Több ezren vonultak ma délután a zsidó-keresztény együttélés jegyében az Élet Menetén, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, hogy felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassák le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt, és hitet tegyenek a társadalmi szolidaritás és a demokratikus politikai kultúra mellett. Indulás előtt a Dohány utcában Bandi László, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: „Azért dolgozunk, hogy visszautasítsunk mindenféle rasszizmust és kirekesztést, mert mi megpróbáltuk megtanulni a holokauszt leckéjét: egy pofonból, egy rosszízű megjegyzésből is kialakulhat a tragédia.”
 Fotó: MTI-Balogh Zoltán | |
Az Élet Menete részvevői – köztük Izrael, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztria és Finnország nagykövete - délután négy órakor indultak a Szent István-bazilikához, ahol először Kertész Imrére emlékeztek, majd – első alkalommal a Élete Menete történetében - a történelmi egyházak képviselői, Székely János római katolikus püspök, Bogárdi Szabó István református püspök, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Frölich Róbert országos főrabbi mondott beszédet. A résztvevők megtekinthették Riccardo Di Segni, Róma főrabbijának videóüzenetét, aki elmondta: „Sajnos az európai múlt, és mindaz, ami a második világháború alatt történt, még mindig szörnyű emlék. Egész népek szervezett kiirtásának irányítása, nem merülhet a feledés homályába.”
 Fotó: MTI/Kovács Tamás | |
Az eseményen Aharon Tamir, a Nemzetközi Élet Menete igazgatója és Ilan Mor Izrael Állam budapesti nagykövete, majd Röhrig Géza mondott beszédet, aki következőt mondta: „Tetemre kell hívjuk az Urat. Mert Auschwitz két tekintetben is végérvényesen módosította a normáinkat. Egyrészt láthatóvá tette, hogy mire vagyunk mi, emberek képesek egymással: mennyire és mennyien el tudunk aljasodni. Másrészt, az is fájdalmasan egyértelművé vált, mi az, ami még belefér a mennyei atyának anélkül, hogy beavatkozna? Elmozdult, örökre megváltozott nemcsak az önmagunkról, de a jóistenről alkotott képünk is. A Soá az a történelemben, ami a relativitáselmélet a fizikában: senki nem érti, és mindenkire vonatkozik.”
