Ez is Magyarország: nincs védőnői szolgálat a településen, mert Balog Zoltán minisztériuma nem intézkedik

  • narancs.hu
  • 2017. július 16.

Belpol

Ha védőnőhöz akarod vinni a gyerekedet, akár fél napot is kell utaznod!

Fél éve várják a minisztérium engedélyét Tiszasason arra, hogy a településen fogászat és védőnői szolgálat legyen. A helyieknek fél napot kell utazniuk, ha ellátásban akarnak részesülni – számolt be a Hír Tv portálja. A Jász-Nagykun-Szolnok megyei községben már december óta nincs védőnői szolgálat, de megszűnt a fogorvosi ügyelet is. Ha valaki ellátásban akar részesülni, Tiszakürtre kell mennie, és bár hiába van közel a település, a helyközi járatokkal a menetrend és az átszállások miatt akár fél napig is tart az út.

Lehetne a faluban védőnői szolgálat és fogászat is, az önkormányzat is ezt szeretné, de fél éve hiába várják a szakhatóság engedélyét. A polgármester szerint ők mindent előkészítettek, még orvos is lenne a feladatra, csakhogy március óta hiába várják az engedélyeket az Emberi Erőforrások Minisztériumából (Emmi). „Mi megoldottuk ezt a dolgot egyébként, tehát a tiszaugi rendelő, fogorvosi rendelőintézet alkalmas lenne közegészségügyi szempontból, és talán a tiszaugiak is hozzájárulnának, hogy néhány órát a sasiakat fogadják ott, ebben a rendelőintézetben” – mondta Gyói Gábor.

Képünk illusztráció

Képünk illusztráció

Fotó: MTI/Balázs Attila

„A minisztérium engedélyét várják a hiányzó védőnői szolgálat betöltéséhez is. Az önkormányzat a szomszédos Szelevénnyel közös védőnői körzetben látja a megoldást, de a hatósági határozat megérkezéséig nem tehetnek semmit, a lakosok pedig aggódnak” – írja a portál, amelynek egy helyi apuka arról beszélt, nagyon szeretné, ha lenne már helyben védőnői szolgálat, mert négy kicsi gyereke van, és óriási költséget jelent nekik, amikor 20-30 kilométereket kell utazni a védőnőhöz.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.