Magyar Narancs: Rena gépkezelőként dolgozott, Péter szoftverfejlesztő. Egy társkeresőn ismerkedtek meg.
Gulyás Péter: Rena egy közvetítőn keresztül érkezett és egy autóipari cégnél helyezkedett el, ABS-kockákat – blokkolásgátló nyomásszabályozó modulokat – szerelt össze leginkább. A saját munkahelyemről nem szeretnék többet megosztani.
MN: Miért Magyarország mellett döntött?
Gulyás Rena: Tajvanra és Magyarországra jelentkeztem. Sikerült Tajvanra is eljutnom, de szerettem volna egy új helyet kipróbálni, és a leggyorsabban Magyarországra lehetett eljönni. Nem is volt nehéz ideköltözni, a közvetítő mindent fizetett. A szállásom is ingyen van, ahol egy szobára két ember jut. A nyelv viszont nagyon nehéz.
MN: Mennyire láttak bele, jelentős szerep jut a vendégmunkásoknak a magyar munkaerőpiacon?
Gulyás Rena: A cégemnél mintegy hatezer vendégmunkás dolgozik, közöttük indiaiak, indonéziaiak, filippínók, oroszok és ukránok is, utóbbiak egyébként barátságosak egymással.
Gulyás Péter: Körülbelül erre van rálátásunk. Egy-két ismerősünk van, akik vidéken kaptak állást, például húsüzemben.
MN: A tendencia korábban az volt, hogy az akkumulátor- és autóipari cégekhez érkeztek, de ma már a szolgáltató szektor legtöbb szereplőjénél feltűnnek.
Gulyás Péter: Én is vidékről származom, és az egyik ismerősöm megosztotta velem, hogy az egyik nagyobb pékségben – ahol ő is dolgozik – már vendégmunkásokat foglalkoztatnak. Filippínó kollégái is vannak, akiket nagyon szeretnek, mert lelkiismeretesek, szorgalmasak.
MN: A beszámolók szerint a távol-keleti vendégmunkások gyakorlatilag a modern társadalom rabszolgái. A cégek arra építenek, hogy mivel nincs itt a családjuk, a végletekig lehet őket terhelni.
Gulyás Péter: Rena munkahelyén négy műszakban dolgoznak, azaz két tizenkét órás műszakot két nap pihenés követ. A túlórát nem várják el, de vállalhatnak, és szívesen adnak annak, aki jelentkezik. Nőként nem végzett nehéz fizikai munkát, nem kellett súlyokat emelgetnie, maximum egy-egy ládát. Ugyan állómunkája volt, de nem uralkodtak embertelen körülmények a gyárban.
MN: Korábban azt nyilatkozta, hogy Rena gyári munkásként itthon annyit keresett, mint a hazájában egy diplomás gyógyszerész.
Gulyás Péter: A gyógyszerész konkrét személy, egy közös ismerősünk. A Fülöp-szigeteken elhelyezkedve keresett egy picit kevesebbet, mint az itteni gyári dolgozók a szalag mellett vagy gépkezelőként. Ez utóbbi körülbelül nettó 350 ezer forint, egyébként kevesebb, mint korábban, ugyanis januártól megvonták tőlük az adókedvezményeket. Azelőtt mindennel együtt, némi túlórával, nehezen, de meg tudták keresni a félmillió forintot.
MN: Rena azért jött Magyarországra, hogy támogassa a családját otthon. Velük mi a helyzet?
Gulyás Rena: Jól vannak, vidéken laknak a rokonaimnál.
Gulyás Péter: A Fülöp-szigeteken két nagyváros van, északon a főváros, Manila, és délen Davao. Rena családja egy magyar viszonyokhoz mérten kisvárosnak mondható településen él. A gyerekei együtt vannak a nővérével, az ő gyerekeivel és még másokkal, ami egyébként kint teljesen megszokott. Jellemzően együtt marad a család, egy-két generáció, közösen nevelik a fiatalokat, segítik egymást. Nemcsak az anyagi körülmények rosszak, hanem a munkanélküliség is óriási.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
