Fideszes propagandarendezvénnyé silányult a focikupa, amit Szöllősi meg akart nyitni Amerikában

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 14.

Belpol

Egy kellemes öregfiú tornára szálltak rá, hogy a haverokat az államokba utazással jutalmazzák. 

„Az un. Árpád Kupa évtizedekig egyfajta műkedvelő amerikai öregfiú focirendezvény volt ahol amerikaiak, köztük magyar származású amerikaiak is játszottak. Ezen sorok írója évtizedekkel ezelőtt részt is vett azon. Néhány éve az Orbán kormány diplomatái elhatározták hogy a műkedvelő fociösszejövetelből egyfajta propagandarendezvényt kreálnak és milliókat kezdtek folyósítani néhány amerikai aktivistának az un. Bethlen Alapon keresztül. Ez sokaknak itt Amerikában nem tetszett és nem jöttek el a rendezvényre” – írja George Lazar, az Árpád-kupa egykori résztvevője a Facebookon. 

Mint ismert, Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője nem kapott vízumot az Egyesült Államokba: Szöllősi Chicagóba készült, hogy megnyissa a kupát, de a nagykövetség megtagadta a diplomata vízumkérelmét, arra hivatkozva, hogy nem lát el közfeladatot. Természetesen az ügy óriási felháborodást keltett a kormánypárti nyilvánosságban, Gulyás Gergely miniszter a szerdai kormányinfón barátságtalan gesztusnak nevezte a dolgot. 

Lazar azt írja, hogy amikor kiderült, hogy nincse elég csapat a tornára, kiutaztattak magyar csapatokat Egerből, Szekszárdból. „Ekkor már az egykori amerikai öregfíú tornán az Orbán kormány által kiutaztatott baráti csapatok is játszottak. Idén az is kiderült hogy egyetlen amerikai szervezet sem hajlandó foglalkozni a »tornával« és a chicagói magyar konzulátus (Kovács Tamás főkonzul) szervezte meg azt, amelyen ma már alig vannak amerikaiak…

Néhány év alatt ez a kellemes amerikai öregfíú focitorna átvedlett egy az Orbán diplomaták által szervezett, gyakorlatilag fideszes haverokat amerikai utazással jutalmazó rendezvénnyé.

Idén a szerb-magyar barátság jegyében egy amerikai szerb kolostor focipályáján rendeznék meg azt állítólag szerb csapatok részvételével is. (Elvégre Orbán Viktor és Aleksandar Vucic jóbarátok és hát a keresztényi vonalat is be kellett szőni valahogyan hogy teljes legyen a kép.)” – fogalmaz George Lazar. 

Hozzátette, hogy egy Szöllősi által „bepalizott” pécsi csapat már el is indult az államokba. 

George Lazar bejegyzése itt olvasható. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.