Magyar Narancs: A doppingszereket eredetileg mire találták ki?
Dr. Hollósi Miklósné: A lerobbant szervezet helyrehozatalára, műtét előtt vagy után, fiataloknak, időseknek. A Stanozolt, ami Ben Johnson kapcsán került a köztudatba, vérképzőszervi megbetegedésekre adják, a gyógyszerkönyvben így szerepel. A doppinglistával az a baj, hogy bár rengeteg teljesítményfokozó gyógyszer szerepel rajta, sok csak akkor kerül rá, ha már visszaéltek vele; abban a pillanatban, amikor valakinek kimutatják a szervezetében, elmeszelik az illetőt. A doppinglista tehát gyakorlatilag nem teljes.
MN: Előfordult már, hogy valakiben ilyen roboráló szert találtak, és műtétje nem lévén, nem szorult volna roborálásra?
HM: Igen, amikor a kínai úszónőknél dihidrotesztoszteronra bukkantak, a szer még nem volt a doppinglistán. Ennek az anyagnak az az érdekessége, hogy nem testidegen, tehát normál körülmények között is tartalmazza az emberi szervezet. Ha pluszként adagolják, már fokozza a teljesítményt.
MN: Női szervezetben is van dihidrotesztoszteron?
HM: Igen, tesztoszteron is, csak kisebb mennyiségben, mint a férfiaknál. Ezeknél a hormonoknál kettős a hatás, az egyik a közismert férfias tulajdonságokat okozza, a másik az izomtömeget növeli. Bármennyire szintetikusan állítják is elő, ezeket a hatásokat nem tudják szétválasztani. És az anabolikus szteroidok szedésekor tulajdonképpen a hormon mellékhatását használják ki. Általában a központi idegrendszerre ható szerek vannak doppinglistán. A sportlövők például használnak bétablokkolókat, amik megszüntetik a kézremegést, de egy másik sportágban kifejezetten rontanák a teljesítményt. Régebben a "célzóvizet" használták, de a versenyeken bevezették a szesztilalmat és a szondázást, aztán jöttek a bétablokkolók, amik tulajdonképpen szívritmus-szabályozó szerek. Nem mindegy, milyen nagyságú és természetű az erőfeszítés, és meddig tart. A tornában például, ahol a túlzott izomtömeg kifejezetten káros, nem is igen használnak szteroidokat. Ezért bizonyos anyagokat csak bizonyos sportágakban ellenőriznek. A legáltalánosabbak az anabolikus szteroidok. Azért terjedtek el, mert nagyon sokáig probléma volt a kimutatásukkal, ezt csak az elmúlt húsz évben sikerült megoldani.
MN: Mert?
HM: Nagyon hasonlítanak a testazonos hormonokhoz, tehát el kell őket tőlük különíteni, másrészt a vizelettel nagyon kis mennyiségben ürülnek. És az analízis vizeletmintából történik. Montrealban, az olimpián végeztek először ellenőrzést, lett is néhány pozitív szteroidminta, ami a sportnak rossz reklám volt, a gépnek annál jobb.
MN: Finomabb lett a gép, vagy teljesen más műszerrel próbálkoztak?
HM: Az utóbbi: akkor dobták be az új Hewlett Packard-generációt. Ma már mindenhol ilyenekkel dolgoznak, Magyarországon is. Az amerikai kémiában ők álltak rá biológiai anyagok vegyelemzésére, ezt a berendezést rendőrségi laboratóriumokban is használják. Mostanában viszont már megindult a harc a Finnegan céggel, nekik van egy új, nagy felbontású tömegspektrométerük. Ezzel a biológiai háttértől való jobb elkülönítés révén sokkal kisebb mennyiségeket is ki lehet mutatni. Ennek a gépnek köszönhető az utóbbi két év számos súlyemelőbotránya: nagyon sokan buktak le, bolgárok, törökök.
MN: Magyarok?
HM: Nem tudok róla. Mi ezt a nagy felbontású tömegspektrométert nem használjuk, pedig azzal bizonyos anabolikus szteroidokat a szedés abbahagyása után hat hónappal is ki lehet mutatni.
MN: Van nálunk a Finneganből?
HM: Nincsen. Az ára egymillió márka.
MN: A vízhajtó mire jó?
HM: Egyrészt azért szokták szedni, hogy híguljon a vizelet. Másrészt azokban a sportágakban, ahol fontos a súlycsoport, fogyasztáshoz használják, mérlegelés előtt.
MN: Peptidhormonok?
HM: Jellegzetes képviselőik a növekedési hormonok, ezek gyógyszerként növésben elmaradt szervezet gyógyítására valók. De borzasztó veszélyesek. Ennek a kimutatásával sokat dolgoznak, de egyelőre problémás a dolog. A szervezet maga is termel növekedési hormont, ezért ennek a megtalálása is nagyon nehéz.
MN: Külföldön ki tudják már mutatni a növekedési hormonokat?
HM: Külföldön sem. A kínai úszólány valószínűleg megúszta volna a doppingvizsgálatot, ha nem meszelik el a vámnál. Az anabolikus szteroidokkal kapcsolatban azt mondják a szakemberek, hogy tulajdonképpen fölöslegesek a drága vizsgálatok, a kokszoló versenyzőt egy pillanat alatt fel lehet ismerni. Nőknél azért veszélyes, mert a férfias tulajdonságokat erősíti fel, mélyül a hang, erősödik a szőrzet, férfiaknál viszont az a gond, hogy visszaszorítja a természetes férfihormon termelését. És az soha nem indul újra.
MN: De azt tudja, mi erre az orvosság?
HM: Na! Új nő?
MN: Már kitalálták a sportolók: a szteroidkúra után be kell nyomni egy nagy adag női hormont, és a szervezet védekezési reakcióként újra elindítja a tesztoszterontermelést. Mellékhatásként tönkremegy a máj meg néhány belső szerv.
HM: Ezt még nem is hallottam, tessék, tanulok. Nem hülyeség, meg is beszélem legközelebb az urológussal. Mert ide is jönnek olyanok, hogy néha teljesen megdöbbenek. A múltkor megjelent egy srác, azt mondja, végigcsinált egy Nerobol-kúrát, azóta nem áll föl. Hirtelen zavarba jöttem, nem is tudtam, miről van szó, hiszen mi csak a vegyelemzéseket végezzük, az illető valószínűleg tévedésből nyitott be ide. Ilyen tényleg van, és ez a veszélyes a doppingban: a fiú lenyomott egy háromhetes kúrát, amin sok testépítő már százszorosan túl van, és viszonylag bírják, a srácra pedig tényleg olyan hatással volt, hogy két-három hónapja nem jött össze neki. Az esetben talán egy pozitívum lehet: ha valakit 18 évesen ilyen élmény ér, az beijed, és talán nem teszi tönkre magát öt-tíz év doppingolással. A srácnál egyébként el is végeztük a saját szteroidprofil mérését, kiderült, hogy tényleg minimalizálódott a férfihormonszintje. Volt itt egy-két bodybuilder vizeletmintája: vagy századára le volt nyomva a saját tesztoszteronszintjük.
MN: Ezt nem lehetne indirekt bizonyítéknak használni?
HM: Voltak ilyen elképzelések, de ezt végül nem fogadták el.
MN: Ki nem fogadta el?
HM: Hát a Nemzetközi Olimpiai Bizottság.
MN: Előfordulhat, hogy valakinek szteroid szedése nélkül is kórosan alacsony a férfihormonszintje?
HM: Persze, vannak ilyen betegségek.
MN: De az nagyon ritka?
HM: Nyilván.
MN: Hogyan változnak a doppingolási szokások?
HM: Régebben nagyon sokan használták a stimulánsokat, például az Ephedrint. Aztán sorra kimutatták ezeket, le is álltak velük. Jöttek az anabolikus szteroidok, az utóbbi években megint van pár ephedrines lebukás.
MN: Nosztalgia?
HM: Nem, vannak olyan készítmények, amik táplálékkiegészítőként kaphatók. Két évvel ezelőtt egy atléta behozott nekem egy ilyet, Gas Up volt a neve, és rá volt írva, mahuang. Õ állította, hogy ezen kívül semmit nem szedett, mégis gondja volt a vizsgálatnál. Megnéztük a tablettát, hatalmas mennyiségű Ephedrin volt benne. Akkor derült ki, hogy a mahuang azonos az Ephedrinnel, kínaiul gyakorlatilag azt is jelenti. Elképzelhetőnek tartom, hogy Maradona teljesen jóhiszeműen fogyasztott valami táplálékkiegészítőt. Csak nem tudott kínaiul.
MN: Mi újság a növényi szteroiddal? A testépítők ezt várják csodafegyverként.
HM: A ginseng tartalmaz növényi szteroidot és stimulánst is. A növényi szteroid kémiailag hasonlít az emberire.
MN: Tehát nagyra növök majd, mint egy tölgyfa?
HM: A növények fejlődésében hasonló szerepük van, mint az emberében, az anabolikus szteroidoknak. Szó volt róla, hogy felveszik a doppinglistára, de pillanatnyilag áll az ügy. Olyan hatása biztos nincs, mint az anabolikus szteroidoknak.
MN: Nem hatékonyabb a vérvizsgálat, mint a vizeletminta?
HM: A lillehammeri olimpia óta vannak olyan sportágak, ahol a tesztoszteronmérést vérmintában végzik; a téli sportoknál használnak erythropoetin nevű hormont, ami a szervezet oxigénfelhasználását jelentős mértékben javítja. Ez előtt a vérdoppingot használták. Bizonyos szerek esetén előnyös, másoknál hátrányos a vér. A stimulánsok például sokkal kisebb koncentrációban kerülnek a vérbe. És a vérvizsgálatnál bármikor előfordulhatnak vallási, jogi problémák. Ami jobban kimutatható lenne vérből, az a növekedési hormon.
MN: Mi van, ha valaki felkatéterezi magának a szomszéd vizeletét?
HM: A vegyelemzéssel azt is ki lehet mutatni, hogy az anyag mástól származik. A Krabbe-ügynek épp ez volt az érdekessége: az edzőtáborban három versenyző ugyanazt a vizeletmintát adta le. A végén ugyan felmentették Krabbét, sikerült belekötni valamibe a mintavétel körül, de az már egy másik procedúra: bíróságok, ügyvédek.
Winkler Róbert
