Ha az egészségügyi államtitkáron múlna, jönne az államosítás

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 14.

Belpol

A magasabb fizetéshez magasabb elvárások társulnak, ezt „tessék tudomásul venni”. 

Konferenciát szervezett Balatonfüreden a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség Balatonfüreden, ahol egyebek mellett felmerült a döntés, melynek értelmében megnövelték a munkaórák számát a szakrendelőkben hatról nyolcra. Így tovább csökkenhet a szakorvosok száma a rendelőkben, így Tóth Tibor, szövetségi alelnök azt kérte az illetékesektől, gondolják újra a döntést – írja a Népszava

Pásztélyi Zsolt, szövetségi elnök arról beszélt, hogy az idén nyáron emlegetett államosítás el is maradt, van esély arra az önkormányzati választások után, hogy erre sok kerül. De nagy esély van arra is, hogy az önálló szakrendelők szorosabb integrációra számíthhatnak a kórházakkal. 

 

„Ha rajtam múlna, lenne államosítás”

– fogalmazott ezzel kapcsolatban Takács Péter egészségügyi államtitkár. Úgy véli, ezt a kormány nem akarja, ezért tudomásul, hogy nem nem nyerhet mindig. Hozzátette, rendszerint újra előjön a centralizálás problémája, de az eddigi tapasztalatok alapján, ha a fenntartó laikus, az működési gondokat okoz.

 
 
Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára beszél a Magyar Vöröskereszt új véradóbuszának ünnepélyes átadásán Budapesten 2023. szeptember 8-án. A buszban több ágyon lehetséges a véradás, és a levett vér biztonságos tárolása is megoldott. A kormány 40 millió forinttal támogatta a beszerzést.
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
 

De reagált a hatórás munka eltörlésére is: „tessék tudomásul venni, hogy magasabb fizetéshez magasabb elvárások társulnak. Ma olyan magasak az orvosbérek, hogy meghaladják a nemzetgazdasági átlagkereset háromszorosát, ekkora luxust nem engedhet meg a költségvetés magának, hogy 6 órás munkáért 8 órás munkabért fizessen az orvosoknak”. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.