Ennyire világszínvonalú már rég volt az egészségügy

  • narancs.hu
  • 2017. július 20.

Belpol

Rétvári Bence adatokat elemzett és kiderítette: vannak még orvosok Magyarországon.

Az MTI-nek nyilatkozott az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára, és ekképpen szólt:

„Az elmúlt hét évben külföldi munkavállaláshoz engedélyt kérő, magyar állampolgárságú orvosok egyharmada, a szakdolgozók egyötöde korábbi szándéka ellenére jelenleg is a magyar betegellátást segíti.”

false

A mindannyiunk egészségét szívén viselő államtitkár ezek után közölte, sőt, hangsúlyozta: „2015-ről 2016-ra, mindössze egy év alatt 19 százalékkal kevesebb orvos döntött úgy, hogy kikéri a külföldi munkavállaláshoz szükséges engedélyt.”

Jó hírek ezek, bizony, mindenképpen Rétvári államtitkár úr szavait mormolgassuk magunkban, ha szerencsétlenségünkre a magyar egészségügy folyosóira tévednénk.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.