Honvédelmi miniszter: "Itt Magyarországon nem lesz LMBTQ-XYZ ideológiával fertőzött haderő"

  • Narancs.hu/MTI
  • 2023. május 5.

Belpol

A nagy budapesti konzervatív találkozón mosta össze Szalay-Bobrovniczky Kristóf a háborút és a "genderideológiát". 

Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter is felszólalt pénteken a Conservative Political Action Conference (CPAC) Hungary elnevezésű kétnapos nagy jobboldali találkozón, ahol korábban Orbán Viktor is beszédet mondott, és amire Donald Trump amerikai elnök is üzenetet küldött

Szalay-Bobrovniczky Kristóf arról beszélt, hogy a magyar történelem harcok, háborúk, szabadságharcok folyamatos láncolata, amelyben a magyar mindig helytállt, mert a magyar jó katona, az ő feladata pedig az, hogy ha harcra kerülne sor, "jól felfegyverezve, jól kiképezve, bátran és elszántan, ahogy a magyar történelem során mindig, ismét helytálljunk és megvédjük a hazánkat".

A miniszter beszélt az ukrajnai háborúról is, de a hvg.hu beszámolója szerint egyszer sem nevezte meg Oroszországot. Ehelyett azt mondta, hogy nem látszik a háború vége, és hangoztatta, hogy Magyarország álláspontja szerint tűzszünetre és béketárgyalásokra van szükség, illetve hogy a béketárgyalások valók arra, és nem a fegyveres küzdelem, hogy a béke feltételeit meghatározzák.

"Mi magyarok saját történelmünk tragikus csapásaiból tudjuk, hogy a katonai frontvonalak nem mindig egyeznek a béketárgyalások során elért fontvonalakkal" – jegyezte meg, ezzel jó eséllyel arra utalva, hogy Ukrajnának talán területekről kellene lemondania. 

Szalay-Bobrovniczky Kristóf idézte Napóleont, aki szerint a háborúhoz keménység, elszántság és állhatatosság szükséges. Ugyanez igaz a békére is - mondta, hangsúlyozva, hogy Magyarország nem hagyja magát belesodorni a háborúba, ehelyett folytatja megkezdett haderőfejlesztését, és a védelmi kiadásokra fordított összeg a tervezettnél egy évvel korábban, már idén eléri a GDP 2 százalékát.  

Azt is mondta, hogy Magyarország aktív, elkötelezett és megbecsült tagja a NATO-nak, és hogy a kormány a szövetség védelmi jellegét tekinti a legfontosabbnak és minden körülmények között óvja a szövetséget a háborúba való belesodródástól – mondta. Kiemelte: a NATO keleti szárnyának erősítésében Magyarország földrajzi helyzete és haderőfejlesztése miatt is megkerülhetetlen szereplő, és rendkívül fontos az Egyesült Államokhoz, a NATO legfontosabb tagjához fűződő politikai kapcsolat minősége.

Ezután arról beszélt, hogy a hont nemcsak fegyverrel, hanem a helyes nemzeti politikával is védeni kell, erről szól a CPAC is, mert – idézte a fórum jelmondatát – "együtt erő vagyunk ebben a harcban". Szerinte a mindent elsöpörni vágyó globalista progresszió ellenében a nemzetre támaszkodva, de az azonosan gondolkodók világszintű összefogásával lehet csak védekezni, erről is szól a CPAC. 

Szalay-Bobrovniczky Kristóf beszélt arról is, hogy ki az ellenség (ami véletlenül sem Oroszország): számára, "egy kommunizmusnak nevezett gonosz és ostoba társadalomkísérletben felnőtt magyar számára" tejesen érthetetlen, hogy "szabad nyugati kultúrákban miként terebélyesedhettek el ilyen mértékben az ateista szovjet-bolsevik, mindenféle új neveken nevezett ideológiai áramlatok mutációi". Mint mondta, azt sem érti, hogy a jelenlegi háborús helyzetben miként fordulhatott elő, hogy a mindenkor hadsereg- és fegyverellenes "álpacifista progresszív baloldal" vált a háború legnagyobb támogatójává. 

A honvédelmi miniszter szerint tehát ismert az ellenség és a haditerve is, akik ellenzik a nemzeti politikát, a honvédelem hagyományos felfogását, a vallást és az egyházat, az iskolát és a családot vették célba és megpróbálták gyengíteni a társadalom "védelmi vonalait". "Ezen intézmények megszállása maga a nemzeti katasztrófa receptje, ezen intézmények nélkül egy közösség sem tud fennmaradni" – mondta. Ezek azok az intézmények, amelyek megvédik az embereket, a nemzeti politikának pedig az a dolga, hogy megvédje ezeket az intézményeket, mert ezek hiányában védtelenül maradnak az állampolgárok.

Szalay-Bobrovniczky azt is mondta, hogy a honvédelemben is ugyanazokat az elveket fogják érvényesítik, mint a nemzeti politikában, és amíg ő áll a honvédelem élén,

"itt Magyarországon nem lesz sem LMBTQ-XYZ, sem gendersemleges, sem másmilyen, progresszív ideológiával fertőzött haderő".

Végül arról beszélt, hogy "a magyar sors magányossága enyhülhet egy kicsit és szövetségben, igaz barátokkal folytathatjuk a küzdelmet, (.) védhetjük a hont, védhetjük a magyar hont, a magyar hazát és közös szellemi hazánkat is, az Isten-haza-család szentháromságát". 

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

A kis pénzrablás

  • - ts -

Gyakorlatilag másodpercre ugyanakkor járunk Németország történelmében, mint a Good bye, Lenin! hősei. Az ország még két részben van, de a fal már ledőlt, a tegnap még oly zord határőrök már csak az üstöküket vakargatják, s nézik, hogyan suhannak el a Barkasok.

Papírpapság

Tradíció és haladás – a művészetektől a politikáig évszázadok óta ez a kettő harcol egymással, miközben a békésebb időszakokban jinként és jangként egészíthetik ki a másikat.

Becsap

  • Kiss Annamária

Irtó hangosan, ajtócsapkodással és kiabálással kezdődik a Budaörsi Latinovits Színházban tíz éve színpadra állított, most pedig a Vígszínházra hangszerelt Liliomfi-előadás. Ifj. Vidnyánszky Attila rendezte, és Szigligeti Ede nyomán Vecsei H. Miklós írta a szövegkönyvet és a dalszövegeket.

Keserédes felelősség

A szülővé váló női művészek munkásságába rendszerint valamilyen módon beépül az anyaság témája. Ezt a műkritikusok és a kollégák rendszerint egyfajta kitérőnek tekintik, ami után a művész visszatérhet az „igazi” művészethez.