Interjú

"Én találtam ki a lízinget"

Alfons Mensdorff-Pouilly a Gripen-ügyről, magyarországi birtokairól és a tanácsadásról

  • Gergely Zsófia
  • 2013.01.21 10:01

Belpol

Ha a bíróság a foglalkozását firtatja: földműves. A címlapokon: fegyverkereskedő. Politikusok szerint: Gripen-lobbista, akivel mindig csak mások találkoztak. Több magyar faluban: a gróf úr. A luisingi kastély felé menet megszólított osztrák szomszéd szerint: az Ali.

Magyar Narancs: Amikor ezt az interjút szerveztük, felmerült, hogy angolul kérdezzem, mire a munkatársa mondta, hogy ön úgy beszél magyarul, mint én. Az édesanyja volt magyar, gróf Erdődy Ilona. Tőle tanulta meg a nyelvet?

Alfons Mensdorff-Pouilly: Igen, vele sokszor magyarul beszéltünk otthon. És a húgom dadájától, aki 1956 után menekült el Magyarországról, és egyáltalán nem beszélt németül. Nekem és a bátyámnak osztrák nevelőnőnk volt.

MN: Az apai ági francia ősökre kevésbé büszke?

AM-P: Büszke? Ez a nevem. Franciául egyébként kevésbé jól beszélek, de azért nem adnának el ott sem.

MN: A neve önmagában cikktéma lett, minek a nyolc keresztnév?

AM-P: Ráadásul a nyolcadik Maria, amit soha nem értettem.

MN: Úgy számoltam, az az ötödik: Alfons Eduard Alexander Antonius Maria Andreas Hubertus Christoph.

AM-P: Az egyik távoli unokatestvéremnek tizenkét neve volt. És hiába volt német honvédelmi miniszter, róla is folyton ezt írták meg. Ez egy szokás arisztokrata családokban.


Fotó: REUTERS

MN: De miért nevezi el magáról a cégeit? M.P.A. Budapest Kft., az osztrák anyavállalat neve is a monogramja, és van egy Vasi AMP nevű mezőgazdasági cége.

AM-P: Az jobb lenne, hogy Sas Kft.? Ez a nevem, nem dugom el. Egyébként csak azért lett MPA, mert az eredeti sorrendben már egy másik cég neve volt.

"Nincs erre szükségünk"

A BAE Systems brit fegyverkonszern volt ausztriai, magyarországi és csehországi tanácsadóját azzal vádolták, hogy egy rejtett céghálózaton keresztül 12,6 millió eurót kapott korrupciós célra. A vád szerint a pénzmozgások célja az volt, hogy - a vádiratban közelebbről meg nem nevezett - közép- és kelet-európai országokban döntéshozókat vesztegessenek meg. A bíróság nem találta elegendőnek a bizonyítékokat a vád alátámasztására. Egy másik vádpontban, hamis bizonyíték bemutatása miatt két hónap felfüggesztett börtönt szabtak ki rá.

MTI

MN: Nem véletlenül kérdeztem a nevéről. A nemzetközi Gripen-botrányt 2007-ben kirobbantó svéd SVT televízió riportjában szerepelt először a BAE-Saab hadiipari konszern egy feljegyzése, amiben az áll: "Magyarország 3 százalék, Ali M." A beceneve köztudottan az Alfonsból származó Ali.

AM-P: Nem tudom, hogy ez én vagyok-e. De kapásból tudnék olyat mondani, aki a neve alapján ugyanígy lehetne Ali M.

MN: Mondhatjuk, hogy ön részben Magyarországon él, hiszen az ausztriai és a Vas megyei birtokai gyakorlatilag összeérnek, ingázik a luisingi kastély és az alig pár kilométerre lévő magyar területei között. Mióta kétlaki?

AM-P: Már 1990-től, a rendszerváltás után kárpótlási jegyekkel akkor kaptunk vissza 700 hektár földet. Azt szoktam mondani, hogy ez túl nagy, hogy az embert eltemessék ebbe, de túl kicsi, hogy megéljen belőle. Úgyhogy vettünk még hozzá földeket olyan parasztoktól, akik nem akartak gazdálkodni a viszszakapott földeken.

MN: Vissza akarta szerezni az egykori családi birtokot?

AM-P: Ez volt a cél, de csak azt, amit a kommunisták elloptak. Talán ha pár hektár olyan földem van, ami nem a családomé volt eredetileg.

MN: Mi a helyzet a kemestaródfai vadászházával?

AM-P: Ott az édesanyám élt 1945-47 között, mielőtt átmenekült a határon. Azt az ÁFÉSZ-től kellett megvenni.

MN: Támadták is korábban, amiért a külföldiekre vonatkozó földvásárlási moratórium ellenére több ezer hektáros birtokai vannak Nyugat-Magyarországon. De ha jól tudom, ön osztrák-magyar kettős állampolgár.

AM-P: Nem tudták, hogy magyar vagyok, és így rám a moratórium nem vonatkozik. Egyébként a fiam is kettős állampolgár.

MN: Ezekben a Vas megyei kis falvakban ön "a gróf úr", aki nagy birtokával, vadászataival a környék egyik jelentős munkaadója. Nekem ez olyan, mintha visszamennénk a Monarchia idejébe.

AM-P: Én köztársaságpárti vagyok. De viccen kívül: ha ötven év után valahová vissza akarunk térni, akkor be kell mutatkozni, ezért elmentem a polgármesterhez, a paphoz, a falunapra, a focipályára. Volt olyan pinkamindszenti, aki 1990-ben rázta felém az öklét, és rávert az autómra, de két évvel később már jó ismerősök voltunk. Látta, hogy nem elvenni akarok, hanem hozni. Hogy ez a gróf nem is olyan disznó, mint ahogy korábban neki mondták.

MN: Azért ebben benne van, hogy tényleg "hoz": jelentős összegekkel támogatja ezeket a Vas megyei településeket. A Kemestaródfai Hírlevél decemberi számában önnek köszönik az idősek napi és a Mikulás-rendezvényt, de még az itteni önkéntes tűzoltó egyesület jubileumának megünneplését is. A Nyugati Tükörben a helyi polgármester büszkélkedik, hogy ön "nem csak jelenlétével" tiszteli meg a falut. Talán csak az őrségi rétesfesztiválra nevező csapatban nem találtam meg a nevét.

AM-P: Miért ne? Én szeretem ezeket az embereket, segítek nekik, ők pedig nekem. Van két íróasztalom, az egyik, amit itt lát, a másik Bécsben. De én nem ezek mögött ülök, és számolom a pénzem, hanem kinn vagyok velük. A négy falut magába foglaló vasaljai szövetkezetnek piaci ár alatt adjuk bérbe a földet, mert ez a 48 család másképp nem dolgozhatna, hiszen ehhez értenek, a traktorozáshoz és a tehenekhez. És megígértem nekik, hogy ez azután is így is marad, ha én meghalok.

MN: Fura ez a kettősség, a jótékony földesúr, akiről az újságokban azt olvassák, hogy Gripeneket árul. Egy munkatársa szerint a helyi magyarok nem is értik, miért bántják a grófjukat. Mit szóltak, amikor a rendőrség házkutatást tartott a kemestaródfai vadászházban?

AM-P: Elmagyaráztam nekik, amit erről el akartam mondani, és ők akceptálják. A média nem, mert a rosszról akarnak írni, az olvasók a vért szeretik. A házkutatást pedig már egy éve vártuk, hiszen a korábban megindított angol eljárás miatt erre számítani lehetett.

MN: Amiben már rutinos, hiszen a szombathelyi cég székhelyét, ezt a luisingi kastélyt és a bécsi irodáját is átkutatták.

AM-P: És tudja, mit vittek el? A titkárom egyik mappáját, meg a vendégkönyvet, amiben a nálam megforduló emberek aláírása volt. Nyilván azt akarták tudni, milyen politikusok jártak nálam. De akikről nem akarnám, hogy tudjanak, abba úgysem írnának bele. Ilyen egyszerű.

MN: Átkutatták a skóciai kastélyát, Dalnaglart is, amihez hasonlót legfeljebb a Harry Potterben láttam. Sőt, innen állítólag úgy vitték el kihallgatásra, hogy a sofőrje limuzinnal követte a rendőrautót.

AM-P: Olyan nem volt, hogy onnan vittek el. Skóciából Bécsbe akartam utazni, és a reptéren vártak rám az angol hatóságok. De mivel skót területen nem hallgathattak ki, átvittek egy közeli angol kapitányságra. A sofőröm pedig persze utánam jött, tudtam, hogy vissza már nem akarnak vinni.

MN: A Spiegel is úgy jellemezte önt egy decemberi cikkében, hogy a "high class" tagja, aki a legfelsőbb politikai körökkel ápol szoros kapcsolatot. A felesége a volt egészségügyi miniszter, a néppárt vezetéséhez tartozó Maria Rauch-Kallat. Mit szól a high class a most zajló bírósági procedúrához? Vagy ahhoz, amikor 2009-ben Bécsben több mint egy hónapig előzetes letartóztatásban tartották?

AM-P: Ha én azt mondom nekik, hogy semmi nem igaz, akkor hisznek nekem. És ez ki is fog derülni a mostani tárgyalásból. A feleségem pedig hiába volt miniszter, szerintem Magyarországon nem is ismerik. Sőt, egy miniszterre négy év után nem biztos, hogy emlékeznek az emberek.

MN: A mostani eljárás mindenesetre azért indult, mert a gyanú szerint ön befolyásolta 2003-ban az osztrák döntéshozókat, hogy Eurofighter vadászgépeket vegyenek, és ezért 12,6 millió eurót kapott. A vád viszont végül bűnszervezetben zajló pénzmosás, hamis tanúzás és okirat-hamisítás lett, vesztegetés nem, mert Michael Radasztics osztrák ügyész szerint nem lehet bizonyítani, kikhez került a pénz.

AM-P: Ezért mondta az ügyész, hogy privát gondolja, hogy itt valaminek lennie kell, mert az ilyen üzleteknél mindig kenőpénzt fizetnek. A BAE Systems mint bűnszervezet? Angliában a második legnagyobb cég, 97 ezer munkatársa van. Ha jól tudom, a királynőnek és a brit kormánynak is van benne résztulajdona. Az osztrák bíróság pedig megidézi öt főnökét. Mit várnak, hogy eljönnek, és azt mondják, hogy igen, egy bűnszervezet vezetői?

MN: A decemberben kezdődött tárgyalásról nemcsak az osztrák lapok, de a Figarótól kezdve a Financial Times Deutschlandig világszerte beszámoltak. Arról is, hogy kifejezetten kedélyesen viselte az óriási médiafelhajtást, miközben akár öt év szabadságvesztés is lehet az ítélet.

AM-P: Évek óta mondom, hogy én nem félek a bíróságtól, ha az objektív, független, és nincs rajta politikai nyomás, mert nem igaz, hogy én pénzt adtam bárkinek.

MN: Lobbizott ön a svéd Gripeneket gyártó Saab cégben, illetve a Eurofightereket előállító EADS brit-francia-német vállalkozásban egyaránt érdekelt BAE Systems megbízásából?

AM-P: Ezt a mostani perben a bíró is megkérdezte. És én azt mondtam, nem. Nem vagyok lobbista, ezt csak az újságokban szeretik írni, de én tanácsadó vagyok, és a kettő közt nagy különbség van. Neveket nem mondok, de közel harminc nagy nemzetközi cégnek voltam és vagyok a tanácsadója: vagyis tárgyaltam a vezetőikkel, és tanácsot adtam, mit és hogy kell csinálni.

MN: A lobbista önmagában nem szitokszó, az egy szakma. Nem ezzel van a baj, hanem a kenőpénzzel.

AM-P: Mégis a lobbizást így állítják be az újságok.

MN: Akkor így kérdezem: milyen jellegű tanácsokat adott?

AM-P: Mondok egy példát: a magyar Gripen-szerződésben szerepelt a kompenzáció (a vadászgépek vásárlása fejében vállalt offset, vagyis ellentételezés, amely svéd export- és beruházási kötelezettséget jelentett - a szerk.). A BAE-főnök elmondta, hogy az invesztíció keretében lenne egy Electrolux gyár, ahol majd lesz két és fél ezer munkahely, nagyrészt mérnök, mit gondolok erről. Megkérdeztem, hol akarják ezt megvalósítani, mondta, hogy az Alföldön, mert ott a legnagyobb a munkanélküliség, és ezért a kormány is ezt szeretné. Én meg erre mondtam, hogy akkor legalább kétezer lakást is építeniük kell, mert ott nem fognak elég szakembert találni, azokat le kell vinni majd Budapestről. Megkérdezte, hogy akkor hova építsék a gyárat. Azt válaszoltam, hogy nem tudom, de visszajövök két hét múlva, és megmondom. És eljöttem Magyarországra, találkoztam mindenféle emberrel, és visszamentem egy hely nevével, ahol nincs messze az egyetem, sok mérnök van munka nélkül, és azok, akik akkor voltak kormányon, szerették volna, hogy ott legyen a gyár. És megkötötték a szerződést. (Az Electrolux gyár Nyíregyházán épült meg - a szerk.) De ez csak egy példa, száz másik esetet tudnék mondani, hiszen volt olyan cég, aminek egész Kelet-Európában dolgoztam. Összeültem velük, és megmondtam, hogy "gyerekek, ez most egy lehetőség". De soha nem beszéltem egy tábornokkal, miniszterrel vagy miniszterelnökkel, hogy vegyétek meg a Gripent, mert ez a legjobb, a legolcsóbb, a legez-legaz.

MN: A decemberi tárgyaláson ön azt vallotta, idézem: "Nem riadok vissza attól, hogy azt mondjam, a megvesztegetés is felmerült, én azonban mindig azt mondtam, hogy nincs erre szükségünk."

AM-P: Elmondtam nekik, hogy ezek a politikusok, akik most ott ülnek Prágában, Budapesten, még újak, ezek választást akarnak nyerni. Ha mondjuk kapnának egymillió eurót, azonnal kiderülne, rögtön megkérdeznék, miből vett új autót a feleségének. Mindig azt mondtam, hogy aggyal is lehet üzletet kötni, csak nem hiszi el senki.

MN: Meddig adott tanácsokat a BAE Systemsnek?

AM-P: 1992-től azt hiszem 2007-ig, akkor lezártuk a tanácsadást.

MN: A BAE-Saab helyében én is önt választottam volna tanácsadónak. Az Origóban írtam korábban arról, hogy a vadászgépek beszerzésének időszakában mindegyik ajánlattevő cég ideküldte az embereit, és azok hogyan igyekeztek mindenkihez eljutni. A legmagasabb politikai és kormánykörökből származó források szerint önt nemcsak mindenki ismerte, még ha utólag le is tagadják, de az arisztokrata hátterétől kifejezetten hasra estek. A vadászatain pedig sok fontos és gazdag ember jött össze.

AM-P: Akikkel én tárgyaltam, vadásztam, ettem, ittam, azokkal előtte és utána is jóban voltam, nem csak akkor és amiatt, amikor fontos emberek voltak. Ez a kapcsolatépítés. Én ma is fel tudom hívni ezeket az embereket, és nem szaladnak el. Még ha némelyikük le is tagadja.

MN: De gondolom, neveket nem mond nekem.

AM-P: Nem, de nem azért, mert nem szabadna elmondanom. 'k a vendégeim voltak, és sokan a barátaim. Egyet mondhatok: mindegyik akkori parlamenti párt emberei jártak ezekre a vadászatokra, de ezeknek a cégeknek a rendezvényeire is. Még azok is, akik ma nem tudnak egy szobában lenni. Egyébként mindegyik cég költött különféle rendezvényekre, a svéd-brit gyártó például egy dunai hajón rendezett fogadásokat. Örültek, hogy mindenki mindenkivel tud beszélni, a cég emberei és a katonák, diplomaták, politikusok. De nem dugdostunk borítékokat.

MN: Tudtommal az érintett hadicégek úgy is kényeztették a döntéshozókat, hogy külföldi konferenciákra, légi bemutatókra vitték őket - amikre utólag szintén nem emlékeztek.

AM-P: Ez minden iparágban így működik, nem csak akkor, ha valaki repülőt akar eladni. Ha Angela Merkel elmegy valahová, ahol krumplit termesztenek, akkor próbálják elvinni a "krumpligyárba", hátha akkor háromszor annyi krumplit vesznek a németek. Egy tábornoknak vagy mérnöknek már csak azért is el kell ezekre mennie, mert ez információszerzés, hiszen tudniuk kell használni a gépeket.

MN: Végül - miközben egyértelműen az F-16-os tűnt befutónak - az Orbán-kormány 2001-ben úgy döntött, hogy Gripen vadászgépeket vesz, majd 2003-ban a Medgyessy-kormány kibővítette ezt a lízingszerződést, aminek csak a végén kerültek a gépek magyar tulajdonba.

AM-P: A lízinget én találtam ki. Tudtam, hogy nem sokkal a kommunista időszak után Magyarország nem tud kifizetni ekkora összeget. Mondtam az angoloknak, hogy ne legyetek buták, így is kapnak minden évben egy összeget. Az amerikaiaknak ez nem tetszett, nyomták a NATO-n át, hogy gépeket kell venni, hogy el tudják adni a sajátjukat. A Gripen volt az olcsóbb, ezért lehetett lízingben fizetni, és Európában készül, ahová Magyarország akkor annyira tartozni akart. Az USA sem vásárol Európából repülőt, csak a Lockheadtől és a Boeingtól. Ráadásul egy amerikai törvény miatt ők nem adhatnak kompenzációt, a brit-svéd fél igen.

MN: Az ellentételezés azért annyira nem volt egyértelmű siker, nekem például pereskednem kellett a gazdasági tárcával, hogy egyáltalán elárulják, hol valósultak meg a svéd befektetések. Az offsetnek 2015-ig, vagyis még mindig tartania kellene, de félidőre letudták.

AM-P: Erről keveset tudok, csak egy-két példát, amit már említettem is.

MN: Nem tart attól, hogy inkább túl sokat tud, hadi beszerzésekről, politikusokról?

AM-P: Arra gondol, hogy valami bajom lesz? Nem vagyok én olyan fontos. És ha lett volna mondanivalóm, már elmondtam volna.

Neked ajánljuk

Sorsod Texas

  • Uitz Renáta

A kormányerők őszi politikai évadnyitása igazán eseménydúsra sikeredett: az ellenzéki előválasztás kismiska abban a politikai térben, ahol a katolikus egyház feje – és globális médiasztárja – celebrál szentmisét az eucharisztikus világkongresszus margóján.

Nem családi ügy

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

„Szergej, megírtad?”

Az 1962-es novocserkasszki vérengzésről készített filmje, a Kedves elvtársak! a héten kerül a mozikba. Andrej Koncsalovszkij orosz rendezővel Tarkovszkijról, Stallonéról, a szovjet és az orosz himnuszról és a filmjeinek milliárdos finanszírozójáról beszélgettünk.

A belső zsarnok

  • TPP

Tiltakozó tömeg gyűlik a térre a nyomorúságos életfeltételek, az egyre romló munkakörülmények miatt. Vörös zászlókat lengetnek, Marx és Lenin képét emelik a magasba.

„Ez inkább szolgálat”

  • Soós Tamás

Több mint harminc éve próbálta filmre vinni Füst Milán híres regényét, ami a Testről és lélekről Oscar-jelölése után végre össze is jött neki. A feleségem történetéről, a „gonosz” cannes-i kritikákról, a Freeszfe keretein belül zajló oktatásról, és a férfilét vonzó és mérgező oldalairól is beszélgettünk vele.

Az utolsó békeharcos

A görög kormány háromnapos nemzeti gyászt rendelt el, ravatalánál százezrek álltak sorba. A 96 éves korában elhunyt görög zeneszerző hosszú élete szó szerint annak a szabadságeszménynek megtestesülése volt, amelyet általában a Mediterráneummal kapcsolatban szokás elképzelni.

A szabadságot vették el

Hogy hol jött szembe a parameter.sk nevű, olvasásra egyébként meglehetősen érdemes szlovákiai magyar híroldal podcast­sorozatának linkje, már meg nem mondjuk. Alapvetően a keresési szokásainkról árulkodik a dolog, de talán ez sem ilyen egyszerű. Megfigyel a rendszer, de kiismerni egészen sosem fog, talán ennyivel biztathatjuk magunkat.

Az erőteljes közelség

  • Domsa Zsófia

Az önéletrajzi regényfolyam hatodik (záró) kötetét a magyar közönség szinte pontosan tíz évvel az eredeti megjelenése után veheti kézbe. A könyv egy olyan rendkívüli vállalkozás lenyomata, összegzése, amelynek a hatása azóta is érzékelhető az irodalomban, holott a regények megjelenése idején több kritikai jóslat utalt arra, hogy a Knausgård-jelenség tiszavirág-életű lesz.

Japánban

  • Kiss Annamária

A japánok sokszor már-már megszállottan törekednek a harmóniára. Ennek a kiegyensúlyozottságot hajszoló ellentmondásnak ékes bizonyítéka a 20. századi japán irodalom kiemelkedő alakjának, az alig 45 évesen rituális öngyilkosságot elkövető Misima Jukiónak e négy egyfelvonásos darabja, és sajnos az élete is.