Feljelentések Princz Gábor ellen
Az Állami Számvevőszék nem viccel. Ne is tekintsük tehát humoros évfordulós ajándéknak azt, hogy Princz Gábort éppen postabankos paradicsomából való kiűzetésének egy éves évfordulója alkalmából jelentette fel az ÁSZ, oly bátran, ahogyan előtte addig senkise. (Arról pedig most nem illik beszélni, hogy korábban Princz tört borsot a számvevők orra alá, amikor az övénél államibb bankok felé tessékelte őket, midőn azok nála akartak szimatolni.)
Az ÁSZ a hatodik feljelentő a sorban: most már tényleg csak az APEH és Numizmata Nagypáholy hiányzik. Azok az állami szervezetek ugyanis, amelyek közelében van postahivatal, már mind eljutatták valamelyik kapitánysághoz a maguk leiratát. Az APEH-nak tavaly óta saját nyomozóhivatala van, és csodálkoznánk, ha ezen a bonyolult ügyön nem dolgozna legalább egy-két zugaranyvásárló. Az adóhivatalnak már csak azért is lépnie kellene, mert a korábban feljelentést tevők csak az ő szakterületébe eső BTK-paragrafust hagyták meg. Princzet és társait, illetve az őket fedő "ismeretlen tetteseket" már csak adócsalással és saját, illetve más nemi szervének köztéren való mutogatásának bűntettével nem vádolták a fehér gallérban elkövethető bűncselekmények közül. Minden más megvolt.
Feljelentés-áradat
Princz meghurcolása ügyében azonban nem volt mindig ilyen tettre kész a rendőrség, s ebben valószínűleg nem a vízügyi problémák akadályozták. Ezt látszik alátámasztani, hogy a volt elnök-vezérigazgatót információnk szerint egyszer már a Központi Bűnüldözési Igazgatóság (KBI) is, szaknyelven szólva, látókörébe vette, igaz, a KBI nyomozása nem került nyilvánosságra, hiszen azt még a Horn-kormány idején, és az elnök-vezér leváltása előtt folytatta.
A rendőrséghez először az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet (ÁPTF) fordult, ők még szeptember végén - Princzék leváltása után két hónappal - tettek bejelentést. Az első igazi feljelentést a PM eszközölte február elsején. A hivatalos kommentárok szerint azért kellett ennyit várni a felelősségrevonás megindításával, hogy felderíthessék, mi folyt a bankban. A PM állítólag valamivel kevesebbet közölt a rendőrséggel, mint az ÁPTF négy hónappal azelőtt. A Postabank új vezetése úgy két hét múlva kontrázott. A PM ugyanis csak Princz Gábor és ismeretlen tettesek ellen tett feljelentést, a megújult bank már "Princz és társai" ellen. Ráadásul a PM csupán vétségekkel - igaz, azok sorozatával - gyanúsította a menesztett bankvezetést, míg a pénzintézet igazi bűntettet talált, a hűtlen kezelést (ilyet az követ el, aki "idegen vagyon kezelésével megbízott kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz"). Rekontra az ÁPV Rt.-től március 4-én: feljelentés ismeretlen tettes ellen, és a hűtlen kezelést már minősítik is, mivel szerintük különösen nagy vagyoni hátrányt okozott. Szubkontra: a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) megerősíti a Pénzügyminisztériumot és a Postabankot, hogy helyes volt a feljelentésük, majd július kilencedikén megteszi a magáét, ezúttal ismét Princz és társai ellen. Az ultimó egy hónap múlva: az Állami Számvevőszék is feljelentést tesz augusztus 10-én, immáron személyre szabottan, és ügyletenként. A gyanú sikkasztás és tartozás kezelésének elvonása - valódi bűncselekmények, igazi csemegék. Állítólag néhány tízmilliós ügyletek is szerepelnek a feljelentésben, így hát az ÁSZ-nak valóban kellett pepecselnie egy darabot: egy milliárdokat forgató bankban ezek aprócska összegnek számítanak.
A rendőrség szeptembertől tavaly év végéig még hárított: az ÁPTF bejelentésével az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) nem akart foglalkozni. Februárban már csak a buta budapestiek gondolták úgy, hogy nyomozás-kiegészítést rendelnek el a pénzügyminisztériumi feljelentés után. Az ORFK harmadnapra átvette az ügyet, és azonnal elrendelte a nyomozást, mégpedig a legkisebb büntetési tétellel sújtott cselekmény (gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése) alapján, és ismeretlen tettes ellen. A nyomozás azóta tart, az ÁSZ feljelentése kivételével minden ügyet egyesítettek. Utóbbit még azért nem csapták a többihez, mert túl konkrét: a számvevők szerint banktitkokat tartalmaz, ezért titkosnak minősíthető, és így nem egyesíthető egy nyíltan folyó nyomozással. Az egyesítésről tárgyalnak, de ez úgyis tökmindegy, egy ügyosztály dolgozik a Postabankon. Az ügy egyébként jól halad, mint Garamvölgyi László, az ORFK sajtószóvivője a MaNcsnak elmondta, a szakértői vizsgálatok tartanak. Kollégái már nyomoztak, tanúkat is hallgattak meg, de most a szakértői jelentésekre várnak. Garamvölgyi szerint egyébként könnyen elképzelhető, hogy idén nem zárul le a nyomozás, és az ügy csak jövőre kerül át az ügyészséghez.
Még a kő is megszólal, ha
Princz Gábort egyszer hallgatták meg gyanúsítottként. A rendőrök szerint Princz félrevezette az igazgatóságot és a közgyűlést, de az exvezér szerint ő mindent elmondott mindenkinek a bank valós helyzetéről. Princz - mint ügyvédjétől, Nehéz-Posony Istvántól megtudtuk - továbbra is kitart amellett, hogy nem követett el bűnt. (Ezt párszor már megüzente kávéházi száműzetéséből.) A volt elnök-vezért egy-másfél órán át hallgatták meg, adminisztrációval, kávékínálással, Icukával és az összes rendőri körmondattal együtt. Más vádpont másfél óra alatt nem hangzott el. Garamvölgyi László szerint ez nem jelenti azt, hogy ne nyomoznának a többi pontok szerint is: a rendőrség időközben változtathat a gyanúsításon.
Az mindenesetre tény: Princz Gábor ellen augusztus végéig az a négy szervezet, amelyeket a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára erre felkentként február elején megnevezett, feljelentést tett. Valamint: láttunk mi már bankárt ha nem is épp közvetlen politikai, de társadalomtechnológiai okokból lecsukva ebben az országban. A Princz elleni feljelentés-áradatban is mintha nem kizárólag szakmai szempontok dominálnának. A rosszindulatú feltételezések szerint Princz bűnhődése inkább a kormány, meg a mindenkori büntetőhatalom érdeke, mint a társadalomé. Nehéz-Posony István például némi koreográfiát lát az eseményekben, de hát ő bajosan is mondhatna bármi mást.
Menekülési útvonalak
A Kunos-ügy egyik kínos következménye az, hogy az esetleges bírósági döntés után sem lehet biztos abban az ember: vajon követett-e el Princz bűnt, avagy sem. Az azonban valószínűtlennek tűnik, hogy valaki, bárki 158 milliárdot direktbe el bírjon bugázni ebben az országban. A volt elnök-vezér legnagyobb hibája feltehetőleg nem az volt, hogy mindenféle szerződéseket meg összegeket osztogatott szét. Hanem hogy nem tudott bankot vezetni; vagy legalábbis sajátos elképzelései voltak erről a szakmáról. És éppen az előbbieknek köszönhette, hogy akkor is a helyén maradhatott, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a Postabank helyett inkább a Moulin Rouge-t kellett volna rábízni. Mulatni ugyanis baromira tudott Princz Gábor, aminek köszönhetően jó pár évig takargathatta a bank hiányosságait.
Princz cukrászdai száműzetése hosszú hónapjai alatt megpróbált harcolni a korábban általa támogatott Happy End Kft-vel, meg az ő PR-szakértelmükkel. Nem túl nagy sikerrel. Nyilatkozataiban ugyanazt ismételgette; szinte minden újabb feljelentés után megszólalt, de igazi kérdésekre egyáltalán nem válaszolt, csak a saját verzióját hajtogatta ("a bankban nincs hiány, a döntések közösek voltak, a kialakult helyzetért olyan csoport okolható, amely őt és a bankot akarta tönkretenni, illetve a bank rossz működése a tulajdonosok döntésének hibája"), megesett, hogy papírból olvasott fel, barátjának és üzleti partnerének nyilatkozott, vagy a kemény kérdésekre az interjú lemondásával fenyegetett. Princz folyamatosan tagadta, hogy politikai bomba lenne a kezében. Bár beszélik, az SZDSZ-nek egy-két dossziét átadott a Simicska-Gansperger-Kaya Ibrahim-Josip Tot cégek ügyeinek alapos felderítéséhez. Azt is mondják, hogy fejben, netán kis kockás füzetben őrzi a VIP-esek nevét, és a megjelent névsorok tőle származnak. A buta Princz éppen azokat buktatja le, akik - amikor kormányon voltak - segítettek neki: no persze. Ráadásul VIP-lista nem létezett - ezt már elmondták a Postabank vezetői. Princzen kívül csak az tudhatott a kedvezményes szerződésekről, aki egy vizsgálat során hozzáfért a bank adatbázisához, és rákeresett a nevekre. A VIP-ügyletek éppen a Kehi vizsgálatának lezárása környékén bukkantak fel, és éppen a Fidesz-frakció volt oly bátor, hogy kijelentette, náluk senki sem kapott kedvezményt. (A frakció minden tagja ezután felhatalmazta a Postabankot, hogy hozza nyilvánosságra, ha neki volt kedvezményekre jogosító szerződése. A családtagok, a cégek, az érdekeltségek szóba se jöttek.) Az információ tehát inkább származhat kormánykörökből, mint Princztől.
Üzlet, mint (csöppet sem) rendesen
A Postabank új vezetése mindenesetre kénytelen volt egy népes csapatot megbízni azzal, hogy tíz évre visszamenőleg nézze át: hol tértek el a piaci ártól a személyes hitel-, betét-, és értékpapír-adásvételi szerződések. A lista készül tehát. Viszont titkos lesz; a szerződéseket az ősszel módosítják, ha az ügyfél is beleegyezik. A bank vezetése addig és azután sem kíván nyilatkozni az ügyről többször, hiszen ez csak rontja az üzletet. Mint ahogy minden, a Postabankról szóló hír csak a konszolidáció megtérülésének esélyét csökkenti.
A Postabank új menedzsmentje felkért egy piackutató céget, vizsgálja meg a pénzintézet megítélését. Eszerint a korábban legnépszerűbb bankot ma a legnagyobb arányban utasítják el a polgárok. Urbán László, a Postabank vezérigazgató-helyettese szerint az ilyen mértékű elutasítás nem a jelenlegi helyzetben, hanem középtávon hozza nehéz helyzetbe a társaságot. Nyereséget tudnak termelni, jó konstrukciókat képesek kialakítani most is. (Valószínűleg a múlt lezárásában immáron negyedik mérföldkövet jelentő e heti közgyűlésen erről is beszámolnak majd.) Valóban jól működő, megfelelő nyereséget produkáló céggé ugyanis csak akkor tudnak válni, ha növekednek, ehhez viszont ügyfeleik számának gyarapodására van szükség. Ez viszont nem sikerülhet úgy, ha a nem postabankos ügyfelek mindenki máshoz szívesebben fordulnak, mint hozzájuk. A vezérigazgató-helyettes szerint megoldást az jelentene, ha véget érne a Postabank körüli híráradat, és a pénzintézet neve nem keveredne össze a büntetőeljárással. Megpróbálták a régi Postabankot az újtól elkülöníteni, de a logováltással sem sikerült nyilvános cezúrát húzniuk. Így hát Urbán szerint meg kellene fontolniuk a tervezettnél gyorsabb privatizációt is. Szerinte egy évvel előrehozva, akár már jövőre be lehetne vonni az új stratégiai partnert, hogy új néven immár valóban lezárják a múltat. Ötödször és talán végleg.
Ám ha ez a gondolat helyes (és annak tűnik), vajon kormánypárti politikusok miért fűtik fel állandóan a Postabank-ügyet? Miközben tudják, ez kifejezetten rosszat tesz a rájuk bízott, vagyis az állami tulajdonban lévő pénzintézetnek? Idézzük fel a Királynő alakját az Alice Csodaországban című meséből. Miközben Alice, a Királynő és a Király kriketteznek (vagyis flamingókkal ütik a sündisznókat), a Királynő mindenkinek le kívánja üttetni a fejét, aki rosszul játszik. Fél óra múltán már csak hárman maradnak. Kérdés persze, hogy egyenértékű-e a politikai lefejezéssel, ha valaki a Postabankkal került kapcsolatba. Akkor biztosan nem, ha a bank ügye nem lesz ügy, és Princz Gábor nem lesz bűnöző.
Alice álma egyébként úgy végződik, hogy a lepény ellopása ügyében indított per a végén a Király felszólítja az esküdteket: vonuljanak vissza ítélethirdetésre. "Előbb végre kell hajtani az ítéletet, csak azután lehet kihirdetni - szólt közbe a Királynő. - Ostoba szamárság! - kiáltott Alice. Vád és ítélet nélkül nem lehet büntetést végrehajtani!"
Várkonyi Iván
