Tessék a ponton helyett rendes hidat építeni Csongrádnál a Tiszán, hadd létesüljön állandó összeköttetés a 22 ezres csongrádi és a 32 ezres kunszentmártoni járás között – ezzel a javaslattal fordult a kormányhoz a csongrádi képviselő-testület augusztus 28-án.
Csongrádnál a Tisza túloldalán torkollik be a Hármas-Körös. A torkolattól délre, Szentes felé van híd 1903 óta. A Körös-torkolattól északra található Tiszazug felé 1896-tól 1944-ig fahíd, 1946 óta pontonhíd vezet Csongrádról a túlpartra. Fém úszóműveken álló, pallókkal borított, 7,5 tonna teherbírású alkotmány, amelyen egyszerre egy irányban haladhat a forgalom. Közlekedési lámpák működnek a két parton. Ha hajó jön, szét kell nyitni a pontont. Ősszel vagy magas vízállás esetén szintén szétbontják, hogy az uszadék ne tegyen benne kárt. Ez idő alatt motoros komp vagy dereglye közlekedik a két part között. Ködben egyik sem. Akiknek a túloldalon van dolguk, olyankor Kunszentmárton – a Körösön ott van a legközelebbi híd – és Szentes felé kerülnek vagy ötven kilométert.
Versenyképtelen járások
Az állandó hídról szóló előterjesztést két tanulmány egészítette ki. Az egyiket Malik László (Fidesz–KDNP) önkormányzati képviselő, építésztervező készítette, a másikat Fekete János, a KDNP helyi elnöke. Malik munkája (Vidék- ill. területfejlesztési terv Csongrád és a Tiszazug vonatkozásában) a „köldökzsinór”, a „fejlesztési tengely” és a „növekedési tengely” kifejezéseket használja a vágyott összeköttetésre. Ez nem tudományos munka, nem hatástanulmány, egy lakossági igény megfogalmazása. Malik vállalja, hogy álmodik: „Mert én még tudok és véleményem szerint indokoltan.” Azzal érvel, hogy ez a beruházás Csongrád és a túloldali Tiszazug fejlődéséhez nagyban hozzájárulhatna. Szabadon áramlana a munkaerő, a tőke, és a diákok is könnyebben utaznának Szolnok, Szarvas, Debrecen felé. Megjegyzi, hogy két sorstárs – két háttérbe szorult térség – fogna itt össze a természetes akadályt képező folyó két partján.
Malik szerint nem föltétlenül a pontonhídnál kellene állandó hidat építeni, jobb lenne úgy, ha a csongrádi ipari területnél lévő körforgalomhoz csatlakozna. A Tiszazug területén praktikus lenne építeni a hídig egy másodrendű utat, amely a kunszentmártoni autópálya-felhajtóig vezetne. A Tiszazugon áthalad az M44-es, amelynek Kunszentmárton közelében és Tiszakürtnél van felhajtója. Ezzel Csongrád is negyedórányi távolságra kerülne az M44-estől. Elérhető lenne a városból a túloldalon a többi közt Szelevény (924 lakos), Csépa (1581), Tiszasas (985), Cserkeszőlő (2101), Kunszentmárton (7159). A kilencezres Tiszaföldvár 35 kilométerre lenne közúton, a tizenötezres Szarvas is csak 46 kilométerre. Ennek azért lehet jelentősége, mert a Csongrád mellett működő Mars gyár a Tisza csongrádi oldalán már 40 kilométeres körből szállítja busszal munkába a dolgozóit. A Tiszazugból is megindulhatna errefelé a hivatásforgalom, ez Szarvast is beleértve 43 ezres lélekszámú területet jelent. Malik szerint az is jó lenne, ha az „ezer éve” megtervezett csongrádi vízlépcsőt (lásd: Ha megáll a Tisza, Magyar Narancs, 2023. január 18.) véletlenül mégis megépítenék. Malik szerint bár az eredeti tervekben ott híd is szerepelt, de szerinte ezt a két funkciót külön kell választani, az esetleges duzzasztótól távolabb épüljön híd.
Fekete János KDNP-elnök dolgozatából az derül ki, hogy miközben „napjainkban egyre inkább a kormányzati politika fókuszába kerülnek a versenyképes járások”, itt két, versenyképtelennek tűnő járással van dolgunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
