„Ezt már nem tudják a döntéshozók figyelmen kívül hagyni” – mondják a fiatalok, akik diákok ezreit hívják tüntetni az Országház elé

  • Gera Márton
  • 2018. január 11.

Belpol

Úgy látják, eddig senki nem hallgatta meg őket. Most kiállnak az érdekeikért.
  • Még tavaly hívtak életre azt a Facebook-eseményt, amely arra buzdította a diákokat, hogy január 19-én ne menjenek iskolába, így tiltakozva az oktatás problémái ellen.
  • Az esemény híre rohamos sebességgel terjedt a fiatalok között, most ott tartunk, hogy több mint kilencezren jelezték a részvételüket. Azt tervezik, hogy jövő pénteken nem mennek iskolába, délután pedig részt vesznek az Országház elé szervezett demonstráción.
  • A tüntetés két diák szervezőjével, Bognár Andrással és Gyetvai Viktorral beszélgettünk.

„Január 19-én (pénteken) délelőtt ne menj suliba, délután 4-kor pedig közösen tüntetünk a Parlament előtt az oktatási rendszer igazságtalanságai miatt! Álljunk ki együtt egy igazságosabb, modernebb, diákközpontú oktatási rendszerért, amelyben a diákok nem lesznek agyonhajszolt zombik!” – ezzel a mondattal indít az a Facebook-esemény, melyre már több mint kilencezren jeleztek vissza, és harmincezren érdeklődnek a megmozdulás iránt.

Bár a sajtóban csak az elmúlt napokban kezdett terjedni a híre, a január 19-i demonstrációt hónapokkal ezelőtt elkezdték szervezni. Az ötlet egy diák fejéből pattant ki, ő hozta létre az eseményt is a Facebookon. Nem sokkal később csatlakozott a szervezéshez Bognár András, aki azt mondja, hogy a januári időpontnak nincs különösebb jelentése, egyszerűen erre a napra esett a választás. András szerint az elmúlt pár hónapban az esemény hatására a diákok elkezdtek beszélgetni az oktatás problémáiról, és így mostanra megértek azok a gondolatok, melyeket a fiatalok megfogalmaznak majd a demonstráción.

Bognár András

Bognár András

 

Hasonlóan látja Gyetvai Viktor is, aki András után csatlakozott a szervezéshez. Ő a Független Diákparlament (FDP) alapítója, és bár a szervezet évek óta küzd a jobb oktatási rendszerért, mostanság az illetékes minisztérium már meg sem hallgatja őket. Viktor azt mondja, hogy az esemény híre egyszerre terjedt a Facebookon és az iskolákban, és ő is úgy tapasztalta, hogy egyre több helyen kezdtek el arról beszélni, hogy január 19-én lesz valami. „Amikor közössé vált a szervezés, együtt reméltük, hogy sokan fognak csatlakozni a kezdeményezéshez, de még a várakozásainkat is felülmúlta, hogy ennyien érdeklődnek iránta. Reméljük, hogy tényleg sok ezren vesznek részt a délelőtti sztrájkban és a délutáni demonstráción is, és hogy ezt már nem tudják a döntéshozók sem figyelmen kívül hagyni. Itt már nem csak rólunk, diákokról van szó, hiszen a ma oktatása az egész ország jövőjét határozza meg” – vélekedik.

Több ezer diák a Kossuth térre megy tüntetni iskola helyett január 19-én

Az oktatási rendszer minősége ellen demonstrálnak majd. „Ne menj suliba” – ezzel a címmel szerveznek tüntetést diákok a Parlament elé. Az Index által kiszúrt Facebook-eseményre szombat kora estig 6700-an jelezték, hogy ott lesznek, további 25 ezren érdeklődnek a megmozdulás iránt.

Az eseménynek több célja lesz: egyrészt szeretnék összefoglalni a diákság problémáit, de azt is meg akarják mutatni a fiatalok, hogy nekik vannak ötleteik, melyeket szeretnének megvalósítani. Gyetvai Viktor szerint az egyik fontos probléma, hogy „az oktatás jelenleg nem csökkenti, hanem egyenesen növeli a társadalmi különbségeket azzal, hogy egyre növekszik az esélykülönbség az ugyanolyan tehetséges, de eltérő szociális helyzetű diákok között.” Szerinte az sem segít, hogy a döntéshozók meg sem hallgatják az érintettek véleményét, főleg akkor nem, ha konstruktív kritikát is mondanak: „Ez a rendszer nem tűr ellentmondást, rendkívül merev, és mindent egy központból akar megmondani. Szerintem ezért sem szeretnék, hogy a diákok kritikai gondolkodása fejlődjön, beleszólhassanak az iskolában az őket érintő kérdésekbe, és képesek legyenek kiállni magukért, ha szükséges.”

András ehhez azt teszi hozzá, hogy „jelenleg kézhez kapjuk a tudást, a lehetőségeket és gyakorlatilag mindent, de nem tanulunk meg új dolgokat teremteni, nem információt kapunk, amelyből a tudást személyre szabottan szűrhetnénk. Nem tanuljuk meg, kik vagyunk, nem kapunk célokat, csak azt, hogy ne legyünk kukások. Nem szabadság az, ahol a lehetőségek ilyen korlátozottak és tömegre szabottak.” Azt is meséli, hogy amikor az egyik tanárnál érdeklődött egy tanári szervezet után, és mondta neki, hogy ő ennek az eseménynek az egyik szervezője, a pedagógus figyelmeztette, milyen támadásokkal járhat egy ilyen dolog felvállalása. „Én erre csak annyit mondtam, hogy engem hidegen hagy bárminemű támadás, mert tudom, hogy jó cél érdekében cselekszem.”

A tüntetés szervezői

A tüntetés szervezői

Fotó: Az esemény Facebook-oldala

Bár mindketten bíznak abban, hogy nem így lesz, arról nincsenek teljesen meggyőződve, hogy a kormány változtat a hozzáállásán a demonstráció hatására. „A jelenlegi oktatásirányítás az elmúlt években mérhetetlenül makacs módon viselkedett, következetesen tartózkodott attól, hogy figyelembe vegyen bármilyen javaslatot, vagy éppen kritikát. Egyedül akkor mutatott némi kompromisszumkészséget, amikor a kritika mögött hatalmas tömegek sorakoztak fel. Bízom tehát abban, hogy minél többen leszünk a Parlament előtt, annál nagyobb esély van valamiféle változtatásra, vagy legalább valódi, nyilvános és korrekt szakmai egyeztetések lefolytatására, amelybe minden érintettet bevonnak” – mondja Viktor.

András úgy látja, az érintett döntéshozók nem fognak érdemben törődni az eseménnyel. Ugyanakkor szerinte most nem is az a legfőbb cél, hogy a kormánnyal tárgyaljanak: „A társadalom sokkal nagyobb részére szükség van, hogy változások történjenek az oktatásban. Sokkal fontosabb, hogy realisták maradjunk és megpróbáljuk először felhívni a figyelmet az oktatás elavultságára és szellemileg felkészülni a változásra. Az lenne jelenleg a legjobb, ha elindulna egy párbeszéd.”

Gyetvai Viktor

Gyetvai Viktor

 

A diákok között egyébként már most elindult a párbeszéd: a szervezők pár napja közzétettek egy videót, amelyben fiatalok mondják el, mi a problémájuk a jelenlegi oktatási rendszerrel, és a Facebookon-esemény alatt is egyre többen írják le, szerintük min kellene változtatni. Legtöbben a túlterheltséget említették, de sokan panaszkodtak a heti óraszámokra, és az ebből fakadó szabadidőhiányra is. Volt, aki azt írta, hogy azért áll ki 19-én, hogy „ne laikusok hozzanak kivitelezhetetlen törvényeket a magyar oktatásban”.

Ne menj suliba - demonstrálj az oktatásért #január19-én!

Ne menj suliba - demonstrálj az oktatásért #január19-én!

A demonstrációhoz már több civil szervezet is csatlakozott, és a tanári szakszervezetek is pozitívan reagáltak, támogatják az ügyet. Pártok csatlakozását viszont nem fogadnák el a szervezők, mert szerintük ez egy pártpolitikán felüli kérdés. Gyetvai Viktor azt mondja, hogy „az oktatás átalakításakor négyéves ciklusokban nem is lehet gondolkodni, hiszen annyi idő alatt nem hoz eredményt egy rendszerszintű átalakítás. Ehhez konszenzusos oktatáspolitika, évtizedekre előre tervezés kell, ahogyan azt több ország korszerű oktatási rendszerének kialakításakor is tették.”

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.