„Elnyomásról nincs szó” – mondja Prőhle Gergely a liberálisok állítólagos kulturális hegemóniájáról

  • Nagy Gergely Miklós
  • 2019. január 30.

Belpol

A Petőfi Irodalmi Múzeum leváltott igazgatója, a kormányzati "kultúrharc" első áldozata szerint politikai beavatkozás kontraproduktív.

Hosszú interjút készítettünk a friss Magyar Narancsban Prőhle Gergellyel, a Habsburg Ottó Alapítvány nemrég kinevezett ügyvezető igazgatójával, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi igazgatójával.

Szóba került többek között:

  • a PIM-ből történő távozása,
  • a magyar külpolitika,
  • a „kultúrharc”,
  • a Habsburg Ottó Alapítvány,
  • a kormány gyűlöletkampánya,
  • a polgári tábor.
false

 

Fotó: Németh Dániel

Most jöjjön egy részlet arról a kormányzati narratíváról, hogy a jobboldali művészek valóban háttérbe vannak-e szorítva.

„MN: De mondja, tényleg elnyomják a liberálisok a konzervatív művészeket?

PG: Elnyomásról nincs szó, az elmúlt évek költségvetési támogatásainak fényében furcsa lenne ezt állítani. Olyat viszont tapasztaltam a nyugat-európai könyvpiacon, hogy például egy antológiába való bekerülésnek feltétele volt az, hogy valaki az Orbán-rezsimmel szembeálljon.

MN: Ahogy elnézem, egyeseket lassan az őrületbe kerget, hogy bizonyos antológiákból kimaradtak.

PG: Ez a kérdés a piacra jutásról szól, nem csoda, ha mindenféle sértettséget okoz. Egy azonban világos: ezt a helyzetet a harmadik kétharmadra hivatkozva durva politikai eszközökkel megváltoztatni inkább kontraproduktív. Elég sokszor elmondtam, hogy nem szabad a szerzők politikai nézeteiből kiindulni, mert az sok kiváló olvasmánytól fosztana meg minket.”

Nagy Gergely Miklós interjúját Prőhle Gergellyel a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatja. A lap csütörtöktől az újságárusoknál vagy előfizethet rá itt:

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.