magyarnarancs.hu: Mi volt a vád?
Mécs Imre: Jogszerű intézkedéssel szembeni ellenszegülés. Mi viszont a véleménynyilvánítás szabadságára hivatkoztunk – és tisztelet a bíróságnak, hogy akceptálta.
magyarnarancs.hu: Nem arról van-e szó csupán, hogy az engedetlenkedők ellen fellépő rendőri eljárás elhibázott voltát ismerték be, azaz a védelem erre vonatkozó érveit figyelembe véve törölték az egész eljárást?
MI: A végeredményt nézve mindenképp győzelem ez, és példa arra, hogyan kell valamit következetesen végigcsinálni.
| ||
magyarnarancs.hu: A Szabadság téren demonstrálók száma nem sok optimizmusra adott okot…
MI: A különféle számítások szerint 150–300 fő ott volt nap mint nap, ernyedetlenül.
magyarnarancs.hu: Ernyedetlenül...?
MI: Ezt a régies kifejezést használtam az utolsó szó jogán tartott beszédemben. „Szorgalma ernyedetlen” – ez volt az első elemi iskolai bizonyítványomban is. Ha esett, ha fújt, ha rosszkedve volt a tanító néninek vagy az anyukának, mindig ment az ember, ott volt, teljesített, tudta, hogy mi a feladata. Ahogy a Szabadság tériek is tudták. Persze, kifogásoltuk mi is, mások is, hogy mért nem nő a számunk. Kiderült azonban, hogy szép csöndben, fű alatt mégiscsak növekedett a támogatóink száma. Nem tudtam egy bevásárlóközpontba elmenni úgy, vagy végigmenni a pesti körúton, hogy meg ne állítsanak, rám ne köszönjenek. Vagy jött egy kacsintás. Meg akarták fogni a kezemet. Miért, kérdeztem. Hát azért, mert kiállnak az igazunkért. Mondom, mért nem jönnek el, mért nem csatlakoznak? Nem tehetem meg, mondták, megmondta a főnököm, hogy ha meglát valamelyik híradóban... és így tovább. Érezhető volt a generális szorongás, ami Magyarországon sok évtized alatt alakult ki az emberekben: jobb nem ugrálni, jobb nem mutatkozni, jobb, ha inkább bebújok a kis odúmba, lakásomba, a családommal. Én már a börtönben is gondolkodtam ezen, hogy ez nem véletlen, hiszen maguk a szülők mondták azt a gyerekeiknek, hogy fiam, ne ugrálj, ne te legyél az első, húzd meg magad. Az én szüleim nem ilyenek voltak – de általában így védték a gyerekeket, passzivitásra szocializálva. A passzív ember volt a jóember. Az úszta meg a dolgokat. És hiába volt 25 éve rendszerváltás – az emberekben ezek a szorongások máig benne vannak. Ez olyan, mint a falakon a penész – hiába tisztogatod, újból előkerül. Magyarországon sok generáción keresztül az derült ki, hogy aki bátor volt, aki kimondta azt, amit gondolt, az nem jutott el messzire. 1989-cel viszont eljutottunk oda, ami nagy gondolkodóink, íróink vágya volt, Géza fejedelemtől Ady Endréig: integrálódtunk Európába. A világégések és forradalmak után végre a magyar társadalom teljes jogú tagként bekerült az integráló szervezetekbe, először a NATO-ba, majd az unióba. De a demokrácia világába is be kellett még vezetni a magyar társadalmat.
| ||
magyarnarancs.hu: A várban, a Sándor-palota előtti tüntetésen a minap az egyik szónok azt mondta, amit Orbán Viktor is mond, hogy '89-ben nem történt meg a rendszerváltás.
MI: Voltak akkoriban is nagyon szellemes mondások, például, hogy könnyű egy akváriumból halászlét főzni, de most halászléből kell egy élő akváriumot csinálni. Annak idején hittük, hogy létrehoztuk Európa legjobb politikai alkotmányát. Merőben új, demokratikus alkotmány volt, ami lehetővé tette mind a rendszerváltást, mind az új demokratikus állam építését, de lehetőséget adott arra, hogy a már meghozott, kipróbált törvények is érvényben maradjanak. Azaz nem mondtuk azt, hogy minden régi törvény halott. Viszont – és ez önkritika – kellő időben nem tettük meg azokat a lépéseket, melyek, elvileg, megakadályozhatták volna, hogy ide jussunk. Akkor kellett volna rendbe hozni az alkotmányos jogszabályokat, a választási törvényt – de nem tettük meg. Sajnos igazam lett, és egy rosszakaratú technikus, Orbán Viktor kihasználta ezeket a hibákat.
magyarnarancs.hu: Az internetadó bevezetésnek ötletével nagyon mellényúlt ez a technikus.
MI: Felülkerekedett a mohóság. Az ő tragédiája – s ezzel a miénk is – az, hogy a tudását a saját maga és a hasonszőrű hívek boldogulására használja, egy nagyon szegény populáció kínkeserves életét csapolva meg. Hiszen a szegény emberek adóját osztogatja el, mert a közel 30 százalékos forgalmi adót többségében ők fizetik, a 16 százalékos jövedelmi adót viszont kevesek. Az a szegény, aki mindennap kis kenyeret vehet vagy valami apróságot, az minden egyes falatjából majdnem egyharmadot odaad – amit aztán Orbánék elosztogatnak.
magyarnarancs.hu: Ez vitt a Szabadság térre?
MI: Már sokunkban gyűlt a robbanóanyag, de a szikra az volt, mikor a fennálló hatalmi társaság elkezdte megváltoztatni a múltat is. Nem kozmetikázták, hanem 180 fokkal szembeállítva a valósággal, meghamisították. Ez volt az újabb taktikai húzása Orbán Viktornak, és mindezek mögött az az üzenet munkált, hogy 1944-gyel, a német megszállással megszűnt Magyarország önállósága.
magyarnarancs.hu: És politikai felelőssége.
MI: Ezt nem mondták ki, de ez volt a lényeg. Minden a megszálló hatalom felelőssége – kezdetben a németeké.
magyarnarancs.hu: Aztán az oroszoké.
MI: A szovjeteké. Én sosem mondom, hogy az oroszoké – az oroszok szenvedtek a legtöbbet a bolsevizmustól. A brutális szovjet diktatúráról van szó. Az egyetlen dolog, amit Viktor elismert visszamenőleg, hogy '89-ben fölszabadítottuk magunkat. De már '89 időszakát is pénzzel, paripával, fegyverrel hamisítják: azokat a történészeket, kutatókat, akik tárgyilagosak, Orbán lesöpörte vagy takaréklángra tekerte.
| ||
magyarnarancs.hu: A Szabadság tériek ügyében hozott ítéletről Orbán Viktor azt mondaná, hogy íme, jogállamban élünk, hiszen megszüntették ellenetek az eljárást.
MI: Ennek az is az oka, hogy nincs anyagi vetülete az ügynek – nem veszélyeztettük a maffia anyagi érdekeit.
magyarnarancs.hu: De mondhatjuk, hogy a jog győzedelmeskedett?
MI: Még folyamatban van az ügy, mivel jogi úton rögtön felléptek az ítélet ellen. Bár jogerős az ítélet, vannak azért olyan jogi eszközök... De nem akarok ötleteket adni nekik.
magyarnarancs.hu: Mit éreztél, mikor ellenszegültél a rendőri felszólításnak és a rendőri intézkedésnek? Nem féltél?
MI: A félelem egészséges reakció. Nem akarnám letagadni, hogy életemben jó párszor féltem, de ott és akkor nem. Ott voltak a többiek körülöttem, ami jólesett, és éreztem, hogy nagyon nagy a felelősségem, mert tudtam: ha én nem lennék ott, ők sem lennének. Akkor az a minimum, hogy bátor legyek, nem? Nem jutott eszembe félni.
magyarnarancs.hu: Az utolsó szó jogán mit mondtál a bíróságon az ítélethirdetéskor?
MI: Két dologról beszéltem. Megköszöntem mindazoknak a kitartását, akik részt vettek az engedetlenségben, és velem együtt kvázi vádlott-társakká váltak. Büszke voltam rájuk, és arra, hogy köztük lehettem. A másik, amiről szóltam, a véleménynyilvánítás szabadsága volt, amely olyan alapjog, amit nem lehet korlátozni.
magyarnarancs.hu: A nácikét se?
MI: A vélemények nem korlátozzák egymást.
