikor nyaranta néhány hónapra a Balatonra költözik. Nem az a típus, aki egy ilyen helyzetben fogja a pénzét, és lelép Indonéziába koktélt szürcsölgetni” – jellemezte Simicska Lajost és a körülötte az elmúlt két hétben kialakult helyzetet egy befolyásos médiavezető a Magyar Narancsnak. Meglátása szerint Simicska február 6-i kirohanása őszinte dühkitörés volt, azóta viszont megnyugodott, és a következő lépéseken gondolkodik. Mindeközben a Miniszterelnökség folyosóiról azt hallani, jelenlegi remek hangulatából egykori harcostársa nyilatkozatai sem zökkentették ki Orbán Viktort. Az üzleti élet és a politika befolyásos szereplői egybehangzóan úgy vélik, kettejük konfliktusa egyhamar nem oldódik meg, de ebből nem feltétlenül az következik, hogy már holnap egymás torkának esnek. Szembenállásuk mélyebb okait szeptemberben részletesen elemeztük (lásd: Csak egy maradhat talpon, Magyar Narancs, 2014. szeptember 6.).

A legfontosabb

„Lajos számára mindig is a média volt a legfontosabb terület. Nem azért, mert az állami hirdetésekből olyan sok pénzt lehetne kifacsarni, hanem mert a nyilvánosság garantálja számára a mindenkori politikai érvényesülés és befolyásolás lehetőségét” – engedett betekintést Simicska gondolkodásába egy korábban a Mahirnak dolgozó ügyvezető, aki ma már cégbirodalmon kívülről szemléli az eseményeket. Kiterjedt médiapiaci kapcsolatrendszerrel rendelkező beszélgetőtársaink ezzel mindannyian egyetértettek. Simicska korábban nem­igen igényelte a beleszólást a Hír Tv műsoraiba vagy mondjuk a Magyar Nemzet belpolitikai rovatába. Liszkay Gábor volt főszerkesztővel huszonöt éve dolgozott együtt, félszavakból is értették egymást. (A Magyar Nemzet újabb kori történetéről lásd: Egy a tábor, egy a lap, Magyar Narancs, 2014. október 9.) Nem véletlen, hogy nem az építőipari óriást, a Közgépet fenyegető különadó terve, sokkal inkább a reklámadó körüli polémia volt az, ami végül Orbán és Simicska 35 éves barátságának végére kitette a pontot. Ismerői szerint Simicska valamilyen formában mindenképp megpróbálja lábra állítani médiáját.

false

 

Fotó: Németh Dániel

A Kantar Média lapunknak megküldött adatai szerint a Simicska-közeli médiacégeken – mint amilyen a Magyar Nemzet, a Class FM, a Heti Válasz, Hír Tv – átfutó állami hirdetések tavaly visszaestek az előző évihez képest: 2013-ban 11,9 milliárd forintért hirdettek állami cégek és szervek e médiumoknál, tavaly már csak 10,7 milliárdért. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Kantar nem méri sem a Hír Tv, sem a Lánchíd Rádió adatait – R. P. D.) A csökkenés mérsékeltnek tűnhet, ám fontos látni, hogy 2013-ról 2014-re az állam jelentősen – 26,9 milliárdról 35,6 milliárdra – növelte a hirdetésekre költött kiadásokat, és így már az arányok romlása drasztikus. Fontos szempont továbbá, hogy ezek a cégek az elmúlt évre kötött szerződéseik zömét 2013-ban véglegesítették, azaz 2015-re nagyságrendileg is jelentős visszaesés várható.

A Simicska-médiumokat és hirdetésszervező cégeket elsősorban a Nemzeti Kommunikációs Ügynökség (NKÜ) felállítása érinti érzékenyen, ez az új igazgatási szerv felel ugyanis a 40 milliárdosra taksált állami hirdetések elosztásáért. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter az NKÜ-t szorosan a felügyelete alá vonta, az ügynökség élére pedig az a Nobilis Márton került, aki ezt megelőzően a Várhegyi Attila-féle (a Fidesz egykori pártigazgatója) Prestige Médiánál volt vezető pozícióban. (A Prestige több megbízást teljesített a korábban Lázár vezette hódmezővásárhelyi önkormányzat részére is.) Augusztusban az origo.hu-tól – éppen a Lázárról írt cikksorozata után kialakult botrány miatt – távozó Pethő András újságíró egy bejegyzésben arról írt, hogy a portállal szerződéses viszonyban álló Prestige nevében Nobilis „rendszeresen fogalmazott meg politikai jellegű kéréseket közvetlenül (az origo.hu-t akkor igazgató – R. P. D.) Vaszily Miklósnak, illetve több esetben közvetlenül Sáling Gergőnek (a portál akkori, később menesztett főszerkesztőjének – R. P. D.) is”.

A végső ütést a reklámadó kiterjesztésének terve vitte be. A korábbi tervekhez képest a tavalyi választás után a reklámadót úgy vezették be, hogy az a tízmilliárd forintnál alacsonyabb reklámbevételt felmutató cégeket is sújtotta, és ezzel több százmilliós terhet rótt a Simicska-média nyakába is. (Legtöbbet a Hír Tv, illetve a Simicska és Nyerges Zsolt érdekeltségébe tartozó reklámértékesítő cég, a Publimont fizetett, egyaránt körülbelül 300 milliót.) Emiatt komoly feszültség támadt a médiumok ber­kein belül is (erről lásd bővebben: Egy valódi szabadságharc, Magyar Narancs, 2014. június 19.). A Hír Tv-ben és a Nemzet Üllői úti szerkesztőségében egyre gyakrabban fordult elő, hogy „fentről” beleszóltak az újságírók és riporterek munkájába. Kritizálni „kellett” a kormányt az útdíj bevezetésének terve, a reklám­adó vagy épp a nagybirtokosok agrártámogatásának megvágása miatt. Egy korábban a Hír Tv-ben dolgozó beszélgetőpartner meséli, hogy utóbbi témánál „azt az érvet kellett hajtogatni, hogy ez munkahelyek elvesztéséhez vezet, ami nyilvánvalóan nem volt igaz”.

Széljárások

Liszkay már hónapokkal ezelőtt arra panaszkodott, hogy ha akarna sem tudna kritikusabb lenni a kormánnyal, mert tucatjával mondják le az előfizetők a lapot és százával özönlenek a panaszlevelek (lásd: A Fidesz túszai, Magyar Narancs, 2014. szeptember 18.). Két tűz között őrlődtek a munkatársak: az egyik oldalról a tulajdonosi szándék, a másikról a közönség elvárásai nyomasztották őket. Liszkay ugyan igyekezett tompítani Simicska nyomásgyakorlását, de ez csak ideig-óráig működött.

Simicska baloldalán Liszkay

Simicska baloldalán Liszkay

Fotó: Németh Dániel

A múlt ősz végén a kabinet harapófogóba került: az amerikai kitiltási ügy és az RTL Klub kritikus hírpolitikája együttesen bénítóan hatott a kormányzásra; ekkor néhány hét erejéig kimondatlanul tűzszünet volt a miniszterelnök és egykori pénztárnoka között. Január végére aztán Orbán úgy érzékelte, a szorítás enyhül, így bátran nyithat új frontot a Simicska-cégekkel szemben. A politikai kinevezett Colleen Bell érkezése, André M. Goodfriend háttérbe vonulása (majd későbbi távozásának híre), illetve a nagykövetség korrupciós retorikájának halkulása azt sugallta a kormányfő számára, hogy az amerikai fél belátta, nem tud hatékonyan nyomást gyakorolni a kormányhatalomra. Más kérdés, hogy a Narancs információi szerint Orbán nem pontosan ítélte meg a helyzetet, az Egyesült Államok ugyanis nem készül változtatni Magyarország-politikáján. Diplomáciai forrásaink rendre azt ismétlik, a kormányfő helyzetértékelését folyamatosan torzítja, „hogy olyan emberekkel és tanács­adókkal veszi körbe magát, akik maguk is érintettek korrupciós tevékenységben is, így nem érdekeltek a hiteles információk továbbításában”. Washington jóváhagyásával még ebben a hónapban bővülhet azon kormányközeli üzletemberek listája, akiktől korrupciós tevékenység gyanúja miatt a State Department megvonja a beutazási engedélyt az Egyesült Államokba. (Erről és a lehetséges érintettekről részletesen lásd: Célkeresztben a kapuőrök, Magyar Narancs, 2014. november 27.) A térségi „akciókat” és a politikai irányvonalat a Fehér Ház koordinálja, irreleváns, hogy ezeket az intézkedéseket Budapesten épp mely diplomaták hajtják végre.

Orbán a másik ügyben is úgy véli, sikerült tompítani a konfliktust; az RTL Grouppal valamiféle egyezség született a luxemburgi központú cégcsoport és a kormány között. Ange­la Merkel kancellár látogatását megelőzően Lázár János Münchenben tárgyalt Andreas Rudassal, a médiavállalat regionális vezetőjével, és a miniszter az elmúlt hónapokban többször fogadta a Bertelsmann-csoport vezetőit. Értesüléseink szerint a magyar fél vállalta, hogy csökkenti a csatornacsalád különterheit bizonyos engedményekért cserébe. (A dolgok jelenlegi állása szerint az RTL Klubot működtető M-RTL Zrt. fizetné a teljes adóbevétel 50 százalékát, ami elérheti akár az 5 milliárd forintot is.) Az egyezség részeként nyárig távozik a posztjáról Dirk Gerkens, az RTL Klub vezérigazgatója, akinek a skalpjára – ahogyan a tévé életét ismerő forrásunk mondja – „Lázárnak régóta fáj a foga”. Információink szerint jelenleg is barátságtalan alkudozás folyik Gerkens és az RTL Group vezetősége között a „csendes távozás” kondícióiról. A vezérigazgató nem akart nyilatkozni lapunknak, megkeresésünkre Rudas titkárságán megerősítették, voltak tárgyalások a kormány és a cégcsoport vezetősége között, de az alkuról szóló értesüléseinket nem kommentálták. A tévésszakma felső köreiben közismert, hogy Gerkens évek óta kimondottan baráti kapcsolatba került Nyerges Zsolttal, és az utóbbi időben Simicskával is voltak találkozásaik. Szeptemberben Gerkens is hivatalos volt arra a sárvári lovascentrum-avatásra, ahol Simicska – többek között Kálomista Gábor, Liszkay Gábor és Németh Lászlóné társaságában – hosszú évek után először mutatkozott a nyilvánosság előtt.

Magára hagyott légió

A kormány hivatalosan az Európai Bizottság (EB) által kilátásba helyezett kötelezettségszegési eljárásra hivatkozva módosítaná a reklámadót úgy, hogy az minden sávban egyenletesen, a reklámárbevétel akár 5,3 százalékával sújtaná a piac szereplőit. (A kormány érve kissé sántít: az EB kérdésünkre arról tájékoztatott, hogy a reklámadó ügye jelenleg az „előzetes adatgyűjtési fázisban” tart, és nincs még hivatalos álláspontja a témában.) A vg.hu adatai szerint – a 2013-as bevételekkel számolva – a tavaly fizetendő 650 milliónyi különadóhoz képest idén már 1,3 milliárd forint terhelné az érintett Simicska-cégeket. Ha ebben a formájában módosítják a törvényt, azzal a kormány több legyet üthet egy csapásra: megszabadulhat Gerkenstől, puhíthatja az RTL Klub híradásait, és tovább szorongathatja a Simicska-birodalmat.

Készül a feketelista

 

Fotó: Németh Dániel

Február 5-én – miután az adótörvény ilyetén módosításának híre ment – Simicska azonnal berendelte magához Liszkayt, hogy közölje vele: sokkal erélyesebb fellépést vár el az irányítása alatt álló médiumoktól, de a főszerkesztő ezt a kérést határozottan visszautasította. Másnap Liszkay mellett Csermely Péter, a lap főszerkesztő-helyettese, Gajdics Ottó, a Lánchíd Rádió főszerkesztője, Élő Gábor, az mno.hu főszerkesztője, Szikszai Péter, a Hír Tv vezérigazgató-helyettese és Szerető Szabolcs, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese egyaránt „lelkiismereti okokra” hivatkozva felmondott. Híresztelések szerint kormánypárti politikusok jó ideje azzal kerülgették a lapvezetőket, hogy a saját érdekükben hagyják el a Nemzet-csoportot. A szerkesztőségi vezetők köreiből azonban úgy értesültünk, az érintettek saját elhatározásukból döntöttek így.

Az már a politika által mérgezett hangulatot mutatja, hogy az újságírók és egyéb dolgozók elmondása szerint a vezetők még csak el sem köszöntek az állománytól. Ez különösen a hírcsatorna óbudai stúdiójában keltett visszatetszést. A hvg.hu szerint ugyanis a Hír Tv menedzsmentje decemberben még úgy szerette volna módosítani a műsorvezetők és szerkesztők szerződéseit, hogy távozás esetén az illető a következő másfél évben ne léphessen át valamely konkurens csatornához. Ezek után aligha meglepő, ha egyes alkalmazottak lesújtva érezték magukat, hogy ezek a vezetők most szó nélkül elmennek. (A lemondott vezetők között kivételt jelentett Szerető Szabolcs, aki a bejelentés után két nappal – arra hivatkozva, hogy „egy vezető nem hagyhatja magára kollégáit, a szerkesztőséget” – úgy döntött, marad.)

Liszkay huszonöt éven keresztül építette a Nemzet-portfóliót, összeszokott szerkesztőgárdát alakított ki, a Hír Tv stábját pedig tíz éve egy jól körülhatárolható mag alkotja. A csatorna alkalmazottai szerint az elmúlt néhány évben családias közeg jött létre az óbudai stúdióban, ezért most a dolgozók zöme értetlenül áll a fejlemények előtt. „Nemcsak Simicska érzi úgy, hogy elárulták, hanem a kollégák is” – fogalmazott egy korábbi Hír Tv-s alkalmazott, akinek már a tavalyi létszámleépítéskor mennie kellett. „Aki maradna, hirtelen azt se tudja, mire maradjon” – szemléltette a kialakult letargikus állapotot egy műsorszerkesztő, aki szerint egyelőre senkit nem kerestek a közmédiából. Utalt arra is, hogy Simicska kifakadása miatt valamelyest a Nemzet-csoport is kínossá, sokak szerint egyenesen vállalhatatlanná vált a dolgozók számára. Simicska közeli munkatársai szerint ez is mutatja: nem volt tudatosság az üzletember trágár nyilatkozataiban, azokat valóban a felháborodás és a csalódottság szülte. „Ezzel a stílussal alaposan demoralizálta és demotiválta a saját beosztottait, és ezt a tekintélyt nehéz meló lesz visszaépíteni.”

Fura módon az a közmédia vehetné át a stáb egy részét, amelynél Simicska egyik cége máig a legnagyobb beszállító – igaz, a jelek szerint nem sokáig. A formálisan Fazekas Csaba vezette Hung-Ister Zrt. az elmúlt négy évben nagyvadnak számított a televíziós gyártás piacán: a cég nettó árbevétele 1,56 milliárd forintról 4,51 milliárd forintra nőtt. (Fazekas volt az előző kormány idején életre hívott közmédia-konszern, az MTVA első elnöke.) Jelenleg is a Hung-Ister készíti az MTV legnagyobb költségvetésű programjait – A Dal, a Maradj talpon! és a Magyarország, szeretlek! című produkciókat –, de ez a cég gyártja a Szerencsejáték Zrt. összes televíziós műsorát is. A hvg.hu friss értesülései szerint ugyanakkor az MTVA-nál „a kifutó műsorokat nem akarják folytatni, a lejáró szerződéseket nem akarják megújítani”. A márciusban induló új közcsatornák hírműsorai már Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó irányítása alatt készülnek, a közmédiumok környékén pedig azt beszélik, hogy a Halkó Gabriella nevén futó Apropó Kft. lehet „az egyik új Hung-Ister”. Ez a cég gyártja Jakupcsek Gabriella napi talk-show-ját, a Ridikült. (Halkó egyébként Jáksó László volt élettársa, és az ő egyik érdekeltsége készítette annak idején a 841 milliós Marslakók sorozatot.) Habony stábja érezhetően nem bízik a Hír Tv-s szakemberekben, így viszont kérdés, vajon kikből akarja feltölteni az új csatornák állományát. Az biztos, hogy a háttérmunkában nagy szerepe lesz Várhegyi Attilának és a Prestige Mediának.

A Közgép-korszak alkonya

Romlik a Simicska-birodalom helyzete az építőiparban is. Az atlatszo.hu összesítése szerint a Közgép 2013-ban még 431 milliárd forintnyi építőipari közbeszerzést nyert el konzorciumban vagy egyedül; ez a szám a következő évben 100 milliárd forint környékére esett vissza. Simicska már tavasszal elveszítette befolyását az uniós fejlesztési pénzek felett, miután a korábbi Közgép-vezér Petykó Zoltán vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökség jogosítványait a Miniszterelnökség vette át.

Seszták Miklós új fejlesztési miniszter előbb leállította a már folyamatban lévő közbeszerzéseket, majd menesztette a korábban Németh Lászlóné által kinevezett Dudik Jánost a Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő (NIF) Zrt. és Mázsi Attilát a Magyar Közút Zrt. élé­ről. Tavaly a NIF már alig negyedakkora – mint­egy 40 milliárd forint – értékben szerződött a Közgéppel vagy az általa vezetett konzorciumokkal, mint az előző évben.

Ahogyan arra az Orbán–Simicska-affér tavalyi összefoglalásakor utaltunk, Orbán már a második ciklus közepétől elégedetlen a Közgép piaci viselkedésével: ahelyett, hogy az osztrák nagyvállalatok rovására terjeszkedett volna, számos magyar nagyvállalkozást szorított ki a piacról.

Orbán megbízásából Lázár János már hozzálátott az építőipari piac újrarendezéséhez, ami egy új korszak kezdetét jelzi. Orbán hasonlóan gondolkodik az építőipar jövőjéről, mint a bankszektorról: a távlatos politikai cél olyan magyar háttérű építőipari holdingok létrejötte, amelyek néhány éven belül más piacokon is sikeressé válhatnak, és idővel tőzsdére lehet vinni őket. Várhatóan három-négy masszívabb szereplő felfuttatását segíti majd az új közbeszerzési politika – e kedvezményezett cégek környékén már elkezdtek feltűnni a miniszterelnökkel jó kapcsolatokat ápoló oli­garchák és üzletemberek. (Az „új Közgépekről” lásd Építőkockák című keretes írásunkat.)

Sokat elárul Orbán és Simicska szembenállásáról az is, hogy mely, korábban Simicska-káderként elkönyvelt tisztségviselők őrizhették meg posztjukat. Vida Ildikó, a NAV elnök asszonya sorsa az amerikai kitiltási botrány kipattanása óta a miniszterelnök kezében van, és ezt a kormányfő jelezte is, amikor arra szólította fel Vidát, hogy ha maradni akar, küzdjön meg az igazáért. Az áprilisban lefokozott Németh Lászlóné nemzeti pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkár a hírek szerint nem sokáig maradhat a kormány tagja, nyugodtabban alhat viszont Baji Csaba, az MVM Csoport elnök-vezérigazgatója. Ő korábban szintén Simicska emberének számított, 2010 előtt a Simicska–Nyerges-érdekcsoporthoz tartozó E-OS Zrt. energiacéget vezette. Az energiaszektorra rálátó szakértő szemek szerint Baji maradásában szerepet játszhatott az is, hogy vezetése idején a vállalat jól együttműködött kormánnyal, a felügyelete alatt működő MVM Földgázkereskedő Zrt. pedig partner volt a nagyszabású földgázátviteli üzlet lebonyolításában, amiből a Mol Energiakereskedő Zrt. tízmilliárdos nagyságrendű haszonra tett szert.

Építőkockák

 

Az építőipari közbeszerzések kedvezményezettje lehet a jövőben az a Market Zrt., amely a Ferencváros új stadionjának építésével lett ismert, és amelynek tulajdonosi struktúrájában tavaly ősszel jelentős változások történtek. Szeptemberben Garancsi Istvánnak, a Videoton FC elnökének, a kormányfő jó barátjának frissen alapított cége, a Garhartt Zrt. megvásárolta a korábban baloldali milliárdosként emlegetett Veres Tiborhoz tartozó Wing Zrt. 51 százalékos részesedését a Market Zrt.-ben. Így a cég ma már Garancsi és Scheer Sándor közös tulajdona. Októberben a közbeszerzési értesítő már arról írt, hogy uniós forrásból a Nemzeti Közszolgálati Egyetem új sportcsarnokát a Market Zrt. építheti 5,28 milliárd forint ellenében. Ezzel nagyjából egy időben Szolnok Önkormányzata szintén a Markettel szerződött a városi stadion lelátóinak felújítására több mint 372 millió forintért. Az előző ciklusban elképzelhetetlen lett volna, hogy egy ilyen munkát ne a szolnoki Nyerges Zsolt vezette Közgép végezzen el.

Szintén kedvező időszak elé néz a tiszakécskei illetőségű – mélyépítésre szakosodott – Duna Aszfalt Kft., amely az előző kormányzati ciklusban közel megtriplázta adózás utáni eredményét, és tavaly már 54 milliárd forint értékben nyert el munkákat. A cég tulajdonosa Varga Károly és Szíjj László – utóbbi a nagykőrösi polgármester rokona. A tiszakécskei cég esetében már látható az a szándék, hogy egy olyan holding jöjjön létre, amely az építőipar minden szegmensében megállja a helyét. Múlt heti hír, hogy a magasépítés területén jártas Magyar Építő többségi tulajdonrésze a Duna Aszfalt érdekeltségében lévő Körösaszfalt Zrt.-hez került. A Körös­aszfalt is „családon belüli” vállalkozás: vezetője Pálffy Balázs, aki – mint azt elsőként a napi.hu tudatta – Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester leendő veje. Múlt heti értesülés, hogy a Duna Aszfalt és a KE-VÍZ 21 Kft. konzorciuma lenyomta a Közgép–Strabag párost, és így a tiszakécskei bázisú vállalkozás vezetésével épülhet meg a 338. sz. főút nyugati elkerülő szakasza, 3,3 milliárdért.

Az elkövetkező időszak másik jól pozicionált cége lehet a zalaegerszegi ZÁÉV Zrt. Ez a vállalat Peresztegi Imre helyi vállalkozó többségi tulajdonában van, ám a hírek szerint szemet vetett rá Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester. Azt is beszélik a piacon, hogy a ZÁÉV hamarosan valamilyen formában egybeolvadhat a győri West Hungaria Bau Kft.-vel (WHB), amely Borkai Zsolt polgármesteri ténykedése óta építőipari egyeduralkodó a győri térségben, és amely cég egyébként a budapesti CET kivitelezőjeként vált ismertté. A WHB-ról a Narancs már két és fél évvel ezelőtt a Fidesz helyi házi építőjeként írt (lásd: A várat beveszik, Magyar Narancs, 2012. augusztus 16.). „A holdingokba tömörülés egyfajta garancia is lehet ezen cégek részére, hogy ne jussanak olyan sorsra, mint korábban a Vegyépszer vagy részben a Közgép. Ezen cégekben működött ugyan némi know-how, de a munkák nagy részét sápszedők módjára szerezték, ami egyenesen vezetett odáig, hogy piaci körülmények közt már nem tudtak hatékonyan működni” – elemezte a helyzetet egy építőiparban jártas forrásunk. Az új trónkövetelő vállalkozások helyzetbe kerülése ezzel együtt nem jelenti azt, hogy Lázár és csapata módszeresen nekilát a Közgép kivéreztetésének. Az viszont biztos, vége annak az időszaknak, amikor a Közgép „alanyi” jogon nyert el mély- és magasépítési megbízásokat. A Közgép az acélszerkezetek – hidak, vasúti elemek – gyártásában jó referenciával rendelkezik, és ebben a szegmensben várhatóan megőrzi pozícióit, ám a korábbiakhoz képest sokkal inkább rá lesz utalva arra, hogy a piac szabályai szerint próbáljon érvényesülni az építőiparban.

Neked ajánljuk