Hétköznapokról a roma holokauszt emléknapján

  • - gi -
  • 2012. augusztus 2.

Belpol

Ma van a roma holokauszt emléknapja. Az ország 104 pontján emlékeznek az éjszakára, amikor Auschwitzban háromezer cigányt öltek meg. Túlélők hátborzongató visszaemlékezései idézik fel ezen a napon, hogy felhívják a figyelmet: soha nem szabad elfelejteni a vészkorszakot. Még békeidőben sem.

Nyilván mindenkinek, aki akár csak gondolatban is ott van a megemlékezéseken, eszébe jut a Tatárszentgyörggyel fémjelzett gyilkosságsorozat. Aki ma gyászol és néma fejhajtással emlékezik, tudja, hogy a borzalmak időlegesek. Hogy van elejük és van végük, még ha meg sem tudnánk mondani, hol kezdődnek, és miért épp ott tetőznek, ahol. Pedig Tatárszentgyörgy után mindennap fel kell tenni a kérdést, hogy azok a történetek, amelyek a média és a médiafogyasztók ingerküszöbét már el sem érik, miképp függnek össze az ismert borzalmakkal.

Alább egy ilyen történetet írunk le. A borsodi asszony, aki otthonában mesélt arról, miért próbáltak szerencsét Kanadában, ezeket az epizódokat csak a másfél órás beszélgetés vége felé említette, „ha már a részletekbe megyünk”. Számára ezek, ha nem is természetesek, de megkérdőjelezhetetlenek, hiszen a rendszer így működik.

Az ötvenes, takaros cigány asszonyt lekapcsolták májusban a reptéren a rendőrök, és bevitték a Gyorskocsi utcába, csak mert amikor megérkezett Kanadába, odakint még levette bankszámlájáról a családi pótlékot. Nem járt volna neki már, de hát küldték. „Pedig bement a gyerek az iskolába, szólni, hogy nem fog menni szeptembertől, mert kimegyünk.”

Az önkormányzatig el is jutott a híre, hogy kimentek, az államkincstárig már nem, hiszen nem az iskola vagy az önkormányzat dolga ezt elintézni. „Azt hittem, három hónap jár, akkor is, ha kimegyünk.” Nem teljesen légből kapott szám a három hónap, aki ennél hosszabb időre megy külföldre, annak ezt be kell jelentenie. Akkor nem küldik neki a korábbi juttatásokat.

Vissza kellett fizetnie a családi pótlékot (rendben van), harmincezer forint büntetést (mondjuk rendben van) és 90 ezer forintot a repülőtéri incidensért és az egyéjszakás Gyorskocsi utcai fogva tartásért (mert másnap kiengedték).

Kétszer voltak Kanadában, egyszer 2001 és 2003 között, most pedig 2010 őszétől idén tavaszig. A fiuk mindkétszer járt iskolába Torontóban, folyékonyan beszél angolul, de itthon egyszer sem fogadták el a kanadai papírjait, újra ott kellett kezdenie, ahol abbahagyta két tanévvel korábban. 18 évesen most végezte el az általános iskolát.

A budapesti megemlékezés este 6-kor lesz a Nehru parton a Roma holokauszt emlékműnél.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.