magyarnarancs.hu: Miről szólt ez a félév?
Juhász Bálint: Három városból, Budapestről, Miskolcról és Berlinből vettek részt középiskolások a programban. Mindhárom csoport különböző témákkal foglalkozott. A pestieknél olyan fiatalokkal akartunk dolgozni, akiknek eleve van már valami tapasztalatuk a közügyekkel, illetve az érdekképviselettel kapcsolatban. Ehhez olyanokat kerestünk, akik vagy diákönkormányzatokban vannak benne, vagy valamilyen aktivista csoportban. A programot interneten keresztül hirdettük meg. A budapesti csoport Tóth Ridovics Máté szakmai vezetésével a lakhatási szegénységgel foglalkozott, melynek keretében plakátkampányt készítettek Budapest utcáin. Itt az volt a cél, hogy a diákokkal valamilyen aktivista tevékenységet kutassunk.
Miskolcon más volt a helyzet, ott olyan fiatalokat kerestünk, akiknél fel se merül annak a lehetősége, hogy beleszóljanak az őket érintő kérdésekbe. Az volt a célunk Mészáros Györggyel, aki a projekt miskolci részének volt a szakmai vezetője, hogy ennek az igényét és tudatosságát megteremtsük bennük. Természetesen Miskolcon olyan társadalmi kérdéseket kutattunk velük, amik érintették őket. A csoport tagjainak nagy része egyébként a városban tanul, de nem onnan származik, hanem a környező falvakból.
| ||
magyarnarancs.hu: Miskolcon milyen témák kerültek elő?
JB: Olyan kérdéseket vizsgáltunk a fiatalokkal például, hogy milyen kirekesztő helyzetek vannak a társadalomban, vagy a különböző hatalmi státuszokhoz milyen gyakorlatok társulnak, illetve mindezt ők hogyan tapasztalják a mindennapokban. Számukra a kirekesztő gyakorlatok tapasztalata evidens volt. Előkerültek személyes történetek onnan kezdve, hogy a villamosvezető a kinézetük alapján előrehívja őket, hogy mutassák be a jegyüket, egészen odáig, hogy vannak olyan szórakozóhelyek, ahova nem engednek be romákat.
De többen beszéltek a tanárok rasszista gyakorlatairól is. Ez például abban nyilvánul meg, hogy a roma gyerekeket az egyik osztályteremben egy kupacba, hátra ültették, vagy őket máshogy kérik számon, mint a nem roma osztálytársaikat. Alapvetően egyébként négy témával foglalkoztunk a gyerekek azon javaslatai alapján, hogy ők mit tartanak Miskolcon igazságtalannak. Egyrészt volt szó a telepfelszámolási programról, melynek keretében beszélgettünk ott élő családokkal, szociológusokkal és az üggyel foglalkozó aktivistákkal is, másrészt a gyerekek megvizsgálták, milyen ellátórendszerre számíthat Miskolcon az, aki elveszíti a lakhatását. Többen a csoportban gyerekvédelemben élnek, ezért ez is az egyik témánk volt, illetve foglalkoztunk azzal, hogy mikor és miért működik elnyomó módon vagy igazságtalanul az állami gondozás rendszere.
A negyedik téma pedig a falvak elnéptelenedése volt, hiszen kollégiumban élő diák lévén sok fiatalt foglalkoztatott a városi lét és a falusi lét különbözősége, hogy az elnéptelenedő kis falvaknál milyen szerepe lehet egy olyan város döntéshozóinak, mint mondjuk Miskolc. Ezeket a témákat úgy dolgoztuk fel, hogy mindig ellátogattunk az érintett helyszínekre, és ott élőkkel, illetve szakemberekkel készítettek a gyerekek interjúkat.
magyarnarancs.hu: A miskolci csoport mennyire volt nyitott ezekre a témákra? Miket tapasztaltál?
JB: Az ő véleményüket nem pusztán politikai kérdésekről nem kérdezik meg, hanem semmiről. Mi az előbbit is megtettük, ez volt a lényege a programnak. De persze ha más helyzetekben nem tapasztalnak kíváncsiságot a felnőtt-társadalom részéről, akkor először azokat a gátlásokat kell oldani, amelyek akadályozzák, hogy bízzanak abban: nyíltan elmondhatják a gondolataikat. Olyan tanulási formákkal sem találkoztak korábban, amikor kisebb csoportokban kellett feldolgozni egy témát.
Mi arra kértük őket, hogy ismerjenek meg egy-egy komoly feszültséget okozó társadalmi problémát a városukban, és tegyenek fel kérdéseket az ezekben érintettek számára. Megdöbbentő volt, hogy sok helyzetben mennyire kézenfekvő módon azonosulnak az elnyomott helyzettel, például természetesként fogadják el azt, hogy egy romának többet kell teljesíteni ahhoz, hogy érvényesülhessen, mint nem roma társainak. Fontos volt arról beszélnünk, hogy egy elnyomott helyzetben nem az tehet erről, aki az elnyomást szenvedi el.
magyarnarancs.hu: A csoport mekkora része volt roma?
JB: Negyven százalékuk.
magyarnarancs.hu: És mi történt Berlinben?
JB: A Goethe Intézettel közösen választottuk ki a Theater an der Parkaue ifjúsági színházat, amely az Interrobang nevű társulat két tagjával vezette az ottani programot, azt vizsgálva, hogy a német diákok hogyan vélekednek a mostani német politikai pártokról. Ők ebben a félévben egy közéleti perfomanszot hoztak létre, amiben abszurd pártokat vonultatnak fel, és azzal foglalkoznak, hogy egy mai fiatal hogyan találja meg a helyét a demokráciában, ahol pártokra kell szavazni.
magyarnarancs.hu: Milyen tapasztalatokkal, tanulságokkal zártad magadban ezt a félévet?
JB: Ahhoz képest, hogy az intenzív munkára három hónapunk volt, elég messzire eljutottunk. A programot záró konferencián már oktatáspolitikai kérdésekről és az ellenállás lehetőségeiről beszélgettek, vitatkoztak az ország különböző pontjairól érkezett diákok és meghívott tanárok, szakértők. Megerősítő volt látni, hogy létezhet egy ilyen integratív helyzet, amiben nemcsak diákok és tanárok, de Nyugat-Európából érkezett diákok, fővárosiak és vidéken élők is ugyanúgy részt vettek a vitában. Azt gondolom, hogy erre nagy szükség van ma Magyarországon, mert ha azt szeretnénk, hogy itthon felelős állampolgárok legyenek, akik képesek dönteni saját magukkal vagy a közösségükkel kapcsolatban, akkor fontos lenne hasonló programokat létrehozni.
magyarnarancs.hu: Lesz következő félév?
JB: Nem, mert sem ennek, sem más krétakörös tevékenységnek nincs ma biztos anyagi háttere. Mi szeretnénk, és láthatóan az érintettek is, de ilyesmire a jól felfogott érdeke miatt nem költ az állam.
