Hétköznapokról a roma holokauszt emléknapján

  • - gi -
  • 2012. augusztus 2.

Belpol

Ma van a roma holokauszt emléknapja. Az ország 104 pontján emlékeznek az éjszakára, amikor Auschwitzban háromezer cigányt öltek meg. Túlélők hátborzongató visszaemlékezései idézik fel ezen a napon, hogy felhívják a figyelmet: soha nem szabad elfelejteni a vészkorszakot. Még békeidőben sem.

Nyilván mindenkinek, aki akár csak gondolatban is ott van a megemlékezéseken, eszébe jut a Tatárszentgyörggyel fémjelzett gyilkosságsorozat. Aki ma gyászol és néma fejhajtással emlékezik, tudja, hogy a borzalmak időlegesek. Hogy van elejük és van végük, még ha meg sem tudnánk mondani, hol kezdődnek, és miért épp ott tetőznek, ahol. Pedig Tatárszentgyörgy után mindennap fel kell tenni a kérdést, hogy azok a történetek, amelyek a média és a médiafogyasztók ingerküszöbét már el sem érik, miképp függnek össze az ismert borzalmakkal.

Alább egy ilyen történetet írunk le. A borsodi asszony, aki otthonában mesélt arról, miért próbáltak szerencsét Kanadában, ezeket az epizódokat csak a másfél órás beszélgetés vége felé említette, „ha már a részletekbe megyünk”. Számára ezek, ha nem is természetesek, de megkérdőjelezhetetlenek, hiszen a rendszer így működik.

Az ötvenes, takaros cigány asszonyt lekapcsolták májusban a reptéren a rendőrök, és bevitték a Gyorskocsi utcába, csak mert amikor megérkezett Kanadába, odakint még levette bankszámlájáról a családi pótlékot. Nem járt volna neki már, de hát küldték. „Pedig bement a gyerek az iskolába, szólni, hogy nem fog menni szeptembertől, mert kimegyünk.”

Az önkormányzatig el is jutott a híre, hogy kimentek, az államkincstárig már nem, hiszen nem az iskola vagy az önkormányzat dolga ezt elintézni. „Azt hittem, három hónap jár, akkor is, ha kimegyünk.” Nem teljesen légből kapott szám a három hónap, aki ennél hosszabb időre megy külföldre, annak ezt be kell jelentenie. Akkor nem küldik neki a korábbi juttatásokat.

Vissza kellett fizetnie a családi pótlékot (rendben van), harmincezer forint büntetést (mondjuk rendben van) és 90 ezer forintot a repülőtéri incidensért és az egyéjszakás Gyorskocsi utcai fogva tartásért (mert másnap kiengedték).

Kétszer voltak Kanadában, egyszer 2001 és 2003 között, most pedig 2010 őszétől idén tavaszig. A fiuk mindkétszer járt iskolába Torontóban, folyékonyan beszél angolul, de itthon egyszer sem fogadták el a kanadai papírjait, újra ott kellett kezdenie, ahol abbahagyta két tanévvel korábban. 18 évesen most végezte el az általános iskolát.

A budapesti megemlékezés este 6-kor lesz a Nehru parton a Roma holokauszt emlékműnél.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.

Demagógiára demagógia

Belátom, a politikusoknak nehezebb hallgatniuk, mint az egyszerű halandónak, mivel tőlük folyamatos reakciót vár el a választóközönségük. Különösen akkor, ha „helyzet” adódik, például amikor a kormány kellemetlen intézkedésekkel traktálja a népét. Még akkor is, ha hatalomra kerülve maguk is hasonló lépé­sek­re kényszerültek volna, pedig ilyenkor talán bölcsebb volna hallgatni.