Interjú

„Ha az emberek tudnák”

Gulyás Rena és Gulyás Péter a kitoloncolás veszélyéről

Belpol

Magyar apa, filippínó vendégmunkás anya és egy három hónapos baba. Az idegenrendészet határozata értelmében a nőnek el kell hagyni az országot, mert nem végez ténylegesen munkát. Ha jogi úton sikerülne érvényt szerezni a maradásnak, akkor az precedenssé válna – azt pedig a kormány nem akarhatja.

Magyar Narancs: Rena gépkezelőként dolgozott, Péter szoftverfejlesztő. Egy társkeresőn ismerkedtek meg.

Gulyás Péter: Rena egy közvetítőn keresztül érkezett és egy autóipari cégnél helyezkedett el, ABS-kockákat – blokkolásgátló nyomásszabályozó modulokat – szerelt össze leginkább. A saját munkahelyemről nem szeretnék többet megosztani.

MN: Miért Magyarország mellett döntött?

Gulyás Rena: Tajvanra és Magyarországra jelentkeztem. Sikerült Tajvanra is eljutnom, de szerettem volna egy új helyet kipróbálni, és a leggyorsabban Magyarországra lehetett eljönni. Nem is volt nehéz ideköltözni, a közvetítő mindent fizetett. A szállásom is ingyen van, ahol egy szobára két ember jut. A nyelv viszont nagyon nehéz.

MN: Mennyire láttak bele, jelentős szerep jut a vendégmunkásoknak a magyar munka­erőpiacon?

Gulyás Rena: A cégemnél mintegy hatezer vendégmunkás dolgozik, közöttük indiaiak, indonéziaiak, filippínók, oroszok és ukránok is, utóbbiak egyébként barátságosak egymással.

Gulyás Péter: Körülbelül erre van rálátásunk. Egy-két ismerősünk van, akik vidéken kaptak állást, például húsüzemben.

MN: A tendencia korábban az volt, hogy az akkumulátor- és autóipari cégekhez érkeztek, de ma már a szolgáltató szektor legtöbb szereplőjénél feltűnnek.

Gulyás Péter: Én is vidékről származom, és az egyik ismerősöm megosztotta velem, hogy az egyik nagyobb pékségben – ahol ő is dolgozik – már vendégmunkásokat foglalkoztatnak. Filippínó kollégái is vannak, akiket nagyon szeretnek, mert lelkiismeretesek, szorgalmasak.

MN: A beszámolók szerint a távol-keleti vendégmunkások gyakorlatilag a modern társadalom rabszolgái. A cégek arra építenek, hogy mivel nincs itt a családjuk, a végletekig lehet őket terhelni.

Gulyás Péter: Rena munkahelyén négy műszakban dolgoznak, azaz két tizenkét órás műszakot két nap pihenés követ. A túlórát nem várják el, de vállalhatnak, és szívesen adnak annak, aki jelentkezik. Nőként nem végzett nehéz fizikai munkát, nem kellett súlyokat emelgetnie, maximum egy-egy ládát. Ugyan állómunkája volt, de nem uralkodtak embertelen körülmények a gyárban.

MN: Korábban azt nyilatkozta, hogy Rena gyári munkásként itthon annyit keresett, mint a hazájában egy diplomás gyógyszerész.

Gulyás Péter: A gyógyszerész konkrét személy, egy közös ismerősünk. A Fülöp-szigeteken elhelyezkedve keresett egy picit kevesebbet, mint az itteni gyári dolgozók a szalag mellett vagy gépkezelőként. Ez utóbbi körülbelül nettó 350 ezer forint, egyébként kevesebb, mint korábban, ugyanis januártól megvonták tőlük az adókedvezményeket. Azelőtt mindennel együtt, némi túlórával, nehezen, de meg tudták keresni a félmillió forintot.

MN: Rena azért jött Magyarországra, hogy támogassa a családját otthon. Velük mi a helyzet?

Gulyás Rena: Jól vannak, vidéken laknak a rokonaimnál.

Gulyás Péter: A Fülöp-szigeteken két nagyváros van, északon a főváros, Manila, és délen Davao. Rena családja egy magyar viszonyokhoz mérten kisvárosnak mondható településen él. A gyerekei együtt vannak a nővérével, az ő gyerekeivel és még másokkal, ami egyébként kint teljesen megszokott. Jellemzően együtt marad a család, egy-két generáció, közösen nevelik a fiatalokat, segítik egymást. Nemcsak az anyagi körülmények rosszak, hanem a munkanélküliség is óriási.

 
Gulyás Rena és Gulyás Péter
Fotó: Sióréti Gábor 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.