„Ez megdöbbentett” – L. Simon a Mazsihisz bojkottjáról

  • narancs.hu
  • 2014. május 25.

Belpol

A fideszes képviselő szerint a kormányzati holokauszt-emlékév bojkottját meghirdető Mazsihisz tagszervezetei a helyi polgármesterek segítségét kérték, hogy kerülő úton mégis hozzájussanak a pénzükhöz.

Megbukott a Mazsihisz bojkottja – hirdette diadalmasan a Magyar Nemzet áprilisi cikkének címe. A hangzatos kijelentést arra alapozta a mértékadó konzervatív napilap, hogy a kormányzati Civil Alaptól négyszáz sikeres pályázó elfogadta a támogatást, és „csupán” 42 szervezet utasította vissza. Köztük volt, aki formálisan is jelezte döntését az alap felé, mások egyszerűen visszautalták a pénzt. A 16 pályázat közül, amelynél hivatalos felmondás nélkül utalták vissza az elnyert támogatást (összesen 114,250 millió forintot), tizenkettő a Mazsihisztől és társszervezeteitől érkezett – írták.

Mint ismeretes, a Mazsihisz februári közgyűlése 76 igen, 2 nem és 3 tartózkodás ellenében elfogadta a holokauszt-emlékév kormányzati programjaitól való távolmaradásukat kimondó határozatot. Később a Mazsihisz részvételével létrejött a civil szervezetekből álló Memento70, amely bemutatkozásában ezt írja: „Ragaszkodunk a történelmi igazsághoz. Nem fogadjuk el az állami támogatást, és társadalmi összefogást hívunk életre a programok megvalósulásához szükséges források előteremtésére.”

L. Simon László az előző ciklusban az Országgyűlés kebelén a Civil Alapot koordináló kulturális és sajtóbizottság elnöke volt, ezért amikor interjút készítettünk vele (ezt az aktuális Narancsban olvashatják – a szerk.), megkérdeztük, elégedett-e a nem csillapodó felháborodással és nemzetközi tiltakozással kísért holokauszt-emlékévvel. „Fontosnak tartom, hogy méltóképpen emlékezzünk meg a holokauszt 70. évfordulójáról, s hogy a történteket ne csak a zsidóság, hanem nemzeti közösségünk egésze tragédiájának tartsuk. A köztársasági elnök auschwitzi beszéde, valamint a miniszterelnök megszólalásai véleményem szerint ebbe az irányba mutatnak” – mondta.

De mondott ennél cifrábbat is: „Halkan jegyzem meg, mennyire megdöbbentett, hogy polgármesterek egész sora keresett meg azzal, hogy a helyi hitközség azt kéri: a Mazsihisz tiltakozása miatt visszaadandó pénzt a helyi önkormányzatnak utaljuk át, hogy így mégis megvalósulhasson a tervük. Ezen azért érdemes elgondolkodni.”

Megkértük Heisler Andrást, a Mazsihisz elnökét, hogy kommentálja a fideszes képviselő szavait. Heisler ezt írta: „L. Simon Lászlóval rendkívül korrekt munkakapcsolata volt szervezetünknek, jellemzően a Civil Pályázati Alap allokálása során nagyobb vita és botrány nélkül sikerült másfél milliárd forintot elosztanunk. L. Simon Lászlóval most is egyetértek: érdemes elgondolkodni azon, kik és miért hiszterizálják a közéletet szervezetünk körül. Tudni kell ugyanis, hogy a Mazsihisz közgyűlési határozatában kizárólag a kormány által szervezett holokausztmegemlékezésektől történő távolmaradásról döntöttünk, és pontosan definiáltuk, hogy határozatunk nem vonatkozik az önkormányzatokra. A Civil Alap összegeinek visszautasításával kapcsolatban pedig szövetségünk mindig hangsúlyozta: egy szervezet felé sincs elvárásunk ebben a kérdésben, minden szervezet döntsön önállóan a Civil Alap pénzeinek felhasználásáról, mi alázattal tudomásul vesszük azt.  Valójában én nem tudok olyan helyi hitközségről, amelyik bojkottot hirdetett volna, és a Civil Alap pénzeire áhítozna. Igen, »ezen azért érdemes elgondolkodni«.”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.