Film

Cserbenhagyás

Kyle Hausmann-Stokes: Halott barátom, Zoe

  • - ts -
  • 2025. szeptember 3.

Kritika

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Merit például az afganisztáni háborúban húzott le egy turnust mint gépszerelő(nő), akiből a forró harci helyzetre tekintettel őrkatonát csináltak felettesei. Talpig fegyverben belenézni az idegen éjszakába azért nagyon más dolog, mint olajos ronggyal és csavarkulccsal vitézkedni a hangárban. De Merit túlélte, s most nagyapja tóparti háza felé hasít a PTSD-rehabilitációs foglalkozást notórius módon ellógva. Ott ül mellette a kocsiban Zoe is, a kedves katonatárs, akiről első pillanattól fogva tudjuk, hogy halott (akkor is tudnánk, ha a cím nem árulta volna el, akkor is tudjuk, ha a halálát nem láttuk addig). Azért kell a nagyapához sietni, mert az öreg (az Egyesült Államok hadseregének egykor magas rangú tisztje; Ed Harris megformálásában) elbitangolt valamerre, legutóbb is a sztráda szélén bolyongva talált rá a rendőrség.

Merit folyamatos párbeszédben, szeretetteli perlekedésben áll Zoéval – jelen és múlt időben egyaránt. E perlekedésnek kétségkívül akadnak komikus momentumai is, de emiatt aligha vallhatná magát dark comedynek a mű, pedig vallja. A nagyapánál kezdődő Alzheimert diagnosztizálnak, anya eladná a lake house-t, Merit kétlelkű ebben is (a másik Zoe).

Különben meg csak semmiségek, kicsiségek esnek, nem történik semmi, az öreg morcos, az unoka szakadatlan beefben az árnyékával, a papának kinézett szeretetház tulajdonosa mulya Rómeóként lép elő a temetőben és máshol. A film mégsem unalmas, de tökéletesen kilátástalan: nemcsak a szereplők sorsának a tekintetében, hanem filmként is. Hogyan lehet ezt befejezni, merül fel a kérdés többször is a nézőben, de az ilyen esetekre van egy bekészített válasz. A kilátástalan filmeket kétszer kell befejezni, egyszer ott, ahol végződnek, másodszor meg ott, ahol mindenki fellélegezhet, leg­inkább a nézőket – okkal, ok nélkül – gyerekeknek tekintő stúdióvezetők. Tűnhet mindez dramaturgiai fogásnak, hogy megmutatjuk, mi történik a csúcspont után (mi történne: jóra fordul még Mohács is), de valójában kényszer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.