Felmentõ ítélet a Nyírfa-perben
Egyedül a titkárnõt - a negyedrendû vádlottat - marasztalták el a katonai bírák, mert felettese szóbeli és nem írásbeli utasítására másolta át a Nyírfa-jelentéseket egy olyan mágneslemezre, amelyik nem volt "iktatva".
A bíróság nem vizsgálta, hogy ki szivárogtatott ki elõször információkat a Nyírfa-dossziéból, és a bíró elmondása szerint azzal sem foglalkoztak, hogy az ügy kirobbantásának - máig tisztázatlan - körülményeit milyen politikai érdekek motiválták. Csak arra voltak kíváncsiak, hogy Földi László és három társa sértett-e államtitkot, és kezelt-e adatot jogosulatlanul.
Keleti emberünk
A most 42 éves Földi László már vagy húsz évvel ezelõtt elkezdett adatokat kezelni: már tanárképzõ fõiskolás korában beszervezték. Pályája ezután meredeken ívelt fölfelé, 1993-ban már az Információs Hivatal mûveleti igazgatója és ezredes. Ebben a pozícióban bízták meg a Nyírfa-akció irányításával 1995 elején, miután a határõrség az Információs Hivatal (IH) segítségét kérte a keleti határ menti térség korrupciós kapcsolatainak, a csempészet és a szervezett bûnözés felderítésére. A határõrség arról panaszkodott, hogy saját csatornáikon keresztül hiába hívják fel a figyelmet a térségben folyó gyanús tevékenységekre, jelzéseik nem találnak értõ fülekre, adataik valahol rendre elakadnak.
Földi elvállalta a feladatot, és 1995 februárjában szóbeli utasítást adott ki a Nyírfa-akció megindítására. Hírszerzõinek azt a célt tûzte ki, hogy ellenõrizzék a Kelet-Magyarországon mûködõ külföldi gazdasági érdekeltségeket. Földi azt állítja: nem célirányosan akartak információkat szerezni, csak annyit vállaltak el, hogy hírszerzõ kapcsolataikon keresztül összegyûjtik és továbbítják a jelzéseket.
Másfél éven át szorgalmasan gyûjtötték-gyûjtögették az apró részleteket, információkat a Nyírségben, mint méhecske a mézet. Az operatív tisztek több mint 1700 oldalnyi fogalmazványt írtak. Földi szerint a folyamatosan érkezõ jelentéseket még Szabolcs megyében feldolgozták, az adatokat pedig átadták az illetékes hatóságoknak, a rendõrségnek, határõrségnek és természetesen az Információs Hivatalnak. Politikusokat is érintõ adatok közül azonban nem sok jutott ki a hivatalból. A kormány kapott ugyan néhány fülest a feketegazdaság térnyerésérõl és idegen érdekek érvényesítésérõl, de ezek a dokumentumok egyáltalán nem szóltak a szervezett bûnözés politikai kapcsolatairól.
Így ment ez 1996 novemberéig, amikor Nikolits István, a Horn-kormány titkosszolgálatokat felügyelõ tárca nélküli minisztere névtelen bejelentést kapott, miszerint az IH jogosulatlanul információkat gyûjt politikusokról. Máig nem tudni, ki volt az a szerény ember, aki név nélkül, diszkréten jelezte: a nyírségi dzsémszbondok túllépték hatáskörüket. Nikolits átnézte a Nyírfa-jelentéseket, azonnal belsõ vizsgálatot indított (ez végül megállapította, hogy néhány hírszerzõ "a belsõ munkavégzési szabályok teljes figyelmen kívül hagyásával, értelmetlen, pletykaszintû információkat halmozott fel"), és felmentette az IH fõigazgatóját, Kocsis Kálmánt.
Nevek
Azt, hogy a következõ négy hónapban mi történt, egyelõre homály fedi. Nikolits 1997. március 13-án feljelentést tett a katonai ügyészségen jogosulatlan adatkezelés és államtitoksértés miatt; a miniszter azt állította, hogy az adatgyûjtést mindössze néhány tiszt kezdeményezte, és hogy az akció fölösleges volt. (Más vélemények szerint Nikolits nagyon szerette volna centralizálni a különbözõ titkosszolgálatok irányítását és kiterjeszteni kabinetjének hatalmát, a Nyírfa-jelentések pedig kiváló alkalmat adtak az IH vezetésének elmozdítására. Ezt a verziót támasztja alá az a tény is, hogy még egy nap sem telt el a belsõ vizsgálat elrendelése után, máris megszületett a fõigazgató felmentésérõl szóló javaslat.) Nikolits csak ezt követõen, március 19-én tájékoztatta a parlament nemzetbiztonsági bizottságát a történtekrõl. Két nappal késõbb két napilap is beszámolt arról, hogy az IH politikusokat figyelt meg a keleti országrészben. Március 25-én pedig már személyesen Nikolits tájékoztatta a nyilvánosságot, hogy a Nyírfa-jelentésben tizenhárom MSZP-s képviselõ neve (például Baja Ferenc, Gál Zoltán, Pál László, Szekeres Imre, Máté László) szerepel, és a terjedelmes dossziéban megtalálható Kónya Imre (MDNP), Soós Károly Attila, Kuncze Gábor, Lotz Károly (SZDSZ) és Tölgyessy Péter neve is. Ám részletes adatok helyett csak nyilatkozatháború következett arról, hogy ki szivárogtatott ki elõbb adatokat: Nikolits István (állítólag ez a név is szerepel a Nyírfa-dossziéban) vagy Kónya Imre, a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. A szócsatában senki sem mondott semmi érdemit, csupán egyetlen lényeges momentum derült ki. Az, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság nem a teljes Nyírfa-anyagot kapta meg, és ötven oldal máig hiányzik az 1700-ból. Földi szerint a dosszié majdnem fele olyan adatokat tartalmaz, amelyek terhelõek lehetnek több politikusra és közéleti személyiségre nézve. Az ezredes továbbá váltig állítja, hogy a jelentésekben leírt információk többsége bizonyítható.
Vádirat
A Katonai Ügyészség idõközben megszüntette a jogosulatlan adatkezelés miatt Földiék ellen elrendelt nyomozást, s vele együtt vétlennek találta az akkor már kirúgott fõigazgatót és helyettesét is. Csak a mágneslemezre másolási ügyben folyt tovább az eljárás. A parlament nemzetbiztonsági bizottsága is befejezte tényfeltáró vizsgálatát, és hatpárti konszenzussal egy semmitmondó jelentést tett közzé. Nikolits viszont hirtelen felindulásában csaknem harminc embert rúgott ki az Információs Hivatalból. Talán sohasem dagadt volna ekkorára az ügy, ha Földiék tudomásul veszik a nagyfõnök döntését, és szép csendben elmennek valahova máshova adatokat kezelni. De nem mentek el, inkább munkaügyi pert akasztottak a hivatal nyakába. A Nikolits által kinevezett új információs fõigazgató, Szász József válaszképpen fellebbezést nyújtott be a Katonai Ügyészség nyomozást megszüntetõ határozatára, és ekkor kisebbfajta csoda történt: a Katonai Ügyészség újra megvizsgálta az iratokat, amelyeket egyszer már tüzetesen átnézett, és a semmibõl hirtelen egy komplett vádirattal állt elõ Földi és három társa ellen. A per még a Horn-kormány alatt kezdõdött el, és a Fidesz-kormány alatt zárult megjelenésünk hetében felmentéssel.
A per maga
A vádirat, akárcsak minden a Nyírfa-ügyben, titkos. Csak az ítélet indoklásából lehet arra következtetni, hogy a jogosulatlan adatkezelés vádja arra vonatkozott, hogy Földiék hatáskörüket túllépve, politikusok adatait jegyezték fel (Nikolits szerint ez az elhárítás dolga), míg az államtitoksértés vádja a Nyírfa-dosszié szabálytalanul történt mágneslemezre másolására utalt. A jogosulatlan adatkezelés vádját bizonyítottság hiányában, az államtitoksértés vádját pedig bûncselekmény hiányában vetette el a katonai bíróság. A bíróság indoklásában megemlítette, hogy a Nyírfa-akció még a nemzetbiztonsági törvény 1995-ös hatálybalépése elõtt elkezdõdött (addig csak a rendszerváltáskor hozott átmeneti jogszabályok és csak nagy vonalakban szabályozták a titkosszolgálatok hatáskörét). De most sincs ez másképp. Létezik ugyan a nemzetbiztonsági törvény, de máig nem készült hozzá egyetlen végrehajtási utasítás sem. Tehát még ma sem világos, hogy a különbözõ feladatokra fenntartott titkosszolgálatok meddig mehetnek el, ha adatszerzés közben politikusba botlanak, mint ahogy az sem tiszta, hogy milyen eszközöket használhatnak ilyenkor, és miként kell kezelniük a megszerzett információkat. A katonai bíróság mindenesetre veszélyesnek tartaná, ha olyan gyakorlat terjedne el, hogy minden politikust kompromittáló információt automatikusan meg kellene semmisíteniük a hírszerzõknek.
A Fidesz-kormány hatalomra kerülése után megtörte hallgatását Vass István hírszerzõ tiszt is, a Nyírfa-dosszié legtermékenyebb beszállítója. Vass úr fõleg konzervatív lapoknak nyilatkozott, többek között olyanokat, hogy sokaknak lesz még álmatlan éjszakájuk a megfigyelési anyag miatt, mivel a politikusokkal kapcsolatos információk jó része bizonyítható. Vass István elmesélte azt is, hogy mennyire meglepõdött, mikor munkája során a célszemélyek mellett egyszer csak Nikolits kabinetfõnökére (és Horn Gyula egykori testõrfõnökére), Somogyi Tamásra bukkant. Részletekbe azonban nem bocsátkozott. Csak annyit mondott, hogy Somogyi Tamásra még komoly, nehéz percek várnak. Baja Ferencrõl sem akart sokat fecsegni. (Baja annak a hirtelen meggazdagodó Zefirusz Kft.-nek volt felügyelõbizottsági tagja, amelyik néhány év alatt mesés ingatlanvagyonra tett szert. A rendõrségi aktákban viszont már nem szerepel a volt környezetvédelmi miniszter neve.) Földi László is meglepte az ügy iránt érdeklõdõ rajongókat egy kis csemegével, és egy tévés interjú során sokatmondóan nem cáfolta a riporter felvetését: összefüggés van-e Baja másik botránya, a zsurki vodkagyár szabálytalan támogatása és Földi kijelentése között, miszerint igen magas szinten fonódott össze a szervezett bûnözés a politikával.
Nem sok
A Nyírfa-dossziék tartalmáról körülbelül ennyi tudható, és nem több. Vass úr beszélt még határõr zászlósok által nagy számban látogatott exkluzív klubról, ahol százezer forint a havi tagdíj, és emlegetett gazdaságilag aktív volt KGB-s tiszteket is. A Nyírfa-dosszié tartalmáról ezenkívül csak homályos utalások, találgatások hangzottak el. Az ügy már két éve kipattant, de ma sem lehet sokkal többet tudni, mint korábban. Az utóbbi idõben mindössze annyi történt, hogy Földi László felhagyott a hírszerzéssel, és az üzleti életben próbálta ki magát. Jó érzékkel elvállalta a kormány felügyelete alatt mûködõ Postabank biztonsági szolgálatának, a Defend Kft.-nek a vezetõi posztját, és nem utasította el azt a hitelt sem, amelyre szüksége volt a társaság tulajdonjogának megszerzéséhez. Balogh János meghurcolt hírszerzõ õrnagyot, még mint másodrendû vádlottat, Simicska Lajos APEH-elnök hívta maga mellé, és felajánlotta neki a kelet-magyarországi ügyek patinás tanácsadói posztját.
A Nyírfa-jelentések feldolgozása Nikolits fellépése miatt 1996 novemberében megakadt. Logikus feltételezés lenne azt gondolnunk, hogy ha a jelenlegi kormány talált volna - mondjuk egyes szocialista politikusokra nézve - terhelõ adatokat e dokumentumokban, már elõállt volna velük.
De a nagy leleplezések még váratnak magukra.
Kovács Róbert
