Az MSZP a 100 lépés programjának meghirdetése óta mind kiterjedtebb kommunikációs offenzívát folytat. Kérdezz-felelek SMS-ben, országjáró kávézgatás a kormánnyal, óriásplakátos identitáskampány, Gyurcsány-könyv, szoci CD, fizetett sajtóhirdetések a gazdaságról, jobbfelé kacsingató üzenetek (földosztás, határon túli magyarok) és így tovább. A korai kampánykezdésről a párt főkommunikátorát kérdeztük.
Magyar Narancs: Teljes gőzzel folyik a szocialista kampány, fél évvel a választások előtt. Mi indokolja ezt?
Nyakó István: Az emberek valójában a ciklus kezdete óta úgy érezhetik, hogy folyamatos kampány zajlik; emlékezzünk csak a 2002-es választások utáni napokra, az utcai demonstrációkra, a hídfoglalásra. Pokorni Zoltán nyíltan ki is mondta már a kezdet kezdetén, hogy állandó nyakbalihegést ígér. Ez végül egész hangosra sikeredett. A nemzeti petíció, majd a nemzeti konzultáció és a kettős népszavazás is a maga módján a Fidesz identitáskampánya volt. A politikai verseny fontos dolog, de mi nem nézhetjük tétlenül ezeket az akciókat. A párt költségvetését irodafenntartásra vagy a párttagság megvendégelésére is for-díthatnánk, de mi úgy döntöttünk, inkább kommunikációra költünk. Ez nemcsak hogy szíve joga az MSZP-nek, de szerintem kötelessége is. Hiszen hányszor hallottuk már azt a választói intelmet, hogy a politikus ne csak négyévente keresse meg az embereket kopogtatószelvényért, hanem folyamatosan számoljon is be a munkájáról. Jelenleg ez történik. A sajtótájé-koztató mint műfaj ide nem elég, ezért nekünk is ki kell lépnünk a Köztársaság tér falai közül.
MN: Nem túl komplex, néhány szavas üzenetekkel, a bulvár adta lehetőségeket is felhasználva a Szulák-show-tól a Playboyig.
NYI: Bulvárosodás alatt sokan azt értik, hogy a politikusok az olcsó népszerűség érdekében lesüllyednek egy olyan szintre, ami már nem fér bele az "elegánsabb" politikai kultúrába. Én ezzel vitatkoznék. A politikai "show" természetes velejárója, hogy a közélet szereplőit magánemberként is megismertessük valamennyire. Azzal is szembesülni kell, hogy Magyarországon létezik olyan, bulvárnak mondott napilap, amelyet egymagában többen olvasnak, mint az összes politikai napilapot együttvéve. A jelenleg zajló identitás- vagy imázskampánnyal éppen azokat próbáljuk elérni, akik nem olvasnak politikai lapokat, vagy csak nagyon ritkán. Többféle módon tesszük ezt. Az írott sajtó területén ide sorolhatók az életmódmagazinokban megjelenő hirdetések és portrék. A telefonos kampány is ezt a célt szolgálta, azoknak, akik még bulvárt sem olvasnak. Akiket még így sem sikerült elérni, például azért, mert nincsen telefonjuk, azoknak szólnak a köztereken elhelyezett plakátok. Vannak olyan települések, amelyek ebből is kimaradnak, ezért az elmúlt három hétben az önkormányzati és országgyűlési képviselőink számos helyen kimentek az emberek közé, kötetlen beszélgetésekre. Nem lakossági fórumokat tartunk, mert az ilyen rendezvényekre jellemzően csak a helyi közélettel intenzívebben foglalkozók és a lelkes támogatóink jönnek el. El kell felejteni azt a logikát, hogy ha valamit el akarunk mondani az embereknek, akkor ők jöjjenek el mihozzánk. Nekünk kell oda menni, ahol az emberek vannak. Ha például valahová szombaton rengetegen járnak bevásárolni, akkor a bolt előtt legyen egy pult, álljon ott egy képviselő vagy egy jelölt néhány barátjával, osztogasson szórólapot, és szólítsa meg a járókelőket. Sok politikus fél az ilyen találkozóktól, hiszen sosem lehet tudni, hogy az, akihez odalép, mit fog kérdezni vagy mondani, esetleg elküldi őt melegebb éghajlatra a pártjával együtt. Én magam is csináltam ilyet az elmúlt hetekben, és kellemes meglepetésként ért, hogy az emberek gyakran kulturáltabban tudják elmondani a problémáikat, fenntartásaikat, mint amilyen hangnemet a parlamentben sokan megengednek maguknak.
MN: Ez a dolog formai része. Az imázskampány tartalmát viszont nehéz másként nézni, mint hogy a szocialista párt megújult, hivatalos identitásaként próbálja felmutatni Gyurcsány Ferenc személyes értékrendjét.
NYI: A "Bátorság, igazságosság, biztonság" hármas jelszava miatt például valóban nem ültek össze a párt döntéshozó testületei, de amikor Gyurcsány Ferencet a kongresszus miniszterelnök-jelöltnek ajánlotta a parlament felé, abban az is benne volt, hogy bátor kormányzást várunk el. Az igazságosság, a szolidaritás mindig is a baloldal legfontosabb alapértéke volt, és ahhoz sem kellettek politikai tanácsadók, hogy tudjuk, amikor naponta azt halljuk, hogy töpörödik az ország, akkor ez a hangulat előbb-utóbb biztos, hogy úrrá lesz a hétköznapokon is. Egy korábbi mérés szerint az emberek az ország általános helyzetére egy osztályzattal rosszabbat adnak, mint a saját életük alakulására. A többségnek tehát, amikor a zsebébe nyúl, jobbak a tapasztalatai, mint amikor az ellenzék negatív kampányára figyel. Ezért kellett a biztonságot politikánk középpontjába állítani.
MN: Nem könnyű rekonstruálni, hogy a kampányötletek mely műhelyekben születnek. Sokan Gyurcsány one-man-show-járól beszélnek, de ott van a párt szintén általa vezetett választási bizottsága is, amelyben a párt irányítói is benne vannak, a miniszterelnök több bizalmasa viszont nincs. Eközben hivatalosan Szigetvári Viktor a kampányigazgató, ám nemrégiben amerikai píártanácsadók érkeztek.
NYI: Ez nem csupán a párt imázskampánya, hanem egyben világnézeti imázskampány is. Sokan, ha azt hallják, MSZP, akkor nem a baloldali értékek jutnak eszükbe, hanem valami olyasmi, ami a rendszerváltás előtti évekhez köthető. Hogy idősebb urak, elvtársak füstös szobákban vég nélkül üléseznek a pártszékházban, mindenfélét kitalálnak, és az is lesz. Ez azért fájó különösen, mert mindeközben az emberek többségének sajátja a baloldal értékrendje; amikor például valahol az országban vagy akár a világban baj történik, akkor úgy érzik, hogy segíteniük, adakozniuk kell. De ezt az érzést nem kötik össze a baloldalisággal. A poli-tikában a szolidaritás legnyilván-valóbb példája a családtámogatási rendszer megváltoztatása. A Fidesz-kormány alatt az történt, hogy a magasabb jövedelműek magasabb támogatást tudtak igénybe venni, mint azok, akiknek kevesebb volt. Akiknek meg semmilyen jövedelmük nem volt, azoknak nem járt támogatás. Ezt a baloldali kormány megváltoztatta, igazságosabbá tette, de nem vagyok biztos abban, hogy mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy ezt egy szerves baloldali politika részeként lépte meg, ezzel olyan jövőt kínálva, amit a döntő többség is szeretne. Minthogy van mögöttünk teljesítmény, ideje azt is elmondani az embereknek, hogy a döntések és célok milyen filozófia mentén születnek. Ha pedig van egy világos víziónk, akkor teljesen természetesnek tartom, hogy minél hatékonyabban, korszerűbben kommunikáljuk. Ezért hívtunk egy, a világ élvonalába tartozó amerikai tanácsadó céget segítségül. Ez egy kapcsolat kezdete, a most folyó imázskampányhoz még nem volt közük. Egyébként kampánykérdésekben az országos választási bizottság dönt, a technikai lebonyolításért pedig Szigetvári Viktor felel. A politikai tartalomra az országos elnökségnek is rá kell bólintania, ez teljesen természetes.
MN: Mennyiben formalitás ez? Nem az a szereposztás, hogy Gyurcsány Ferenc ötleteire a többiek bólogatnak?
NYI: Én ugyan nem vagyok a választási bizottság tagja, de emlékszem még azokra az időkre, amikor Gyurcsány Ferenc sportminiszter volt, én pedig az MSZP-frakció ifjúsági munkacsoportjának tagja. Rendszeresen konzultáltunk, minden fontos kérdésben kikérte a véleményünket. Egyenrangú felekként vitatkoztunk, adtunk egymásnak hideget-meleget, de sosem volt ebből probléma, miután felálltunk az asztaltól. Akinek alternatív javaslata volt, és tudott érvelni mellette, annak a véleményére a miniszterelnök a mai napig számít. Ez a válaszom a bólogatós felvetésre.
MN: Pártszóvivőként hogyhogy nincs benne a választási bizottságban?
NYI: Nem merült fel, én magam pedig nem kértem. Természetesen ha bármi kérdésem van az ott folyó munkáról, rákérdezek.
MN: Az MSZP örök problémája, hogyan dolgozzon együtt a saját miniszterelnökével. Azáltal, hogy a választási felkészülést a miniszterelnök vezeti, most némiképp könynyebb a helyzet, de a korai kampánykezdést akár annak is tulajdoníthatjuk, hogy Gyurcsány így próbálta elejét venni a párton belüli személyi ambícióknak. Úgy hírlik, Szekeres Imre például szívesen vezette volna a választási kampányt.
NYI: Bár a miniszterelnök vezeti a bizottságot, azért az mégiscsak egy testület, ahol mindenkinek szava van. Szekeres Imre meghatározó szereplője a bizottságnak és a kampánynak is; folyamatosan úton van, ott volt Hiller Istvánnal a regionális felkészítőkön, a helyiek gondolkodásán mindketten vastagon nyomot hagytak. Egy publicista írta egyszer rólunk, egy teljesen más szituációban, gunyorosan, de sajnos találóan, hogy már megint kedvenc tevékenységünknek hódolunk; személyi kérdésekkel foglalkozunk és tisztújítást végzünk. Az országos elnökség ülésén viszont jó négy hónapja elhangzott, hogy bárki, aki a kormányzáson és a kampányon kívül mással foglalkozik, az az ország és a párt jövőjét veszélyezteti. Ehhez mindenki tartja magát, ma már nem lehet nyilvános üzengetéseket olvasni országos napilapokban. Ha viccelni akarnék, azt mondanám, nyerjük meg a választást, aztán vissza-térhetünk kedvenc tevékenységünkhöz.
MN: Zuschlag-ügyben azért van nyilvános konfliktus.
NYI: Én az országos elnökségről beszéltem. Helyi szintű konfliktusok egy többszemélyes versenyben óhatatlanul előfordulnak. 176 választókörzetből 2-3 helyen vannak viták, ezekkel valóban rendszeresen foglalkozik a média, de ez még mindig jobb, mint ha olyan autokrata módon folyna a jelöltállítás, mint a Fideszben.
MN: Az új szocialista arculat építésének jegyében Hiller István a hét végén kiemelt célként határozta meg az egyetemisták, főiskolások elérését. A Fiatal Baloldal egykori alelnökeként hogyan látja a rekrutáció helyzetét?
NYI: Az teljesen rendben van, hogy az általános és középiskolákban nem lehet politizálni, az viszont mindig meglep, amikor azt hallom, a felsőoktatási intézményekben sem szabad. Ha bármilyen politikai színezetű csoport, természetesen az egyetemi előadásokon kívül, a megfelelő dékáni engedélyt megszerezve rendezvényt, előadást, vitát kezdeményez, azzal szerintem semmi baj nincsen. Ehhez képest mindanynyian emlékszünk, hogy egyes egyetemek egyes politikusoknak nem engedték ezt meg a 2002-es kampányban. Nem is értem, hogy a jövő értelmiségét miért kellene hermetikusan elzárni a politikától. Bizonyos felmérések azt mutatják, hogy a felsőoktatásban tanuló fiatalok nagy része a magyar jobb-oldallal szimpatizál, a Fidesztől a szélsőjobbig. Ez megint csak azért lehet, mert sokak fejében olyasmi kapcsolódik hozzánk, ami a 10-15 évvel ezelőtti baloldalra még jellemző volt ugyan, de ma már nem igaz. Az MSZP alapszabályában évek óta szerepel, hogy a párt helyi, megyei, országos szintű vezető testületeiben minimum 20 százaléknyi 35 év alattinak kell lennie. Ugyanilyen kvóta létezik a nőkre is egyébként. A mi parlamenti frakciónk átlagéletkora nem összemérhetetlen a Fideszével, az országos elnökségben pedig szerintem nálunk még alacsonyabb is az átlagéletkor, bár sosem számoltam ki. Egy tömegpártban ugyanakkor, mint amilyen az MSZP, nem lehet cél, hogy csak 35 év alatti képviselői legyenek, hisz minden korosztályhoz, társadalmi réteghez más és más képes hitelesen szólni. A korosztályok együttműködésére van szükség. A fiatalos feelinget azért kötik sokan a Fideszhez, mert ők valamikor generációs pártnak indultak, vezetőiket fiatal emberként ismertük meg. Az MSZP-ből az emberek ebben az esetben sem azt látják, amilyenek valójában vagyunk, hanem másfél év-tizedes emlékekből építkeznek. A mostani imázskampány ezen is változtatni kíván.
Bugyinszki György
