Országos hálózat kiépítésébe kezdtek a kormány oktatási politikája ellen demonstráló középiskolások. A szombati I. Országos Középiskolai Fórum célja elvileg az lett volna, hogy ennek a hálózatnak az alapjait lefektessék, ám amint telt az idő, annál kevésbé voltak képesek együtt gondolkodni a fiatalok. Pedig az összejövetel jól indult a BME Baross Gábor Kollégiumában, a mintegy száz-százötven tizenéves az ország több pontjáról érkező fiatal aktivistát hallgatva még szinte minden percben ujjongott, és lelkesen hozta a kormány tudtára: a korábbi iskolaigazgatói megfélemlítések ellenére sem hátrálnak. A kezdeti lelkesítő beszédeket a korábbi szegedi, miskolci, pécsi és budapesti demonstrációk szervezői tartották.
A csongrádi megyeszékhelyről érkező Reményfy Dániel volt a hallgatóság kedvence. Beszédét így kezdte: „Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim – mondanám, de sajnos manapság a miniszterelnök miatt ez a köszöntés sajátos értelmet nyert, ezért inkább a sorstársak kifejezést használnám.” A szónok üdvözölte a fórum megszervezését, mint mondta: közösen kell érvelniük, vitatkozniuk, és ha kell, mindenki áldozzon fel egy-egy szeletet saját véleményéből azért, hogy sikerüljön közös álláspontra jutniuk. Ez szerinte azért is lényeges, mert ilyen téren „ez a kormány réges-régen csődöt mondott, ők nem tudják, amire itt a 17-18 éves suhancok rájöttek”.
A legnagyobb tapsot akkor kapta Reményfy Dániel, amikor a barátjával írt verséből idézett: „Társadként mondom bajtárs, ez a baj kortárs, és az egyetlen, ki ellene tehet, hogy prediktatúra és nem a nép vezet, az a fiatal egység. Ez a kormány betegség!” Majd tovább tüzelte a diákokat azzal, amikor fennhangon közölte: „Nem akarunk egyenfalván, egyenruhában masírozva egyeniskolákba járni, ahol egyentanárok várnak minket egyenkönyvekkel.”
Fotó: Németh Dániel
A beszédeket követően a diákok elé eredetileg egy 11 pontos nyilatkozatot vetítettek ki, amelyről pontonként szavazniuk kellett volna, ám gyorsan kiderült, hogy ez nem fog menni. Abban még megegyeztek, hogy követelik a felsőoktatás átfogó reformját, illetve azt is, hogy a felsőoktatást érintő módosításokat csakis felmenő rendszerben lehessen bevezetni. Még arra is rábólintott a többség, hogy állítsák vissza legalább a 2011-es keretszámokat, és biztosítsák a pénzügyi hátteret, ám ezt követően hosszas vitába bonyolódott a társaság. Egyebek közt nem tudtak dűlőre jutni abban, hogy a pontokba szedett felhívás mondatai rövidek avagy hosszúak legyenek, vagy éppenséggel azzal kapcsolatban is vitáztak, hogy mikor is kell ezeket a követeléseket megfogalmazniuk. Abban maradtak, hogy létrehoznak egy Facebook-oldalt és egy e-mail címet, ahová várják a diákok javaslatait.
Mielőtt a káosz eluralkodott volna, a Hallgatói Hálózat (HaHa) aktivistái kértek szót, majd próbálták tanácsaikkal segíteni a középiskolás fórumozókat. Ennek egy idő után már nem volt semmi eredménye, hiszen a diákok rájöttek, hogy még nem is tudják, mit is akarnak pontosan csinálni. Hosszú vita alakult ki arról, hogy ha nem állítanak fel most pontos követeléseket, akkor nincs mi mentén elindulniuk. Végül arról döntöttek, hogy csatlakoznak a HaHa közelmúltban bejelentett akciójához, és ők is az utcára vonulnak február 11-én, ha a munkacsoportjaik által később megfogalmazott pontjaikat nem teljesíti a kormány.
Fotó: Németh Dániel
A fórum vége felé kitalálták, hogy Középiskolai Hálózat (KIHA) néven fognak tovább működni. Próbálnak majd minél több középiskolában szervezkedni, és az is felmerült, hogy osztályfőnöki órákon ismertessék társaikkal a kormány elhibázott oktatáspolitikáját. Utóbbit – több hozzászóló szerint – számos helyen minden bizonnyal meg fogja tiltani az intézmény vezetősége.
A rendezvényen hátul ott ücsörgött Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) vezetője és Kiss Dávid, a HÖOK elnökségi tagja is. A többség valószínűleg azt sem tudta, kik ülnek hátul, a szervezők talán váltottak velük egy-két szót, de az eseménybe semmilyen szinten nem kapcsolódtak bele.
