A menekültek most kialakult helyzetének emberséges, ugyanakkor a fogadó társadalmak jogos szempontjait is figyelembe vevő megoldására sem Magyarországnak, sem az Európai Uniónak, sem a többi nemzetközi intézménynek nincsenek bejáratott, széles körű konszenzussal övezett eljárásmódjai. Nyilvánvaló, hogy jóhiszemű emberek között is lehetnek mély nézetkülönbségek a szükséges intézkedésekről, azok várható eredményességéről, kockázatairól, a várható előnyök és hátrányok értékeléséről, sőt még a menekült- és bevándorlási politika legitim céljairól is. Két kérdésben azonban aligha lehet jóhiszemű vita.
Először, a bevándorlás és a menekültügy elválaszthatatlan a globális gazdasági és társadalmi folyamatoktól, és ezért tartós jelensége marad a nemzetközi életnek. A kérdésnek nincsen könnyű, társadalmi költségektől és feszültségektől mentes megoldása. Bármiféle tartósan rendezett, elfogadható helyzet kialakítása áldozatokat követel a világ jobbmódú és békében élő országaitól is, aki pedig mással hiteget, az akadályozza a megoldást.
Másodszor, a menekülteket megbélyegző, velük riogató gyűlöletkampány, a hisztériakeltés nem a megoldás része. A gyűlölködés elítélése előfeltétele a menekülthelyzet megoldásáról szóló jóhiszemű vitának. A kormány és képviselőinek most tárgyalt javaslatai a szabadságkorlátozást célzó gyűlöletkampány folytatása a korábbinál is fenyegetőbb eszközökkel.
A kormánypártok múlt héten azért kezdeményezték a parlament rendkívüli ülését, hogy minél hamarabb elfogadhassák a menekültekről szóló javaslataikat. Képviselők jegyzik azt a határozati javaslatot, amely Üzenet az Európai Unió vezetőinek cím alatt az unió- és idegenellenes uszítást képzavaros, patetikusnak szánt retorikájával támasztja alá (H/5984), míg a magyar határok védelmének legújabb ún. eszközeit két törvényjavaslat tartalmazza (T/5983, T/5985).
A törvényjavaslatokkal a kormányzat nem csak megsérti az alkotmányos elveket, hanem újabb határokat áthágva eljuthat az alkotmányos korlátok kiiktatásához. Ehhez hivatkozási alapként használja a szerencsétlen sorsú, háború elől menekülő embereket, semmibe véve alapvető jogaikat.
A kormány törvényjavaslata bevezeti a „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” fogalmát, ami – a menedékkérők számához kötött esetek mellett – fennáll „bármely olyan migrációs helyzettel összefüggő körülmény kialakulása [esetén], amely valamely település közbiztonságát közvetlenül veszélyezteti (T/5983 13. §). A válsághelyzetet a parttalanul értelmezhető feltételek megléte esetén (amelyek, ha a törvényjavaslat hatályban lenne, a Keleti Pályaudvaron az elmúlt napokban történtek alapján is megállapíthatóak), a kormány rendelheti el rendeletben hat hónapra, de ezt az időtartamot akár meg is hosszabbíthatja. Az egyetlen korlátot az jelenti, hogy az időtartam meghosszabbításáról be kell számolni az Országgyűlés rendészeti bizottságának.
A válsághelyzet megállapításának célja és értelme, hogy a jogrendszer általános szabályaitól eltérhessenek. A képviselők által jegyzett törvényjavaslat ilyen eltérésekre a rendőrséget és a honvédséget is feljogosítaná. A rendőr e külön felhatalmazás birtokában szabadon beléphet magánlakásba, mondván, jogellenesen tartózkodó valakik után kutat (T/5985 3. §). A honvédség új feladatköreként közreműködne az államhatár őrzésében, védelmében és a tömeges méretű migráció kezeléséhez szükséges intézkedések végrehajtásában – amihez fegyverhasználati jogot kapna (4. §), vagyis „szándékosan személyre irányított, célzott lövést” adhatna le! Ugyanakkor a javaslat szerint még csak nem is minősül fegyverhasználatnak a gumilövedék, a pirotechnikai eszköz, a könnygázgránát és az elfogó háló lőfegyverrel való kilövése sem (7. §).
Természeti, társadalmi katasztrófák gyors és hatékony kezelésére, elhárítására alkotmányos államok is bevezetnek különleges jogrendeket, amelyekben leginkább a végrehajtó hatalom szervei kapnak többletjogokat a gyors és hatékony intézkedés érdekében. Ezekre az Alaptörvény is ad felhatalmazást. Amint a történelmi példák mutatják, a különleges jogrendek a diktatúrák melegágyai lehetnek. Ennek kizárását célozzák az alkotmányos garanciák: hogy a hatalomgyakorló szerv jogait az Alaptörvény mellett sarkalatos törvények határozzák meg, hogy különleges jogrend kivételesen és időlegesen rendelhető csak el, és a döntéshozó szervek ellenőrizhetők és elszámoltathatók.
A „tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet” kategóriája nagyon is emlékeztet a különleges jogrendre. Az Alaptörvényt azonban, amely Magyarországon a különleges jogrendek alapjait szabályozza, a most benyújtott javaslatok sem egészítenék ki e fogalommal. Ezért, miközben hasonlóan elfogadhatatlan, mégis őszintébb a Jobbik alaptörvény-módosító javaslata, amely a veszélyhelyzet (az Alaptörvény által ma is szabályozott egyik különleges jogrend) fogalmát terjesztené ki a „humanitárius katasztrófa”, illetve annak megelőzése esetére, és ugyancsak lehetővé tenné a honvédség bevetését a határ védelmére.
Mivel a javaslatok némelyike kétharmados többséget igényel, a kormánynak ellenzéki partnerre van szüksége. Ebben az ügyben a kormánypártok partnere csak a Jobbik lehet. Kérdés, milyen áron.
Mindenki – legyen bár kormánytag, képviselő, köztársasági elnök, alkotmánybíróság tagja, ombudsman, hivatásos katona, bíró, rendőr, bárki aki nem próbálja megakadályozni a kvázi különleges jogrend bevezetését és gyakorlását, felelősséget visel az olyan következményekért, amelyek sorába tartozhat akár a rendkívüli jogrend állandósulása vagy a fegyvertelenek elleni fegyverhasználat alattomos gonoszsága.
És még csak nem is szóltunk arról, hogy a mostani precedens előre nem is látható ürügyek sorát adhatja a jövőben a hatalom bármely megszállottjainak.
