Hiába a kormánypropaganda, a magyarok többsége még mindig uniópárti

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 3.

Belpol

Egy friss felmérés szerint a kormánypártiak negyede ért egyet azzal, hogy jogállamisági feltételekhez kössék az uniós támogatásokat, illetve a hitelprogramot, míg az ellenzék több mint 90 százalékban támogatná az új rendszert.

Bár az Orbán-kormány elmúlt tíz évének retorikájának meghatározó eleme volt a Brüsszel-ellenes kommunikáció, a magyarok csaknem kétharmada (64 százaléka) még mindig az EU-tagság mellett szavazna – derült ki a Publicus Intézet felméréséből, amelyet a Népszava megbízásából készítettek.

A kutatás szerint a Demokratikus Koalíció, a Momentum és az MSZP–Párbeszéd szavazói közül átlagosan tízből kilencen uniópártiak, de még a jobbikosok 60 százaléka is a csatlakozásra voksolna. A Fidesz táborában ez az arány jóval alacsonyabb, 44 százalék, 38 százalékuk pedig egyenesen ellenzi a tagságot.

Az euró bevezetéséről szóló kérdés esetében is nagy a szakadék az ellenzéki és a kormánypárti szimpatizánsok között: a fideszeseknek csak kevesebb mint harmada támogatná a bevezetését, 57 százalékuk pedig kifejezetten ellenzi. Míg az MSZP–Párbeszéd hívei szeretnék az uniós pénznem bevezetését (92 százalék), addig az ellenzéki pártok közül legkevésbé a DK-sok (65 százalék) örülnének neki.

Markáns ellentét mutatkozik a megkérdezettek válaszai alapján abban is, hogy szükséges-e jogállamisági feltételekhez kötni az uniós támogatásokat, illetve a hitelprogramot. A felmérés szerint a kormánypártiaknak csak valamivel több mint negyede ért ezzel egyet, míg az ellenzék (az MSZP–Párbeszéd tábora, a DK-sok és a momentumosok) több mint 90 százalékban támogatná az új rendszert. A jobbikosoknál ez az arány 80 százalék.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.