A Budapesti Komplex Szakképzési Centrum (BKSzC) Práter utcai tagintézményének, a Kézművesipari Technikumnak a munkatársai attól tartanak, hogy az elmúlt évek kiszámíthatatlan vezetése és gazdálkodása miatt teljesen ellehetetlenül az oktatás – értesült a Narancs.hu.
A kulturális minisztériumi fenntartású BKSzC 13 tagintézményt (turisztikai, faipari, építőipari stb.) működtet; 14 éves kortól szakmaoktatást, a nem tanköteles korúak szakmai oktatását, speciális igényű diákok oktatását, valamint általános és középiskolai oktatást végez. Az intézmény bemutatkozó oldala szerint 1000 pedagógus, adminisztatív és egyéb munkatárs dolgozik itt, közel 9000 diákot és felnőtt hallgatót oktatva 120-nál is több szakmában.
A kézművesipari tagintézményben mintegy 60-70 éve tanítanak fotográfiát, fogtechnikát, valamint ötvösmesterséget. Az elmúlt hetekben az intézmény több jelenlegi és korábbi munkatársával is beszélgettünk, akik számos problémáról számoltak be a lapunknak.
Mint megtudtuk, a BKSzC és a Práter utcai tagintézmény élén több vezetőváltás is történt az elmúlt években. A nemrégiben kinevezett főigazgató, Elek Csaba korábban a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara oktatási igazgatóságának főosztályvezetője volt, a kézművesipari tagintézményt pedig Elnour Szilveszter vezeti, aki forrásaink elmondása szerint jó szándékú, de nem látja át az iskola működését. (Az iskola oldalán található egy pályázat, mely szerint jelenleg igazgatót keresnek.) Példaképpen említették, hogy a BKSzC kérése szerint a gazdasági válsághelyzet következtében az iskoláknak figyelniük kell az energiatudatos működésre. Elnour ezt úgy oldotta meg, hogy elrendelte az iskola nyitva tartásának korlátozását: reggel 8 óra helyett 9 órakor nyitottak, és este 9 óra helyett 8 órakor zártak, így este 7 óra 30 perckor minden tanulónak és tanárnak el kellett hagynia az iskolát.
„Mivel az órarend szerint az esti órák 8:45-ig tartanak, így alkalmanként 1,5-2 tanórával rövidítette meg a képzéseket”
– mondta egyik forrásunk. Később a tanulók és az oktatók tiltakozásának nyomására sikerült az intézkedést visszavonni és az elmaradt órákat utólagosan pótolni – erre természetesen az időközben távozó oktatóknak már nem lesz lehetőségük.
A személyi változások mögött értesüléseink szerint az áll, hogy olyanok kerültek a vezetőségbe, akikben kevesebb ellenállás mutatkozik, és inkább a kormány akaratának kiszolgálójaként dolgoznak a szakképzési centrum és a tagintézmények képviselete helyett. Ugyanakkor folyosói pletykák szerint tetemes adósság halmozódott fel, miközben azt kommunikálják az oktatóknak, hogy veszteséges a tagintézmény, és örüljenek, hogy működni tudnak. A munkatársak kifogásolják, hogy nem kapnak a gazdálkodásról és anyagi helyzetről érdemi információkat, holott ezeket számukra elérhetővé kellene tenni, hiszen a BKSzC közpénzből működik.
Packáznak velük
Forrásaink szerint a BKSzC korábban 1-1,2 milliárd forintból gazdálkodhatott, viszont az elmúlt években mintegy 300 millió forinttal csökkentették a költségvetését, ami ugyan fedezi a 15 tagintézmény bér- és járulékkeretét (vagyis a dolgozók fizetését), ám az óraadó tanárok olykor csak 3-4 hónap késéssel jutnak a pénzükhöz.
„Felszólító levelek tömkelegét kell írni, de packáznak velük, különféle halogató technikákkal”
– állítja egyik forrásunk. Szerinte ilyen az, amikor egy jó kéthónapos küzdelem után az érintett oktatót átirányítják egy másik ügyintézőhöz, aki újra bekéri a bére kiegyenlítéséhez szükséges összes dokumentumot tőle.
Ezzel egyidejűleg a szerszámok szintentartására, fogyóeszközök pótlására is alig van lehetőség: egyik forrásunk kiszámolta, hogy egy ötvösdiák napi oktatására összesen kevesebb mint 100 forint jut. Állítása szerint iszonyú küzdelemmel, adományokból, tanári felajánlásokból tudják csak működtetni az ötvösképzést, melynek elindításával is folyamatos problémák vannak. Informátorunk elmondása szerint az utóbbi két évben megszűnt az intézményen belül a kiszámíthatóság: amíg korábban úgy mentek nyári szünetre, hogy tudták, mivel foglalkoznak majd augusztusban, most máról holnapra nem látnak előre.
Kinyírták a nappali képzést
Az ötvösképzés 2017 és 2020 között úgy működött, hogy kettébontották a jelentkezők körét: a 25 év alattiak „fiatalnak”, a 26 év felettiek pedig „felnőttnek” számítottak. Az utóbbi csoport tagjai esti, az előbbi csoport tagjai pedig nappali képzésre jelentkezhettek, de mivel manapság a többség nem a nyolc általános után választ szakmát, hanem az érettségi, vagy sok esetben az egyetem, főiskola után, esetleg mellett, ezért az esti képzésre túljelentkezés volt. Ezt a problémát az oktatók „átjárással” még meg tudták oldani, ugyanis egyes estire jelentkező „felnőtt diákoknak” végül a nappali oktatás is megfelelt, de a csoportok csak 14-15 fő után kaptak osztályindulási engedélyt, amiért „közelharc” folyt egyik forrásunk megfogalmazása szerint a BKSzC vezetőségével.
Aztán 2020-2021 táján kitalálták, hogy csak úgy lehet a nappali képzésre bejutni, ha a jelentkezőknek folyamatos oktatási jogviszonya van. Ez azt jelentette, hogy a jelentkezőknek közvetlenül a középiskolából kellett jönniük, egy év kihagyás után már nem élt számukra a lehetőség – ezzel „kiherélték” a nappali képzést egyik forrásunk szerint. Hiszen arra nem volt keret, hogy középiskolákban, gimnáziumokban hirdessék a képzést, így pedig nem jöttek a jelentkezők. Ennek egyenes következménye lett, hogy a tanárok egy részének státuszait megszüntették, óraadó, számlázó pozíciókba kerültek át, ráadásul jelentős fizetésvisszatartással kell számolniuk.
A ráépülő aranyműves képzés fizetőssé vált, és nem is csak jelképes összegről beszélünk: az idei tanévben a 900 tanórás képzés 800 ezer forintba kerül, ami jövőre 1 200 000 forintra emelkedik a tervek szerint. Egyik forrásunk sérelmezi, hogy ez szembemegy az Orbán-kormány korábbi vállalásával, miszerint mindenkinek alanyi jogon jár két szakma ingyenes iskolaszerű elvégzése.
Erős szakmaiság
Forrásunk szerint ha oktatók mennek el, akkor óhatatlanul romlik a színvonal, hiszen ugyan bizonyos tárgyak oktatását át lehet venni, de egy-egy tanár annyira speciális tudással rendelkezik, hogy őket nem lehet egykönnyen pótolni. Márpedig beszélgetőpartnereink egybehangzó állítása szerint az ötvösképzés oktatói gárdája párját ritkítja az országban: szerte a Kárpát-medencéből jönnek ide, hogy elsajátítsák a szakma fortélyait.
Természetesen futnak máshol is ötvösképzések az országban, de értesüléseink szerint ez az „erős szakmaiság” nem jelentkezik máshol, a BKSzC-ből kikerülők tudnak a legnagyobb eséllyel megtapadni a piacon. Ugyanakkor egyik forrásunk szerint mivel a közelmúltban vezetőváltás volt, ezért nem tudhatják, mi lesz a céljuk a képzéssel, de „bízunk benne, szakítanak a korábbi évek gyakorlatával, és az egyedülálló képzés szisztematikus leépítése helyett az építkezést kezdik meg”.
„Marha nagy fájdalom lesz az, ha ez szétesik”
– fogalmazott.
Szerettük volna megtudni az intézményvezetés álláspontját a leírtakkal kapcsolatban, ezért levélben fordultunk Elek Csabához, a BKSzC főigazgatójához, valamint Elnour Szilveszter tagintézmény-vezetőhöz, akiktől cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.
