Amint tegnap megírtuk, az országgyűlési választások után ezúttal sem engednek be minket tudósítani a Fidesz eredményvárójára.
A Népszabadság a hírre az itt olvasható közleménnyel reagált, amelynek veleje ez a két mondat: „Szerkesztőségünk ezért ugyanazt teszi, amit akkor. Szolidaritásból és tiltakozásképpen nem tudósít a regisztrációhoz kötött helyszínről.”
Szerkesztőségi kalapunkat megemeljük.
Bár a kormánynak a települések identitásvédelméről szóló törvényjavaslata jelentősen megnehezítené a községekben történő ingatlanvásárlást, a Békés megyei Battonya a schengeni határok megnyitásával nagy nyertes lehet a beköltözőket tekintve. Az olcsó ingatlanárak miatt a románok szinte tódulnak ide, a kisváros pedig a határ túloldalára, Arad felé tekint.
A hallépcsőn nem jutnak át a márnák, paducok, szilvaorrú keszegek, domolykók.
A Watermelon+-on Oscar-jelölt palesztin és nemzetközi filmek is nézhetőek – miközben a Netflix épp törölte a platformon elérhető palesztin alkotások nagy részét.
Kudarcba fulladt a Debrecenbe szánt intézmény terve, de a miniszter ezért sem vállalja a felelősséget.
A Balaton partján nemcsak hekk és napernyő várta az endékásokat, hanem a Stasi megfigyelői is. Jobst Ágnes könyve feltárja, hogyan simult egymásba a német precizitás és a magyar barkácsállam a szocialista titkosszolgálatok világában. Bak Mihály írt a történeti kötetről az Olvasni muszáj sorozatban.
Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.
Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).
A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).
Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.
