Így, ahogy vagytok, takarodjatok! - mondjuk Pető Iván és Horn Gyula rendszerének. (...) Magyarországon ma mi akarunk tiszta demokráciát, felemelkedést, emberi méltóságot, szabadságot.
(Csurka István, Magyar Fórum, ´96. október 24.)
A számok, azok az átkozott számok: egy tisztességes MIÉP-tüntetés szerves része a számmágia. Nincs önmérséklet; a tudósítók lazán köpik a harminc- uszkve hatvanezres becsléseket - itt a populista mumus -, a szervezők menet közben ájulnak el önmaguktól, "soha még ennyien". De ezt nem is lehet máshogy művelni, ez a Nagy Számok Törvénye: törvényszerű nagyobb létszámot hazudni. Hogy is nézne ki: az új Magyarország születésekor mintegy tízezer fő volt jelen a téren, a többi rengeteg elfelejtette, hogy forradalom van. Raszputyin Cs. István, az úgynevezett politikus tömegeket mozgat. Mintha.
Mert ha a párt ennyit tud, akkor óvatosabbnak kéne lenni a "tényleges rendszerváltás" bejelentésével, mert ez nem az, István, ez egy pimf kis kormányellenes hőbörgés, tizenkettő sem ad ki egy tucatot. Így megy ez évek óta: októberi repülőrajt, Szabadság téri bemelegítés (idén: Köztársaság tér), nemzetiradikál kultúrműsor, a tévé bevétele (hogy legyen végre magyar), aztán Kossuth tér, a Parlament parkolója, "nem állunk meg félúton" - ez avval rímel, hogy pusztuljon -, ezaharcleszavégső, aztán nyomás haza. Most tényleg, megéri ez a hakni?
Fel kellene mérni ezeknek a kijáróknak a szociális és etnikai összetételét. Természetesen tudjuk, hogy az erre való puszta célzás is uszítás és antiszemitizmus.
(Csurka I., uo.)
Raszputyin Cs. István elhatárolódott a Szabó Albertéktől, műnácinak, operettnyilasoknak nevezte őket - fellélegzett a nemzet, tudni vélte végre, ki az igazi. A MIÉP természetesen nem rasszista, szélsőséges, antiszemita párt, a lapjában, a Magyar Fórumban nyilván teljesen véletlenül jelennek meg olyan cikkek, amikben esetleg antiszemitizmust vagy cigányellenességet lehet felfedezni: például, hogy ha valóban zsidóktól elrabolt arany van Svájcban, akkor el kell gondolkodni azon, honnan egy minoritásnak ekkora vagyon. Az október 24-i számban pedig véletlenül írta valaki azt, hogy a "cigányságot elítélő nézetek formálódásában sokkal fontosabb szerepet játszik a személyes tapasztalat", és - mivel Furmann Imre, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda vezetője szerint a rendőrségnek nyilvános felhívásaiban nem kellene utalni a keresett személy származására - a cikkíró véletlenül javasolja, hogy a "`cigány`, `kreol bőrű` vagy `sötét bőrű` megjelölés helyett alkalmazzák a `FISzNM` (Furmann Imre Szerint Nem Megnevezhető) formulát". Ja, a cikk - a Felhívás bűnpártolásra című - nyilván véletlenül kezdődik így: "A bűnözők emberi jogainak védelme fontos alkotóeleme a társadalom demoralizálásán munkálkodó szélsőséges liberálisok programjának." Tudod, hogy van, István, neked se eshetett jól, amikor azt mondták, hogy csak úgy elloptál huszonnyolcmilliót.
A privatizáció, ahogy ezek csinálják - hazaárulás.
(Csurka I., uo.)
Idén: az első lemezlovas egy szegény hülye dj volt.
Dénes János világpolitikai válságkontextusba helyezte ´56-ot, majd "itt, Kossuth és Rákóczi ölelésében" akart valamit művelni. Elmondta, Budapesten sok külföldi titkos szervezet működött, hogy csak kettőt említsünk: a szovjet elhárítás és az izraeli titkosszolgálat. A szovjet még elment, elvégre szomszédok voltak, vagy mi, de a zsidók, pfuj, pfuj, annál is inkább, hogy a leszármazottak a Magyarok Világszövetségét is, ugye, métely gyanánt rágják.
Aztán felszólalt egy lengyel is, inkább csak azért, hogy bizonyosságot nyerjen: a baromság nem nemzetspecifikum. Gip, gip, gurá!
Nem kell tehát csodálkozni, hogy a felelősségre vonás most rendre volt pártembereket és kékre főtteket talál el. Népieket egyszerűen nem találhat el.
(Csurka I., uo.)
"Magyar ez a parlament?", kérdezte Szabó Lukács, "Nincs rajta magyar zászló!". Fejes a langymeleg fosba, a nagytrambulinról. Aki felnézett, kénytelen volt megállapítani, hogy "van, ott leng". "Nincs", mondja Szabó. Tanácstalanság. A megoldás: "Van zászló, de milyen kicsi." Azért ettől hülyét lehet kapni rendesen.
János-Mária Le Pen zavarban volt: magyarok előtt csak nem ostorozhatja az ázsiai hordákat. Olvasott magyar történelmet inkább - Mohács: vereség és diadal -, és előadta magánszámát, a Nemzetek Európáját, egy integrációellenes gondolatkísérletet, és aprókat szteppelt hozzá. Jelenléte egyébként is zavart okozott a magyar szívekben, "Vivát, Le Pen!", "Éljen Le Pen, éljen Franciaország!". Ugyanakkor "Vesszen Trianon!". Le Pen elismerte, Trianon csúnya dolog volt, de ugyanakkor azt sem ígérte meg, hogy amikor ő lesz a világ elnöke, akkor majd visszaad mindent.
Ezért a tisztességes program nem is lehet ma más, mint hogy mindenestől ki kell cserélni mindent, elölről kell kezdeni a rendszerváltást, és meg kell büntetni mindenkit, aki részt vett a rablásban. Vissza kell venni a rablott vagyont, birtokolja akár külföldi, akár belföldi. Voltaképpen nem is szabad különbséget tenni. Nincs kegyelem a kajmán-szigeteki off shore cégek számára!
(Csurka I., uo.)
Amúgy persze nem tudni, mit képzelnek ezek a népek, amikor Le Pent vagy Raszputyin Istvánt hallgatják. Hiszik-e, például, hogy nem Magyarországon élnek, vagy hogy lehet helyette egy másik, és egyszer majd arra ébrednek: minden vissza van csinálva, mindenki megint egyformán szegény, Magyarország újra Nagy-, be van intve a Valutaalapnak és a Világbanknak? Hogy hadat kell üzenni a Kajmán-szigeteknek és el lehet venni a másét, mert majd igazságosan lesz elosztva?
Raszputyin István akkor lenne igazán fair, ha nem felejtené el befejezni történeteit erről az egész radikális-nemzeti fordulatról és egyéb maszlagokról. Hogy majd jól faszán kormányt buktattok utcán, csórikáim, "szinte minden eszközzel" (© Szabó Lukács), aztán, mivel nemcsak kormányt, de rendszert is dönteni kell, ezt a kormány - az alkotmány szellemében, mellesleg - nem hagyja: összetűzünk velük és ti szívtok. De hagyjuk ezt, gyerünk a szomszédra: vesszen Trianon, Erdélyt vissza! Persze, amilyenek a románok, nem aztat mondják majd, hogy nesztek, vigyétek - hanem nem adják. Harcolni kell érte. Azt úgy hívják: háború. Na, abban ti meg fogtok halni. A szigorú weekend-náci néni unokája is meg fog halni, és ha Erdély visszakerülne is, az unokája már hulla lesz, és az is marad. És sehol nem lenne egy boldog ember, se Erdélyben, se itt, menekültek lennének, meg háborús sírok. Ne ábrándozzatok, faszikáim - mondaná Raszputyin, ha becsületes lenne -, nem két hétbe telne a hadjárat. De Raszputyin hazudós szarházi.
Hát így higgyetek neki.
Makai József
