Élet Menete – tisztelegve a holokauszt áldozatainak emléke előtt

  • narancs.hu
  • 2016. április 17.

Belpol

Tizennegyedik alkalommal indult el az Élet Menete a Dohány utcai zsinagógától.

Több ezren vonultak ma délután a zsidó-keresztény együttélés jegyében az Élet Menetén, a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján, hogy felekezeti és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül együtt róhassák le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt, és hitet tegyenek a társadalmi szolidaritás és a demokratikus politikai kultúra mellett. Indulás előtt a Dohány utcában Bandi László, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának tagja elmondta: „Azért dolgozunk, hogy visszautasítsunk mindenféle rasszizmust és kirekesztést, mert mi megpróbáltuk megtanulni a holokauszt leckéjét: egy pofonból, egy rosszízű megjegyzésből is kialakulhat a tragédia.”

false

 

Fotó: MTI-Balogh Zoltán

Az Élet Menete részvevői – köztük Izrael, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország, Ausztria és Finnország nagykövete - délután négy órakor indultak a Szent István-bazilikához, ahol először Kertész Imrére emlékeztek, majd – első alkalommal a Élete Menete történetében - a történelmi egyházak képviselői, Székely János római katolikus püspök, Bogárdi Szabó István református püspök, Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke és Frölich Róbert országos főrabbi mondott beszédet. A résztvevők megtekinthették Riccardo Di Segni, Róma főrabbijának videóüzenetét, aki elmondta: „Sajnos az európai múlt, és mindaz, ami a második világháború alatt történt, még mindig szörnyű emlék. Egész népek szervezett kiirtásának irányítása, nem merülhet a feledés homályába.”

false

 

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Az eseményen Aharon Tamir, a Nemzetközi Élet Menete igazgatója és Ilan Mor Izrael Állam budapesti nagykövete, majd Röhrig Géza mondott beszédet, aki következőt mondta: „Tetemre kell hívjuk az Urat. Mert Auschwitz két tekintetben is végérvényesen módosította a normáinkat. Egyrészt láthatóvá tette, hogy mire vagyunk mi, emberek képesek egymással: mennyire és mennyien el tudunk aljasodni. Másrészt, az is fájdalmasan egyértelművé vált, mi az, ami még belefér a mennyei atyának anélkül, hogy beavatkozna? Elmozdult, örökre megváltozott nemcsak az önmagunkról, de a jóistenről alkotott képünk is. A Soá az a történelemben, ami a relativitáselmélet a fizikában: senki nem érti, és mindenkire vonatkozik.”

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.