Ilyet visel e film egyik főszereplőjének az apja is, de a hozzá (ti. a plecsnihez) fűződő viszony a sorsüldözött gyermek életének is kardinális pontja. A film egy polgárháborús jelenettel kezdődik, északi lovascsapat léptet a patak vizében, mint egy John Ford-filmben, a déliek a mezőn babrálnak elöltöltős puskáikkal… trombita harsan, ágyúszó hallik, a földön szanaszét testek hevernek. Aztán mindenki felcuhálódik lassan, egy Amerika-szerte szokásos megemlékezésen vagyunk, ahol a polgárháború nagyobb csatáinak valamelyikét játsszák újra beöltözött hagyományőrzők. Üzenet érkezett: az Egyesült Államok polgárai megadják a tiszteletet hőseiknek, az állam köp rájuk.
Huszonéves fekete nő az északiak kék uniformisában, a lova vén, a szemén kötés, azt hinnénk, kellék, pedig a valóság: egy félrement országúti ellenőrzés áldozataként vesztette el fél szemét, az állam szerint bűnöseként; erőszakosan lépett fel a rutinellenőrzést végző tisztviselővel szemben, aki csak védte magát, szépen le is csukják, a kórházi költségeit fizetheti a család, holnapra elúszik a ház, ha nem terem a bokorban ötvenezer dollár…
De az vessen először követ az államra, aki nem tudja értékelni, hogy a büntetése letöltése után traumafeldolgozó drámacsoport várja tárt karokkal az eltévedt bárányt. Ötvenezret sajna ők sem tudnak adni, nem is kéri tőlük senki, van ennél jobb megoldás. Bankot rabolni ük-ükanyu (titkon férfinak öltözött buffalo soldier, a legelső fekete katonanő) polgárháborús Coltjával, lőni már nem lehet vele, de a bankba tán még jó lesz.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
